A halálukból felkelt zombik ugyan csak néhány évtizede vannak csak a köztudatban, az évek során több médiumba is betörő zombi-divathullámok alaposan kimerítették a témát. 2023-ra azt gondolná az ember, hogy már mindent látott már, de minimum nehezen lehet valami igazán egyedivel meglepni, erre jött 2013-ban a The Last of Us című videojáték, ami bár jellegében nem reformálta meg a zombi-kultuszt, azért érezhetően valósághűbbé tette azt.

A legtöbb zombifilm, zombijáték, zombisorozat nem sok, vagy szimplán csak megúszós, de semmiképp sem tudományos magyarázattal szolgál arra az aprócska, bár az események szempontjából sokszor nem elhanyagolható problémára, hogy pontosan miként vált az emberiségből csiszegő-csoszogó agyfaló?! Sok író ezt letudja egy vírussal, vagy egy „senki nem tudja, hogyan indult” frázissal, a The Last of Us azonban nemcsak alapos, de hellyel-közzel tudományos lábakon is megálló háttérsztorit adott az emberek átváltozásához.

via GIPHY

Itt a játékosok valószínűleg a fejükhöz kaptak, miként a kultikus játékban nem is zombik vannak, de ez igazából csak részletkérdés, csámcsogás a semmin, valójában és lényegükben ugyanis azok. Hiába, hogy egy gomba váltja ki az átalakulást, az emberekből egy fékevesztett, vérszomjas ösztönlény válik, ami bármiféle hezitálás nélkül rátámad bárkire és bármire, ami az útjába kerül, és próbálja megharapni. Szóval zombi.

Ebben egyébként a január 16-án debütált, játékadaptációtól szokatlanul kiemelkedő értékelésekkel büszkélkedő HBO-s sorozat sem tér el. A civilizáció drámai gyorsaságú összeomlását tehát egy gomba okozza, ami pedig valóságossá teszi az egészet az az, hogy ez a gombafajta tényleg létezik, sőt, nagyon hasonlóan veszi át az irányítást a gazdatest fölött, mint a sorozatban vagy a játékban.

A zombigomba ophiocordyceps, vagy cordyceps

Ha lehet ilyet mondani, akkor közvetetten a legendás David Attenboroughnak is köszönhetjük a The Last of Ust, ugyanis Neill Druckmann, a játék írója és rendezője, majd a sorozat egyik showrunnere a fenti Planet Earth epizód hatására találta ki az emberre is veszélyes cordyceps-gombafajt. A természetfilmben bemutatják, hogyan dolgozik egy ilyen parazitagomba: miután a potenciális áldozat megfertőződött, furcsán kezd viselkedni, majd nem sokkal később egy gomba nyújtózik ki a fejéből, amely ezután egy magasabb helyről megpróbálja szétszórni a fertőző spóráit.

Bár a cordycepst és az ophiocordycepts két különböző fajta, alapvetően abban megegyeznek, hogy mindkettő élőlényeket próbál eltéríteni, hogy szaporodni tudjon. Bár a videóban és a legtöbb helyen hangyákkal illusztrálják, de ahogyan Attenborough is mondja,  több száz ilyen gombafaj létezik, és mindegyik más-más élőlényre jelent veszélyt.

De megijedni nem kell, ugyanis a jelenlegi ismereteink alapján a több mint 400 féle azonosított cordycepts közül egyik sem képes megfertőzni embert.

Ugyanakkor fontos különbség, hogy a játékban a gomba spórákkal és harapás útján terjed, a sorozatban viszont praktikus okokból elvetették a spórákat. Viszont mindkettő megáll tudományosan, csak míg előbbit valószínűleg senki nem élné túl a világon, addig az utóbbi esetében könnyebb magyarázni a túlélőket. Még félelmetesebb, hogy bizony van olyan gomba, ami harapás útján képes terjedni.

via GIPHY

A Dél-Amerikában elég sok problémát okozó, kifejezetten gusztustalan testi elváltozásokat okozó Sporothrix brasiliensis többek között karmolással és harapással is képes terjedni. Sőt, nem csak az állatokat (jellemzően macskákat) fertőz, hanem közvetlenül az emberre is komoly veszélyt jelent. Hozzá kell tenni, hogy nem sok olyan gombafaj akad, amely emlősöket találja a legideálisabb táptalajnak, ugyanakkor a meglévő alig 500 féle még így is közel 1,5 millió ember halálát okozza évente.

A gombafertőzések ellen pedig sokkal nehezebb is védekezni, ugyanis sokkal közelebbi rokonságban állunk a gombákkal, mint elsőre gondolnánk. Mivel a gombasejtek nagyon hasonlóak az emberéhez, úgy nehezebb olyan szert is létrehozni, amely hatékonyan felvenné velük a harcot anélkül, hogy az emberi sejtek ne károsodnának – magyarázta a Vulture-nak Dr. Ilan Schwartz, a Duke University School of Medicine invazív gombás fertőzésekre spacializálódott oktatója

A sorozat narrációja szerint az emberre specializálódott cordycepts-fajta a globális felmelegedés miatt alakulhatott ki, amely aztán játszi könnyedséggel és gyorsasággal, az élelmiszerekkel terjedt szét a bolygón. Itt van a következő kapocs a valósággal, ugyanis először a középkorban Szent Antal tüze, varjúköröm vagy anyarozs néven terjedt egy több tízezer ember életét kioltó gabonaparazita, amit a Claviceps purpurea gomba okozott. A következő ilyen eset 1928-ban Manchesterben, majd 1951-ben egy francia városban a helyi pékség révén terjedt szét.

Innen igazából már csak két-három lépés, és egy (de inkább több) óriási gombaevolúciós ugrás volna a The Last of Us játékban és sorozatban is látott cordycepts-variáns megjelenése, ami potenciálisan megtizedelheti az emberiséget. Ez azonban a parazitagomba szükséges komplexitása miatt jelenleg aligha valószínű forgatókönyv, arra pedig még kevesebb az esély, hogy élőholt embervadászokká alakulnánk tőle. Maximum szörnyű kínok között elhaláloznánk, pont, mint más gombáktól, amelyek rendre megfertőzik az embert.

De a végzetes forgatókönyvvel szemben akár az is megeshet, hogy az újonnan felfedezett gombát valami hasznosra fordíthatjuk: a Cordyceps subsessilist például gyógyszerekben hasznosítják, míg a Cordyceps militarisből és az Ophiocordyceps senensisből különböző egészségügyi kiegészítőket készítenek. Szóval tűnjék bármilyen hitelesnek és példásan tudományosnak a The Last of Us, szerencsére 1 százalék körül sincs annak az esélye, hogy olyan összetett tulajdonságokkal bíró parazitagomba hirtelen megjelenik, amely az emberből néhány óra leforgása alatt egy kattogó gyilkológépet varázsol.

De semmiképp sem elképzelhetetlen.

via – Vulture, CNET, GamesRadar+, Attack of the Fanboy

Ezt is olvasd el:

Horrorhalál – Így nyiffannánk ki a Naprendszer többi bolygóján