Hatalmas nagy hype van mostanában a One Piece körül. Decemberben megjelent egy új kártyajáték a híres anime és manga tematikájában a Bandai kiadásában, idén Magyarországon is elérhetővé vált a mozikban a One Piece Red mozifilm, na meg a videojátékok és a kalózok szerelmesei annak is örülhettek, hogy egy újabb One Piece játékot kaphattak kézhez 2023 legelején.

Utóbbi azért is olyan nagy szó, mert eddig inkább a verekedős, vagy a Warriors-szerű játékmenet rendeződött a brand köré, ám most az ILCA és a Bandai Namco egy egészen más kombinációt főzött ki. A One Piece Odyssey ugyanis egy körökre osztott, teljesen újragondolt harcrendszerrel megáldott RPG lett, így még azoknak is felkeltette a figyelmét, akik elsősorban elkerülték volna az új OP címet.

Mivel a tesztpéldányt sajnos csak a megjelenés napján kaptuk meg, így nem gondolom, hogy fair lenne oldalakat betölteni spoilermentes, minden apróságra kitérő teszttel, hiszen, aki már akarta, akár már végig is tolhatta a címet.

Ez a rövid teszt inkább amolyan visszajelzés egy olyan játékostól, aki fiatal kora óta imádja a műfajt, na meg szereti az animéket is, így komoly elvárásokkal ült a One Piece Odyssey elé.

Sztori és játékmenet

Ahogy korábban is írtam, a One Piece Odyssey meglepő irányból közelít, körökre osztott harcrendszerrel felturbózott akció-RPG lett. Kellett már egy ilyen jellegű vérfrissítés, ugyanis kezdett kifáradni az OP zászlaja alatt kiadott Warriors-formula. Félreértés ne essék, azok is kiváló játékok voltak, viszont nem mindenki szereti eltörni a kontrollerek gombjait és egy-egy feladaton belül kardélre hányni 1000-1500 ellenfelet. Látványos, viszont a One Piece többre is képes.

Eiichiro Oda mesterműve még mindig gőzerővel tör előre, s úgy fest Luffy és legénységének kalandjai még korántsem érnek véget az elkövetkező években. A sztori még 1997 óta fut, a 25 éves jubileum hátszelén kaptuk meg az Odysseyt. A játék egyébként fejet hajt a teljes sorozatnak, ugyanis miközben behoz pár új karaktert és érdekes történetet, a csavarokkal teletűzdelt történet sztori során a manga (na meg az anime) legfontosabb pillanatait is újra élhetjük.

Ez nagyon fontos eleme a játéknak, ugyanis Lim, az egyik új Odyssey-exkluzív karakter, megfosztja a főhőseinket a képességeiktől, ugyanis először úgy hiszi, hogy veszélyesek lehetnek rá és barátjára, Adiora. Később persze kiderül, hogy ez nincs így, hisz Luffyék a légynek sem tudnának ártani maguktól, szóval elkezdődhet az emlékek felelevenítése annak érdekében, hogy mindenki visszaszerezze a régi formáját.

Ilyen téren nagyon érdekes volt, hogy a játék első egy-másfél órájában a Szalmakalaposok bőven 40-es szint fölöttiek, ami azt is mutatja, hogy mennyire tapasztaltak és erősek. Ám mivel egy RPG-ről van szó, valahogy nulláról kell indulni, ezért is kiváló húzás Lim képességének bevezetése. Minél több memóriakockát gyűjtünk, hőseink annál több képességet szereznek vissza. Ez az aspektusa a játéknak nagyon jól ki lett találva.

A harcrendszeren belül is tapasztalható kellemes újdonság, ez pedig az “Area”-k bevezetése. Minden küzdelem több harctéren játszódik, így az sem mindegy, hogy egy-egy karakterünk merre tartózkodik. Mivel itt is jelen van a mostanában sok játékban felbukkanó “kő-papír-olló”-szerű struktúra, bizony jót tesz, ha azok küzdenek bizonyos ellenfelekkel, akik előnyből indulnak. Erre viszont sokszor csak az után kerül sor, hogy átrendeztük a csatateret, a kulcskaraktereket átmozgattuk az egyik harctérről a másikra. Persze van lehetőség Ranged, vagyis távolsági támadásokra is, ekkor akár szomszédos harcterekre is átüthetünk, az adott karaktert nem hozva veszélybe. Ha viszont minden kötél szakad, Luffy például képes arra is, hogy az ellenfeleit másik harctérre lökje.

