Miért fáj olyan iszonyatosan kegyetlenül, ha LEGO-kockára lépsz?

Valamelyik nap a szokásos esti Youtube-barangolásaim közepette szúrtam ki egy elég figyelemfelkeltő videót, aminek az angol címe valahogy így fordítható magyarra: „20 dolog, ami sokkal fájdalmasabb a szülésnél„. A tartalom szigorúan tudományos, amiben minden pontot szépen és alaposan kibontanak, egyvalamin viszont azóta is rugózok:

vajon tényleg rosszabb egy szülésnél a LEGO-kockára taposás?

Merthogy ez is egy pontja volt a videónak, ami véresen komolyan állítja, az apró LEGO-darabkák sokkal nagyobb fájdalmat tudnak okozni, mint a természetes úton történő életadás. Mivel férfiemberként nekem utóbbiban sosem lesz részem, ebbe az utcába most inkább nem kanyarodnék be, az viszont már egy egészen érdekes téma és talány, hogy vajon miért fáj olyan kicseszettül, ha gyanútlanul belelépünk a gyerekszobában szerteszét heverésző LEGO-csapda egyikébe?!

És tényleg van rá tudományos magyarázat!

Az emberi test alapvetően egy hatalmas nagy talány, azt viszont már pár ezer éve jól tudjuk, hogy melyek a legérzékenyebb részei. A nemi szerveinket például nem szerencsés nagyobb traumának kitenni, és bizony ugyanez áll a lábunk legalsó részére, a talpunkra is. Az ember nagyon hamar rájött, hogy hiába használja a legtöbbször ezt a testrészét, érdemes lehet valami extra védőréteggel is ellátni, hogy ne sikítson fel lépten-nyomon az erdőben barangolva valamilyen élelemre vadászva.

A meglepően puha felületű talpunk tele van idegvégződésekkel, és akár 200.000 egyedi érzékelő receptor gondoskodhat arról, hogy az agyunk megfelelő információhoz jusson a járással és a környezettel kapcsolatban. Ezek a receptorok pedig tényleg mindent érzékelnek: hideget-meleget, de még a legapróbb érintéseket is, ezért nevetgélünk olyan nagyokat, ha valaki elkezdi csiklandozni. (A rómaiaknak volt egy csikizős kínzásuk is.)

Talán ezért is találjuk olyan érdekesnek azokat a mutatványosokat, akik mindenféle veszélyesnek tűnő dolgon, mint például tűzön-parázson, vagy üvegszilánkokon gyalogolnak végig kecsesen. Az viszont még érdekesebb, hogy állítólag a LEGO-kocka még ezeknél is komolyabb és élesebb fájdalmat tud okozni. Erről Scott Bell tűz- és üvegjáró Guiness-rekorder is beszélt már, aki kifejtette, hogy az izzó darabokon való átkelés azért nem fáj, mert a forró parázs nagyon lassan vezeti a hőt, és az az idő, amíg a lábunk érintkezik vele, túl kevés ahhoz, hogy kárt okozzon. Az apróra zúzott üveg bár félelmetesnek tűnik, de az előkészített és sima felületre helyezett darabok a lábunkkal érintkezve azért nem okoznak kárt, mert az üveg tovább tolódik és ellaposodik, és az ember súlya egyenletesen osztódik el a sok potenciálisan éles ponton.

Namármost! Mint köztudott, a LEGO-kockák nem pont e világ fizikai törvényei szerint működnek. Legalábbis nagyon úgy tűnhet, ha még a forró parázsnál és az üvegnél is férfiember ríkatóbb fájdalmakat képes kiváltani. Valójában viszont nincs itt semmi misztikum vagy varázslat:

a LEGO-kockákat ABS műanyagból, egy szupererős és nagyon tartós terpolimer műanyagból készítik, ami hihetetlenül ellenálló.

A Smithsonian szerint egy-két darab olyan kemény lehet, hogy akár 4240 newtonos ~ kb. 430 kilós nyomást is könnyek nélkül átvészel, ami azért „kicsit” komolyabb teljesítmény, mint bicepsszel összetörni egy makacsabb diót. Ez viszont azt is jelenti, hogy a kis műanyagdarabkák az emberi test ránehezedésére semmilyen szinten nem deformálódnak, amelynek hála a rá mért erő 100%-a élesen visszairányul a szerencsétlen idegvégződésekkel kitömött talpunkba.