Pont azokban az években lettem kollégista, mikor a Sony mindenki legnagyobb meglepetésére előrukkolt egy nagyjából PS2 erejével rendelkező kézikonzollal, ami anno tényleg a párját ritkította. A PSP sokkal jobb volt, mint előtte bármi, hiszen addig szinte senki sem gondolta volna, hogy akkora erőt képes lehet besűríteni egy kézikonzolba. Persze, a Game Boy és a DS is király volt, melyekre valóban elképesztő játékok jelentek meg, de aki valami komolyabbra vágyott, az PSP-t vett.

Emlékszem mennyi művészettörténet órát fifáztam át, hogy milyen jól szórakoztam minden idők egyik legjobb platformerével, a Daxterrel, vagy hogy mekkorára tátottam a számat, mikor megláttam hogy néz ki az apró marokgépen a Flatout és a Silent Hill: Shattered Memories. Rajtam kívül még jó sok millióan voltak ezzel így, hiszen több mint 80 millió PSP fogyott, ami amúgy alig maradt el a PS3 és az Xbox 360 nagygépek eladásaihoz képest.

A siker egyáltalán nem meglepő, hiszen valóban zseniális játékok jelentek meg rá. Ezen felbuzdulva a Sony a PS4 korában sem állt meg a kézikonzolos mellékággal, és még a nagykonzol megjelenése előtt kiadták a PSP utódját, a PS Vitát. A hordozható masina papíron nagyon impozánsan festett, sőt, a futtatott játékok grafikájában már-már – alulról, de – megközelítette a PS3 szintjét is. Egy gond volt csak vele: hogy a PS4 megjelenése után elfelejtettek játékot készíteni rá. Pontosabban nem jutott már rá szabad fejlesztőcsapat, a korábbi kézikonzolos fejlesztők is inkább a PS4-re koncentráltak.

A PS Vita egyébként sem fogyott túl jól, de az újabb generáció megjelenésével teljesen rászakadt a plafon. Konkrétan nem volt miért Vitát venni, ezért aztán a japán főhadiszálláson született „zseniális” öltet vezérelve úgy döntöttek, hogy mint vészmegoldás lemásolják a Nintendo ugyancsak csúfos kudarcot bukott konzoljának, a WiiU koncepcióját. Így lett végül a Vita a Remote Play funkciónak hála egy másodlagos képernyője a PS4-nek.

De így se kellett senkinek, mert hát minek?!

Persze, a Remote Play, azaz a távoli hozzáféréses funkció már a PSP-n is létezett, viszont a kézikonzol bizonyos korlátai miatt erősen limitálva volt a használata, vagyis extrakevés játék támogatta. De igazából nem is érte meg így játszani a PS3 játékokkal, mivel akkoriban még annyira bölcsis szinten tartott az akármilyen, nem hogy a játékstreaming, hogy túlzás nélkül minden katasztrofálisan rosszul futott.

A PS Vita azért volt más, mert a Sony egy évvel a piacra dobása után, 2012-ben 340 millió dollárért felvásárolta a cloud gaming egyik korai úttörőjét, a Gaikai-t, aminek a technológiáját aztán a PlayStation Now szolgáltatásba építette be. Ezzel pedig megnyílt a lehetőség a jobb minőségű és mindenre kiterjedő Remote Play-re is, és mivel a Vita jelentősen modernebb gép volt, mint elődje, közel tökéletesen alkalmas volt a PS4-es játékok távoli futtatására.

A PS Vita bukásával a Remote Play-t mindenre is kiterjesztették, ennek köszönhetően játszhattunk a PS4-es játékokkal PC-n, tableten, vagy akár mobilokon. Tavaly nyáron aztán még tovább fejlődött a PS-játékstreaming, amikor a Sony összevonta és átalakította a PS Now és a PS Plus szolgáltatásait egy Game Pass-szerű konstrukcióba, amely legdrágább Premium-csomagjában a játékkínálat összes címét lehet streamelni.

Hogy pontosan mennyien használták a Remote Playt, azt nem tudni, de Androidon már 10 millió letöltés fölött jár, míg az App Store-ban az ingyenes szórakoztatási alkalmazások között a 30. legnépszerűbb – ezzel egyébként előzve az Xbox Game Pass-t, de nagyon lemaradva a dedikált Xbox-apptól. Ami viszont az értékeléseket illeti, nem áll valami rózsásan: mindkét platformon 3 ponton áll.

A lényeg, hogy a Sony már 2 konzolgenerációt hozott le egy-egy olyan kézikonzollal, ami támogatta a funkciót, és kvázi az otthoni konzolok meghosszabbításaiként funkcionáltak.

Több helyen is találkoztam ezzel, ezért muszáj lepötyögnöm: a közhiedelemmel ellentétben sosem volt olyan időszak, amikor népszerűtlenek lettek volna a hordozható gépek. Az egészet a WiiU sikertelenségéhez kötik, de ez egy nagy butaság. Valójában a WiiU egy kísérleti cucc volt, mint valódi játékkonzol, ami gyengébb volt, mint bármelyik másik konkurens. Viszont itt kezdte el a Nintendo összehangolni az őrült sikeres és pont akkoriban kivezetett DS receptjét az otthoni élménnyel, később pedig ennek a kísérletnek lett az eredménye a Switch.

A Switchből ezidáig több mit 125 millió darab fogyott világszerte. A siker kulcsa viszont pontosan ott keresendő, ahol az összes korábbi kézikonzolnál: az exkluzív játékoknál. Jó, ez nem pont egy kézikonzolra hangolt recept, hiszen a PlayStation is kizárólag ennek köszönheti a sikerét, de a lényeg, hogy egy játékos akkor hajlandó elkötelezni magát egy eszköz mellett, ha tudja, hogy csak és kizárólag azon tud megtapasztalni bizonyos élményeket.

De az egész szórakoztatóipar így működik: azért megyünk moziba, mert egy filmet CSAK ott játszanak, és a Netflixre is azért fizetünk elő, mert ott megy a Stranger Things, a Wednesday meg az összes többi, amit mondjuk az HBO Maxon és a Disney+-on nem találunk. És vica versa: a Disney előnye is pont az, hogy nála van a Star Wars és a Marvel, míg az HBO-n fut a The Last of Us és a Sárkányok háza, nem pedig a SkyShowtime-on.

És akkor itt rá is térhetünk a cikk nagy kérdésére is:

a korábbi tapasztalatokkal, a játékipari trenddel, meg úgy a józan ésszel totálisan szembemenve mégis mi értelme van kiadni egy olyan kézikonzolt, ami egyetlen játékot sem képes önállóan futtatni?

Merthogy a Sony most épp egy olyan kézikonzol (igen, az, akárhogy ellenkezel) kiadásán ügyködik, ami önmagában tulajdonképpen teljesen használhatatlan. Tehát itt már nem csak arról van ám szó, hogy nem fognak rá külön játékok készülni, melyekkel eladhatják a masinát, hanem hogy úgy egyáltalán nem fog tudni SEMMIT sem. Mármint szó szerint SEMMIT, ha nem lett volna egyértelmű.

A Project Q-ként emlegetett új eszköz kizárólag internetkapcsolattal lesz hajlandó bármilyen játék elindítására, és bár sok részletet még nem ismerünk, a Sony játékrészlegének elnöke, Jim Ryan elárulta, hogy alapvetően PS5-re készült játékokkal lehet rajta játszani. Ez nyilván akkor volna jó dolog, ha a programok azon is futnának, de nem: a Q a jelenlegi ismereteink alapján egy dedikált Remote Play kütyü, azaz az otthoni konzolunk képét továbbíthatjuk rá a WiFi-n keresztül.

Szóval elméletileg a lakásból nem, de a WC-ig egészen biztosan el fogjuk tudni vinni.

Mondjuk egyébként sem vinném ezt a szerkezetet emberek közé, olyan csúnya szegényke. Mintha a Sony tervezői épp szabadságon lettek volna, és az emiatt búskomor Jim Ryannek kellett egymaga összeraknia az új kézikonzolt, ami így lett konkrétan egy félbevágott kontroller közé beerőszakolt kisebb tablet. Ötlettelenség, vagy bátorság, mindenki döntse el maga, az viszont tény, hogy vérben úsznak a szemeink.

De nyilván nem a külcsín határozza meg a sikert, elvégre a Switch sem több ennél, sőt!