Ez az újítás kiváló a tradicionális RPG-formula felfrissítésére, ráadásul egyáltalán nem érződik atmoszférán kívülinek, ha a One Piece világát nézzük.

A kihívást keresők szintén szeretni fogják az Odysseyt, ugyanis meglepő módon szépen scale-el a játék. A nagyobb bossok esetében szükség van a stratégiára, sőt sokszor a türelemre is, hiszen nem egy ellenség lesz, ami a nagy többségnek többszöri nekifutásra hasal csak el.

Atmoszféra és hangulat

Apropó környezet és OP-hangulat. Ha valaki attól tart, hogy egy látványos, pörgős harcokkal megspékelt anime és manga nem fogja tudni hozni a lendületet egy körökre osztott harcrendszerben, az megnyugodhat, az Odyssey nagyon is hangulatos és adrenalindús lett (ráadásul még fel is gyorsíthatók a küzdelmek). Tény, ebben az esetben több agysejtünket kell használni, mint a Warriors-játékok esetében, ám ez véleményem szerint egyáltalán nem baj, sőt már épp itt volt az ideje.

A karakterek pont ugyan olyan szerethetők, mint ahogyan azt megszokhattuk, ráadásul az eredeti szinkronok is visszatértek, így aki követi a japán animét, kellemes időtöltésnek néz elébe.

Viszont azok, akik nem szeretik a feliratos játékokat, vagy csak simán a japán nyelvet, bizony némi problémába fognak ütközni, ugyanis csak és kizárólag japán nyelven lehet élvezni a játékot, csupán csak a felirat állítható. Szinte biztos, hogy ez a műfaj kedvelőinek csoportját meg fogja osztani, de sajnos ezzel nem lehet mit kezdeni ebben az esetben.

Menürendszer és bejátszások

Szintén öröm, hogy a menü nincsen agyonbonyolítva, könnyedén lehet manőverezni a különféle menüpontok között. Az egyetlen fejfájást okozó aspektus a játék műfajából fakad, sokat kell ugyanis micromanagelni a karaktereinket és a felszerelésünk. Ha szeretnénk bónusz EXP-t kapni pár harc erejéig, akkor hatalmas kajalakomát kell tartsunk a Szalmakalaposoknak, ha bizonyos képességet fel akarunk erősíteni, akkor a világban megszerzett kis memóriakockákat ide-oda pakolgatnunk kell, egyszóval a felszín alatt igazán mély a játék. Ez sokszor ki tudott zökkenteni még engem is, aki olyan címeket tol szabadidejében, mint a Fire Emblem, vagy éppen a Xenoblade Chronicles. Hogy ez egyébként mennyire negatívum? Szerintem egyáltalán nem, elvégre a taktikai játékok velejárója, szimplán csak úgy gondolom, hogy nem biztos, hogy mindenki kedvelni fogja.

Ahogy azt sem, hogy sokszor rettentően furcsán van rendezve az Odyssey. Többször futottam olyan szituációba, hogy egy rövid bejátszás után három-négy lépést tudtam megtenni, aztán ismét jött egy újabb bejátszás, vagy valami átvezető játékelem, ami megszakította a folyamatos játékot. Természetesen ez sokkal feltűnőbben és sűrűbben fordult elő a játék elején, ám a későbbi időszakokban is jelen volt, ezt viszont már muszáj negatívumként felrójam a játéknak.

Verdikt

A One Piece Odyssey összességében egy olyan játék, ami 100%-ig ki fogja szolgálni a rajongókat és hosszú-hosszú órákig ki fogja őket szolgálni. Ami viszont még ennél is jobb, hogy a teljesen laikusok is megtalálhatják benne a szépet, hiszen maga a játék egy nagyon jól összedobott, tartalomtól hemzsegő taktikai RPG. Aki kedveli a műfajt, vagy a Szalmakalaposokat, neki melegszívvel ajánlom. Egy igazán kellemes csalódás az Odyssey így az év elejére!