Persze nem tilos, csak erősen nem ajánlott.

Egy gyors reggeli instantkávé, egy délután a munkahelyen röptében bekanalazott kínai vagy Knorr gyorsleves – nagyjából ezek jutnak eszembe, amikor valaki arra vetemedik, hogy vizet forraljon a mikrohullámú sütőben. A dolog teljesen evidensnek tűnik, hiszen amúgy is mindent ott melegítünk, ami nem friss, az instant jelző pedig egyébként is jól illik a mindent is gyorsan átmelengető mikróra.

Pedig valójában az a helyzet, hogy vizet egyáltalán nem ajánlott mikrózni, nem véletlenül találtuk ki például külön eszköznek a vízforralót, de nem számottevően lassabb a tűzhely sem. Utóbbi mondjuk nem minden munkahelyen adott, míg mikró már minden céges ebédlő alaptartozéka.

De miért is nem érdemes vizet melegíteni mikrohullámú sütőben?

A mikrohullámű sütőt teljesen véletlenül találta fel egy Percy Spencer nevű kutató, aki az 1940-es és 50-es években a Raytheon Manufacturing Company-nál végzett magnetron kísérleteket. Abban az időben a magnetronokat a radareszközökben hasznosították, mivel a rádióhullámokkal a repülőgépek és a hajók rossz időjárási körülmények vagy teljes sötétségben is könnyebben tájékozódtak.

Az egyik ilyen kísérlete során viszont arra lett figyelmes, hogy a manetron közelében a zsebében tartott csokoládé megolvadt, amibe aztán gyanútlanul bele is markolt. Ez alapján jött az ötlet, hogy a magnetronokat akár ételek felmelegítésére is fel lehetne használni, és miután sikeresen kipattogtatott magának és néhány kutatótársának némi kukoricát, úgy döntött, hogy megépíti a sütőalkalmatosság első prototípusát.

Bár a szabadalmat már az 1950-es években benyújtotta, az első mikrók valóságos monstrumok voltak. Az első varázsgépek is csak a 70-es években kezdték el meghódítani a háztartásokat, azóta pedig az egyik legalapvetőbb mindennapi eszközeinkké váltak. A mikrók a pályafutásuk alatt egyre szebbek és jobbak lettek, egyre több funkcióval látták el őket, de van, ami sosem változott:

az átlagembernek sem 1970-ben, sem 2023-ban sincsen sok sütnivalója a működésével kapcsolatban.

Ilyenek voltak az első mikrohullámú sütők

Persze a legalapvetőbb szabályt mindenki jól tudja: fémeket és műanyagot nem rakunk bele. Utóbbiból persze van már mikróálló, míg bizonyos műanyagtípusok elnyelik a mikrohullámokat, amik aztán megolvadnak, feloldódnak az ételben-folyadékban. A fém ezzel szemben visszaveri a mikrohullámot, ami pillanatok alatt bezavar a hullámok mozgásába, így tüzet vagy rosszabb esetben robbanást is okozhat.

De mi is az a mikrohullám? – kérdezed sandán.

A mikrohullám egy elektromásneses hullám, ami rövidebb hullámhosszúságú, mint a rádióhullámok, de hosszabb, mint a látható fény – hangzik a válasz.

A sütő belsejébe bele van építve egy fentebb már említett magnetron mikrohullám generátor, ami sütéskor elkezdi szipolyozni az áramot a konnektorból. Ebből az együttállásból elektronáramlás keletkezik, azaz körülbelül 2,5 GHz-es mikrohullámú sugárzást hoz létre, amit egy speciális antenna (vezető) a mikró belsejébe irányít. A mikrohullámok aztán össze-vissza pattogni kezdenek a belső rekesz falain, majd amikor elérik az ételt, elkezdik rezegtetni a benne található – leginkább – vízmolekulákat.

A rezgésük aztán hőt termel, ami átterjed az étel többi részére, amitől jó meleg lesz. Minél gyorsabban rezegnek a molekulák, úgy lesz egyre forróbb a finomság is.

Ezért is van az, hogy a kevésbé nedves-vizes ételek nehezebben melegszenek fel, míg a hígabb állagúak könnyebben. Itt jön képbe a fő kérdésünk is: miért nem érdemes, de inkább miért kell fokozottan odafigyelni, ha vizet szeretnénk megmikrózni?

Az ételrekeszben pattogó mikrohullámokat a legkönnyebben a vízmolekulák nyelik el, azaz ők kezdenek el a leghamarabb és a leggyorsabban is rezegni. Ez egyben azt is jelenti, hogy a pohár víz szupergyorsan felmelegszik, és nem ritkán túl is lépi a forráspontját, azaz a 100 °C-ot, amit a tea-kávévizére váró külső szemlélő jó eséllyel nem vesz észre – csak amikor már késő.

A túlságosan felhevült vízben a hő hatására buborékok keletkezhetnek, melyek aztán szét is pukkanhatnak. Ez nyilván semmikor sem szerencsés: ha a mikró belsejében történik, akkor súlyos károkat is okozhat (szerencsésebb esetben csak az eszközben, rosszabban a környezetében is), ha viszont pont akkor történik, amikor az ember kivenné a poharat-bögrét, akkor a víz akár égési sérüléseket is okozhat. Ezt a jelenséget egyébként a tésztafőzés közben is megfigyelhetjük.

A megoldás: ne melegíts vizet mikróban, erre a célra használj inkább egy vízforralót.

De vannak prevenciós praktikák arra az esetre, ha valamiért a vízforralós megoldás nem jön be. Az egyik és talán leghatékonyabb, ha a mikrózás előtt álló vízbe beleraksz egy kisebb fakanalat vagy egy jégkrémes pálcikát, ami segít a hő megfelelő eloszlatásában, és felületként szolgál a buborékok kialakulásához. De még ebben az esetben is érdemes egy kicsit várni, mielőtt kiveszed.

via – Britannica, Explain That Stuff, LadBible, UNSW

Ezt is érdemes elolvasnod:

6 kütyü, amit teljesen véletlenül találtak fel, de örökre megváltoztatták a világot

 

×