A valóságban aligha történhetne meg hasonló, de mint gondolatkíséret érdekes eljátszani azzal a feltevéssel, hogy vajon mi volna, ha a Naprendszerünk központi égitestét és csillagját egy hirtelen jött műszakváltás során lecserélné mondjuk az ismert univerzum leghalálosabb objektuma, egy fekete lyuk?

A fekete lyukak érdekes teremtések, melyek csillapíthatatlan étvágyukkal tulajdonképpen mindent és bármit képesek felfalni, ami van olyan bátor, hogy a közelébe merészkedjen. A fekete lyukak hogyanjáról már ebben a cikkemben értekeztem néhány sort, így most csak szummáznám, hogy a fekete lyuk akkora gravitációs erővel bír, amiből még a világegyetem általunk ismert legfürgébbike, a fény sem képes megszökni. Bár ez a veszély senkit sem fenyeget, de azért nem tanácsolom a közelebbi ismerkedést, mert retúrjegy hiányában egyszeri és megismételhetetlen élmény lesz.

A közhiedelemmel ellentétben viszont a fekete lyuk nem mindig eszi meg a körülötte lévő dolgokat. Még a Tejútrendszerünk közepén is csücsül egy gigantikus méretekkel megáldott példány, a Sagittarius A, ami amolyan katalizátorként is működik, mi, na meg a spirálgalaxisunk összes többi élő és élettelen utazója is e körül kering. A tudósok például úgy vélik, hogy minden galaxis közepén egy hasonló, emberi ésszel felfoghatatlan méretű fekete lyuk található.

Na de mi lenne, ha a Nap helyén, vagy pont abból kialakulna egy fekete lyuk? Meghalnánk vagy lenne esély a menekülésre?

Mindenekelőtt fontos tisztázni, hogy a Napból soha nem lesz fekete lyuk. Ahhoz ugyanis túlságosan kicsi a tömege, ilyen halálos teremtményekké pedig csak a legnagyobb és legrobosztusabb csillagok válhatnak. A mi kis aranyos napocskánk számára mást tartogat a sors.

Amikor elégeti az összes hidrogént a magjában, vörös óriássá duzzad, mint a nagymama felfújtja. A magja azonban összehúzódik, a legeslegvégén pedig planetáris köddel (gázburokkal) körül ölelt fehér törpévé alakul. Ez a kicsi fehérség tulajdonképpen a Nap porhüvelye csupán, a belsejében már semmiféle magfúzió nem történik, bár a látszat ellenére még nagyon forró lesz. Az évmilliárdok során viszont szépen lassan le- és kihűl, ami egészen a kihunyásáig fog tartani. Ezután már csak egy nagy, sötét golyóbiskoporsó marad utána, egy fényt és hőt kibocsátani képtelen fekete törpe.

Szóval fizikai képtelenség, hogy a Nap egyszer fekete lyukká evolválódjon. De a felvetés kedvéért játsszunk el a gondolattal – ugyanakkor a miheztartás végett szigorúan egy Napéval azonos tömegű fekete lyukat képzeljünk a helyére. Ha a számítások nem csalatkoznak, akkor ez a lyuk mindösszesen 1718 kilométeres sugárban lenne képes – fokozatosan – táplálkozni, azaz ha továbbra is tartjuk a tisztes és mára megszokott 150 millió kilométeres távolságot, akkor biztonságban vagyunk, nem tép szét minket az eseményhorizont.

Másik: a fekete lyukak középpontja valójában egy önmagához képest nagyon kicsi pont, hatalmas tömeggel, amit szingularitásnak nevezünk. Minél nagyobb tömegű objektumot préselünk össze egyetlen pontba, annál nagyobb lesz az eseményhorizontja. Ha például a jelenlegi tömegével a Napból szeretnénk egy fekete lyukat kreálni, akkor a Schwarzschild megoldása, a Schwarzschild-sugár értelmében egy 3 kilométer sugarúvá kellene összepréselnünk, aminek még kisebb lenne az eseményhorizontja, mint a fentebb említett Napéval azonos tömegű fekete lyuké. De ebben az esetben sem pusztulna el a Föld, sőt, változatlanul keringenénk körülötte.

Az már egy másik probléma, hogy ha nincs Nap, csak egy fekete semmiség, akkor bizony nincs balatoni lángosozás a nyári napsütésben. Na meg úgy egyáltalán napsütés se lesz, úgy bármiféle fényforrásunk sem. Ezzel együtt a csillagunk hője sem fog melegíteni, ami szinte azonnali és drámai lehűlést eredményez: ebbe az emberiség, és a földi élet jelentős része bizonyosan belepusztulna.

A felszíni víz mind egy szálig megfagy, a fotoszintézis mint olyan megszűnne létezni, a növények, állatok, rovarok, bogarak, gombák, minden a fagyos enyészetté lennének. Az embernek a technológia révén viszont volna esélye a túlélésre: amennyiben például sikerülne elég mélyre bevackolnunk magunkat a föld alá, ahol geotermikus energiát áramtermelésre és fűtésre felhasználva elméletben átvészelhetnénk egy fekete lyukat is. Esetleg, kreálhatunk egy mesterséges Napot is, ami megfelelő fénnyel, hővel és energiával látja el a világot – hasonlókkal egyébként már manapság is kísérleteznek a bátor kutatók.

Szóval a fejlett technológiának köszönhetően jó esélyeink lehetnek, ha esetleg a semmiből hirtelen betoppanna a Naprendszerünk középpontjába egy fekete lyuk(acska inkább). A Föld legalábbis túlélné az ismerkedést. Az már egy másik probléma, hogy erre az emberi természet és a társadalom egyszerűen nem alkalmas, vagyis úgy hiszem, idővel, ha nem a fekete lyuk, akkor mi magunk szinte biztosan kipusztítanánk a fekete lyuk koromsötétjében túlélésért küzdő fajunkat.

Ezt is érdemes elolvasnod: