Kevesen tudják, de a CD Projekt RED előtt egy másik lengyel fejlesztőcsapat szerette volt elkészíteni a legendás Ríviai Geralt videojátékos kalandjait.

Manapság elég nagy őrület a Vaják, pedig 2015-ig szinte alig hallott róla bárki is. Mármint mindig is volt egy törzsbázisa, egy fantasy-őrült keménymag, ami már a játékok előtt is rajongott Andrzej Sapkowski világáért, őket egy nyilvánvaló túlzással egy kezemen meg tudnám számolni. A nagy tömeg valamikor 2015-16 tájékán ült rá a rajongására, nagyban köszönhetően a The Witcher III: Wild Huntnak, amit a komplett játéksajtó ad el a mai napig a világmindenség egyik legjobb játékaként.

Mivel ez egy egészen korrekt ténymegállapítás, a legtöbb gamer is úgy kezdte állítani magáról, hogy ő aztán „mindig is Vaják-fan volt”, mintha kötelező volna. Pedig nincs abban semmi kivetnivaló, hogy valaki a The Witcher 3-mal szerette meg a sorozatot. Az első részre például hiába esküszik a hardcore rajongó, azért elég nyögvenyelős egy kaland, és bár a második már sokkal, de tényleg sokkal jobb játék lett, a játékmenetében még mindig le volt maradva a szerepjáték műfajának akkori élbolyától.

A The Witcher 3 viszont minden téren egy korszakalkotó játék lett, ami már nem a zsáner nagyjai mögött kullogott, hanem ő dirigálta az iramot. Máig nem készült még olyan mélységű, komplex és részletgazdag játék, mint a Ríviai Geralt utolsó története – ami ugye, sokaknak az első is volt egyben. A program őrületes kultusznak örvend, ami a CD Projekt RED-et is a csúcsra juttatta, ami ennek köszönhetően olyan nagyra nőtt, hogy már több Vaják-projekten dolgoznak, mint amennyit eddig összesen letettek az asztalra.

A CDPR nyilván megdolgozott a sikerért (amit a Cyberpunkkal majdnem elkótyavetyéltek), viszont a szerencse is az ő malmukra hajtotta a vizet. Nem ők voltak ugyanis az első lengyel csapat, amelyik megpróbálta adaptálni a fehér hajú szörnyvadász történeteit – óriási mákjukra végül nem jött össze a dolog, és tulajdonképpen ezért is landolhatott náluk Sapkowski műveinek joga.

A majdnem vaják

Ismerős a fehér lobonc és a háton hordott kard?

A lengyel székhelyű People Can Fly stúdiót valószínűleg sokaknak nem kell bemutatni, hiszen a 2002 tartó munkásságuk alatt olyan nagyszerű játékokkal örvendeztettek meg bennünket, mint a Painkiller, a Bulletstorm, a Gears of War: Judgement, vagy a Fortnite: Save the World, legutóbb pedig az Outriders-szel próbálkoztak. A csapat azért fontos, mert az alapítója és a fejlesztői korábban a Metropolis Software égisze alatt próbálták összehozni a világ első Vaják videojátékát a ’90-es évek végén.

Az egész 1992-ben kezdődött egy szép varsói napon, amikor a két középiskolai jóbarát, Adrian Chmielarz és Grzegorz Miechowski megalapították a Metropolist. Mint akkor szinte minden lengyel kocka ők is rajongtak Sapkowski könyveiért, amit Lengyelországban túlzás nélkül egy lapon emlegetnek J.R.R. Tolkien Gyűrűk Urájával. Ezen az irodalomtörténelmi vitán most inkább ne is lamentáljunk, a lényeg, hogy Adrianék imádták a Vajákot, vagy ahogyan akkor ők hívták, a Wiedźmin-t.

Mármint tényleg nagyon rajongtak érte, ezért minden alkalmat megragadtak, amikor lehetőség volt találkozni a legendás alkotóval, magával. Így esett, hogy a fejlesztőpalánták egy sci-fi/fantasy találkozón belebotlottak Sapkowskiba, akivel lelkesen beszélhették ki Geralt legvadabb sztorijait – na meg tudhattak meg tőle néhány kulisszatitkot.

Az író, amint egy Harry Potter és Total War: Rome molinó előtt dedikál

A fiatalok annyira jó emlékekkel távoztak Sapkowski standjától, hogy amikor tényleg megalapították a saját játékfejlesztő stúdiójukat, akkor nem voltak szégyenlősek megkeresni az írót az ötletükkel.

„Simán csak írtam egy levelet, amiben elmondtam neki, hogy meg akarjuk csinálni a Wiedźmin-játékot. És ő simán beleegyezett.”

– emlékezett vissza Adrian Chmielarz még 2014-ben az Eurogamer interjújában. az 1996-97 környékén nyélbe ütött megállapodásra. A fejlesztő azt is elárulta, hogy akkoriban Sapkowskit láthatóan egyáltalán nem érdekelték a játékok, aki annak örült, hogy extra bevételhez jutott a Wiedźmin révén, ami akkoriban közel sem volt olyan ismert, mint manapság. Sőt, az se nagyon érdekelte, hogy mit kezdenek a kikölcsönzött jogokkal, eltette a pénzt, és mindenben szabad kezet adott a Metropilis csapatának.

Aztán 1996-ban megkezdődött a Wiedźmin-játék fejlesztése, ami a komplett stúdió nagy álma volt. Külön érdekesség, hogy ők voltak azok is, akik angolra fordították a címet és a szörnyvadász megnevezését, így lett hát a Wiedźminből a The Witcher. Sőt, meglepő lehet, de angol nyelven 2007-ig nem is jelent meg Vaják-könyv, így az angolra is lefordított fordított 2001-es lengyel filmadaptáció angolszász nyelvterületen The Hexer címen volt nézhető, a The Witchert a CDPR támasztotta fel a Metropolis munkacíme alapján.

Na de milyen játék lett volna az első Vaják?

Közel sem olyan, mint a The Witcher 3, de még a 2007-es feldolgozástól is messze távol állt volna. Ez mondjuk a korkülönbség miatt érthető, az 1996-os technológiai lehetőségekkel lehetetlen lett volna megalkotni egy igazán komplex kalandot. Ezért a legelső The Witcher bár tartalmazott volna némi és kezdetleges szerepjátékos elemeket, de alapvetően egy vezett, lineáris akció-kalandjátéknak készült.

Abban viszont nagyon hasonlított a modern átiratokhoz, hogy kifejezetten felnőtt közönséget célzott, a karaktereket is legalább olyan mélységben szerették volna ábrázolni, mint ahogyan a könyvekben is megismerhettük őket, illetve Geralt kalandozása során meg kellett volna hozzon olyan döntéseket, melyek nem egyszer súlyos következményekkel járnak.

„Még egy működő prototípusunk is volt a játék első fejezetéből. De sajnos ez a munka mostanra teljesen elveszett, mert mint kiderült, a CD-k valójában nem tartják meg az összes adatot 100 évig!” – mesélte Adrian.

Pedig majdnem minden a helyén volt, a Metropolis még kiadót is talált a The Witchernek, ami aztán megkereste a lengyel gamer sajtót is, hogy írjanak már pár sort hazai játékfejlesztés legígéretesebb vállalásáról, ha már készül. Mivel minden létező adat elveszett, az „egyetlen” (az idézőjelre majd a cikk végén visszatérünk) bizonyíték a ’96-97-es játék létezésére is az akkor megjelent cikkek, és az azokból származó képernyőképek.

A Metropolis-féle The Witcher végül azért nem készülhetett el, mert mint a fejlesztés során kiderült, hiába nyestek vissza az ambícióból és az ötletekből, a technológia egyszerűen nem volt elegendő egy ilyen játék elkészítéséhez. A fejlesztés nagyon lassan haladt, egy év alatt csak a fent említett demó pályát sikerült összeraknia a ráállított 15 embernek, miközben házon belül mellette gőzerővel készült a Gorky 17 is.

Mivel a Gorky munkálatai a The Witcher (és más egyéb probléma) miatt nem álltak túl jól, a Adrianék parkolópályára tették Geraltot, hogy felszabadítsák a fejlesztőket, majd miután 1999-ben megjelent a játék, a vezető fejlesztő, teát maga Adrian már fontolgatta a kilépését a Metropolistól. Ez aztán nagyon hamar eljött, Adrian pedig egy csomó fejlesztőt is vitt magával a People Can Fly-ba, így pedig a megmaradt Metropolis már nem tudta folytatni a Vajákot.

A többi történelem: a projektet bár sosem törölték, mindenki számára egyre világosabbá vált, hogy az alkotói nélkül nem fog folytatódni a munka. Így a CD Projekt szinte frissen, 2002-ben létrehozott játékfejlesztő divíziója elhatározta, hogy akkor ők fogják adaptálni a legendás könyvsorozatot, méghozzá első játékukként. 2011-ben ezt követte a második, 2015-ben pedig a harmadik fejezet.

De mi lett volna, ha? Mi lett volna, ha a Metropolis folytatta volna a The Witcher-sorozatot, a CD Projekt pedig nem?

– elmélkedik Adrian, aki szerint, ha anno nem hagyták volna abba a The Witchert, akkor ma a CDPR, úgy pedig minden játékuk, a The Witcher 3 és a Cyberpunk 2077 sem létezhetne. A jogokat a Metropolis előbb szerezte meg, szóval nem lett volna nagy kunszt kigáncsolni a konkurens fejlesztést. De mégsem tették, mert akkorra már tudták, hogy náluk semmi se lesz a dologból.

„Számomra egyáltalán nem probléma, hogy végül nem a Metropolisnál készült el a The Witcher, a CD Projektnek viszont nagyon is sokat jelent, hiszen fogták ezt a márkát, a világot és aranyat csináltak belőle. Szóval jó dolog, hogy nem mi csináltuk.”

Szóval idézőjel: külön érdekesség, hogy valakinek időközben sikerült kinyernie némi adatot a Metropolis régi lemezeiről, így 2017 tájékán egy játékmenet is feltűnt az 1997-es The Witcher-játékból. Nos, lehet, hogy tényleg jobb a CD Projekt verziója.

A később teljes csődöt mondó Metropolis Software ‘hagyatékát’ végül 2008-ban a CDPR vásárolta fel a The Witcher-jogok és névhasználat miatt, 2009-ben pedig teljesen lehúzták a rolót. A két stúdió néhány tagja Grzegorz Miechowskivel az élen aztán megalapította a 11 Bit Studiót, ahol olyan játékok születtek, mint a This War of Mine és a Frostpunk.

Ha pedig még érdekel némi kőkori lelet a The witcherből:

Előkerült Ríviai Geralt legelső modellje 2002-ből, amit eddig még senki sem látott

 

×