A PS5-ön futó Crisis Core Reunion rendkívüli módon feljavította a PSP-kiadás látványvilágát, meglehetősen részletes modelleket kaptak a főbb karakterek.

A PS5-ön futó Crisis Core Reunion rendkívüli módon feljavította a PSP-kiadás látványvilágát, meglehetősen részletes modelleket kaptak a főbb karakterek, na meg persze lélegzetelállító új animációkat is érkeztek, főleg az olyan idézések esetén, mint Ifrit, vagy éppen Bahamut. A Final Fantasy VII Remake magasságába nem jut el látvány, de ez érthető, elvégre ebben az esetben nem kezdték nulláról a projektet a fejlesztők, így pedig a érződik némi megkötés. A környezet például hol szemkápráztató, hol pedig egy felturbózott PSP-s közegnek érződik. Egy pillanatra nincs vele gond, de utóbbi esetében azért kiütközik az előző Remake-es felütés. Ennek ellenére összességében egy gyönyörű játék, szép világítással és tükröződésekkel, valamint meglehetősen stabil képkocka sebességgel. Néhány CG-videót is importáltak a PSP-ről, amelyek szemcsésnek tűnhetnek, de persze még így is gyönyörűek.

 

A Crisis Core: Final Fantasy VII Reunion játékban a harc gyors és izgalmas, ezúttal gombokhoz kötött vezérléssel, amely megkönnyíti a támadást, a blokkolást, a kitérést vagy az adott gombokhoz társított speciális képességek használatát. Aki játszott a PSP-s verzióval, az tudja, hogy talán a harc volt a legkellemetlenebb aspektusa a Crisis Corenak. A sztori jó volt, a karakterek szerethetők voltak, ám a combat nem mindenkit nyert meg. Ezen hatalmasat javít a Reunion, ezért plusz pont jár a Squarenek. Zack természetesen különféle animákkal erősítheti az arzenálját, felerősíthetjük velük a támadásainkat, adhatunk magunknak különféle bónuszokat, vagy “varázsolhatunk” is. A már meglévő animáinkat kombinálhatjuk is, hogy még erősebb hatásokat érjünk el. Ebből is látszik, hogy tökéletes akció-RPG-ről van szó, egy látszólag egyszerű, ámde mechanikáiban rettentően mély cím lett a Reunion.

Az ellenségtípusok változatosak, ez pedig jót tesz a játék szavatosságának, a harcok frissnek érződnek több órányi játék után is. Összesen körülbelül 300 küldetésen verekedhetjük át magunkat (ebben benne vannak a mellékküldetések is), így egyáltalán nem jön rosszul a változatosság. Persze ettől még tudtam monotonnak érezni néhány küldetést, ám ezt egyszerűen orvosolhatjuk azzal, hogy egy időre letesszük a játékot és csinálunk valami mást. Ami persze nem árt más játékok esetében sem… Leginkább a mellékküldetéseknél éreztem azt, hogy rá tudok unni picit a játékra, ezek ugyanis kisebb pályák, amin véges számú ellenféllel küzdhetünk meg, s egy egyszerű célt kell teljesíteni. Ilyen például az “iktassunk ki X számú Y típusú ellenfelet”. Nos, papíron nem túl izgalmas, de mivel tényleg sok féle ellenféllel találkozunk és a legtöbbjük ellen más stratégia játszik (gyengébbek bizonyos elemek ellen, stb.), így tényleg nem vészes ezeket egymás után teljesíteni. A nehézségi szint folyamatosan fokozódik, volt olyan Summon Orb, amiért már a játék elején is 35-40 percet kellett, hogy küzdjek egy boss ellen, így érthetitek, hogy később ez csak izzasztóbb volt… Szóval aki szereti a kihívást, az szeretni fogja az új Crisis Coret.

A játék tartalmát tekintve a Crisis Core: Final Fantasy VII Reunion szinte teljesen megegyezik az eredeti Crisis Core-ral. Az egyik (egyébként szignifikáns) különbség, hogy egy halál után azonnal újrapróbálhatjuk bármelyik csatát, ami különösen engedékenyebbé teszi a játékot és a mellékküldetéseket. Ezúttal megpróbálhatjuk gyengíteni, vagy egyenesen megakadályozni az ellenség “szupertámadásait”, mielőtt azok létrejönnének. Az opcionális, magasabb szintű ellenségek azonnal megölhetnek szuper támadásaikkal, így a stratégiák kidolgozása ennek megelőzésére ismét izgalmas és kielégítő.

Végső soron a Crisis Core: Final Fantasy VII Reunion semmi extrát nem tesz az asztalra azon túl, hogy masszívan frissíti a látványt és bővíti a klasszikus hanganyagát. És őszintén szólva, ez bőven elég. Az eredeti PSP-játék kiváló volt, erős központi karakterével és gondosan kidolgozott harcrendszerével és történetével, a kamera vezérléséhez a modern kontrollereken megtalálható második joystick hozzáadása önmagában is hatalmas frissítésnek érződik. A Crisis Core: Final Fantasy VII Reunion képes volt helyén kezelni az eredeti címet és a kezdeti félelmeket cáfolva, szerencsére nem köpte szembe. Melegen ajánlom minden rajongónak, aki pedig kacérkodik az akció-RPG-k világával, vagy a Final Fantasyvel, nekik szintén kötelező!

Összefoglalás

Vissza a kezdetekhez – Crisis Core: Final Fantasy VII Reunion teszt


Szerzői értékelés

9

Végső soron a Crisis Core: Final Fantasy VII Reunion semmi extrát nem tesz az asztalra azon túl, hogy masszívan frissíti a látványt és bővíti a klasszikus hanganyagát. És őszintén szólva, ez bőven elég. Az eredeti PSP-játék kiváló volt, erős központi karakterével és gondosan kidolgozott harcrendszerével és történetével, a kamera vezérléséhez a modern kontrollereken megtalálható második joystick hozzáadása önmagában is hatalmas frissítésnek érződik. A Crisis Core: Final Fantasy VII Reunion képes volt helyén kezelni az eredeti címet és a kezdeti félelmeket cáfolva, szerencsére nem köpte szembe. Melegen ajánlom minden rajongónak, aki pedig kacérkodik az akció-RPG-k világával, vagy a Final Fantasyvel, nekik szintén kötelező!

Gyönyörű, felturbózott grafika

Feljavított harcrendszer

Nem piszkálták, amit nem kellett

Erőteljes nosztalgia, temérdek tartalom

Valahogy a töltőképernyők nem tűntek el

Még mindig nem egy vidám játék…

Olvasói értékelés

0

×