Gaming

Tényleg olyan rossz a Starfield, mint a legendásan kaka Gollam-játék?

2023.09.01. – Bevallom, hogy én majd csak a javítások, szokásos megjelenést követő átalakítgatások után fogok fejest ugrani a Starfield univerzumába, vagyis valamikor majd szeptember közepén-végén fogok tudni egy teljes képet lefesteni a Bethesda legújabb szerepjátékáról egy esetleges kritikában. Véleményem tehát egyelőre csak azokra a szakmabeliek visszajelzésére alapozhatom, akik már hetek óta tesztelik, illetve a korai hozzáférésben résztvevő mezei játékosok, streamerek beszámolói is sokat hozzátesznek a kép kialakításához.

Szóval, az első kritikák és közösség szerint a Starfield bár közel sem egy hibátlan program, de kifejezetten remek csillagközi szórakozást nyújt – és nem csak azoknak, akik Fallouton és/vagy The Elder Scrolls játékokon nőttek fel. Az OpenCriticen összegzett értékelések alapján a kritikusok túlnyomó többsége ~ 94 százaléka melegen ajánlja a sci-fi RPG-t, a kritikai átlag pedig közel 100 teszt átlagával jelenleg 88%-on áll.

De mindig akadnak olyan különleges arcok, akik a széllel szemben pisálnak.

Jelenleg egyetlen igazán negatív véleménnyel találkozni a sajtóban: a Paste magazin írója, Garrett Martin úgy véli, hogy a Starfield majdnem olyan rossz játék, mint amilyen az év eddigi leggyászosabb próbálkozása, a The Lord of the Rings: Gollum volt.

A torz, megszállott hobbit mordori kalandjait bemutatni próbáló alkotás 38-37%-os átlagon áll a Meta– és az OpenCriticen, amibe a Daedalic csapata csúnyán bele is bukott. Ugyanakkor az átlagértékelést az 1-es pontok, extra alacsony százalékok húzzák le, a tesztelők jellemzően 4-5/40-50% körülire lőtték be. Szóval e mérce szerint, ha valaki kizárólag Garrett Martin végső ítéletével találkozik, könnyen azt gondolhatná, hogy a Starfield az év egyik legrosszabb játéka, ami majdnem olyan borzalmas, mint a Gollum.

Azt persze Garrett is elismeri, hogy a Starfieldben tulajdonképpen minden benne van, amiről a Bethesda RPG-i elhíresültek. Megannyi karakter, küldetés, döntési helyzet, melyek hatással vannak a világra, különböző frakciók, amikhez csatlakozhatunk, a kalandozásaink során pedig rajtunk áll, hogy milyen stílusban oldjuk meg a helyzeteket, problémákat, de dicsérte a harcrendszert is, ami szerinte a Bethesda játékai között itt működik a legjobban. Sőt, még azt is kiemelte, hogy bár nála akadtak problémák (kicrachelt 3x), de nem különösebben botlott bele bugokba.

Nehezményezi azonban az írást, a történetet, hogy a karakterek nem túl emlékezetesek, ahogyan problémája volt a játék kitanulásával is. Az újságíró szerint nagy probléma a Starfielddel, hogy nem igazán tanítja meg a játékost játszani, ehelyett a hatalmas világot és tennivalót a nyakunkba zúdítva hagyja, hogy mi magunk fedezzünk fel, jöjjünk rá dolgokra. Az űrhajó építését és módosítását pedig szimplán csak nagyon nehéznek minősítette.

A Starfied szummázva ezért kapott 5 pontot a 10-ből, 50%-ot a 100-ból.

Ha pedig már így itt tartunk, akkor vessünk egy röpke pillantást azokra a játékokra, melyek a Paste magazin hasábjain ennél jobb értékeléssel dicsekedhetnek.

Forspoken: 6
High on Life: 7
Somerville: 6.5
Sonic Frontiers: 6
Saints Row (2022): 7 (bocs, de vaaaaaat?)
Ghostwire: Tokyo: 7
The Gunk: 7.5 (na jólvan…)
Lost in Random: 9

Természetesen nem vitatom el Garrett véleményéhez és végső értékeléséhez való jogát, ahogyan nekem is módomban áll ezt így és ebben a formában leírni. Ugyanakkor már csak a fenti pontszámokból is teljesen egyértelműen kiderül, hogy a pontozásos rendszer egy totális zsákutca.

Ha ugyanis valaki kizárólag a kritikai összesítő oldalak, vagy csupán egy pontszám(ok) alapján próbál döntést hozni, az nehéz helyzetben van. Garrett teljes írását elolvasva ugyanis egyáltalán nem egy 50%-os játék képe sejlik a Starfieldben, az viszont egyértelműen kiderül belőle, hogy aki imádja a Skyrimet és a Fallout 4-et, illetve az átlagnál mélyebb és tartalmasabb szerepjátékokat, az nem valószínű, hogy csalódni fog. Sőt, a legtöbb tesztelő és játékos éppen a fenti okok miatt adott 85-90% közötti (ritkábban 7-es) végső százalékpontot a tökéletes helyett.

A végső konklúziót azonban, mint már fentebb említettem, majd szeptember végén fogom a nagyérdemű előtt levonni, addig pedig próbáljunk meg nem bedőlni a fals százalékoknak. Na meg olvasd el a teljes kritikát.