Sokan teljesen hülyének tartják a Sony-t, amiért előállt egy ilyen kütyüvel, pedig bizony nagyon is sok dolog szólhat a létezése mellett. Az egyik például, hogy WiFi egészen biztosan lesz benne, vagyis bármilyen vezeték nélküli hálózatra fel fog tudni csatlakozni. Ez azért előnyös, mert mint fentebb említettem, éppenséggel van egy olyan szolgáltatásuk, amelyik játékstreaminget + egy gigantikus játékkínálatot nyújt viszonylag potom pénzért cserébe. Hogy ezt támogatni fogja-e avagy sem, azt még nem tudni biztosan, de elméletben nem kellene gondot okozzon neki, és meglepő is lenne, ha ez pont kimaradna, szóval én megelőlegezném neki ezt a képességet.

Ez pedig azt jelenti, hogy tulajdonképpen bárhol elérhetnénk a PS+ Premium szolgáltatás összes címét, méghozzá PS5 minőségben – csak kisképernyőn. Ez azért lehet előnyös, mert aki jelenleg a mobiltelefonnál jobb, de még hordozható formában szeretné élvezni a streaminget, annak előbb vennie kell egy tabletet, illetve egy DualSense kontrollert. A Q azonban ezt a kettőt egyben kínálja, méghozzá az átlagos kézikonzoloknál nagyobb, 8 inches képátlóval.

Na de miért lesz nekünk jó, ha nem natívan futnak a játékok?

Lehet flexelni nagyokat a Steam Deckkel vagy az Asus ROG Ally-val, de a natív, valóban nagygépes szintet kínáló kézikonzolos gamingnek mindig is az akkumulátor, úgy az üzemidő lesz az Achilles-sarka. Egyik masina sem bírja sokáig szuflával, ezért hiába a portabilitás, igazán nagy utakat egyikkel sem fogunk tudni megtenni.

Ezzel szemben egy alacsony fogyasztású, de méretében hasonló marokgép, ami kizárólag a szinte mindenhol elérhető internetkapcsolattól teszi függővé a videojátékos élményeinket, akár reggeltől estig képes lehet szórakoztatni. Na és ha épp nincs WiFi? Sebaj, majd mobil hotspottal megoldjuk a dolgot – ha nincs, akkor majd lesz, ha másért nem, akkor ezért.

Persze mindezt a Sony simán kibekkelhette volt annyival, mint a Microsoft, ami épp önfeledt örül, hogy a ROG Ally-n Windows 11 fut, vagyis ott pihen rajta a Game Pass streamingje is. Ami a Q mellett szól, az valószínűleg az üzleti érdek. A nagyobb kijelzője miatt jobb élményt kínál, mintha mobilon játszana az ember, hordozhatóbb, mint külön egy tablet+kontroller, és sokkal tovább bírhatja szusszal is (nem tudjuk még biztosan), mint bármelyik piacon lévő másik kézikonzol.

Emellett pedig mindent tud, amit egy PS5, hiszen ugyanazok a játékok futnak rajta (ergo külön nem kell rá fejleszteni sem), és a megfelezett kontrollerei miatt még a haptikus visszacsatolásra is képes. Illetve a valószínűsíthetően gyenge hardver miatt a gyártási költségek is alacsonyak, vagyis jelentősen olcsóbb lehet a konkurenciáknál.

Persze mindennek az az alapja, hogy a Project Q nem csak az anyagéppel kompatibilis, hanem a PS+ játékstreamingjével is, szóval ha az pont elmarad, akkor az érvelésem is vele bukik. Mindenesetre nagyon meglepő volna, ha mindez, ami a sikerre vihetné az új PS-kézikonzolt pont kimaradna belőle. De mivel a Sony-nál csak ízléstelen, és semmiképp sem buta döntéshozók ülnek, én hajlamos vagyok megelőlegezni neki ezt.

Akkor viszont egy nagyon is életképes, a PSP méltó utóda lehet az új gép, ami növelheti PS+ szolgáltatás előfizetőinek a számát, és még csak ki sem gáncsolja közben a PS5-öt. Szemben mondjuk a Game Pass-szal.

Ezt is érdemes lehet elolvasnod:

Visszatér a Black Mirror és a Vaják! – Itt az összes film és sorozat, ami júniusban jön a Netflixre