Amikor várod, hogy lemenjen a nap – Marvel Midnight Suns teszt

Sokáig halasztották, de végül megérkezett hozzánk a Marvel Midnight Suns, amit a Firaxis hozott el számunkra. Az XCOM-ról ismert stúdió ezúttal kedvenc szuperhőseinket próbálta csatasorba állítani. Az első előzetesek alapján bizakodó voltam, de bennem volt egy picit a félelem is, hogy ismét egy újabb nagy füst, kicsi láng típusú játékot kapunk. Lássuk mit is tartogat számunkra a Marvel Midgnight Suns.

Lillith már itt van a Diablo még nem

A sztori ezúttal Lillith körül forog, akit a Hydra támasztott fel, hogy közös erővel átvegyék az uralmat. Persze Lillith saját tervvel rukkolt elő, de azért nem jött rosszul a seregnyi Hydra ügynök. Hogy megállítsuk a föld legnagyobb hőseire van szükségünk. Jönnek a bosszúállók, X-menek és maguk a Midnight Suns fiatal hősei is. Olyan nevekkel csatázhatunk, mint Pókember, Amerika Kapitány, de játszható Blade és Ghost Rider is. Ezenfelül egy vadiúj hős is bemutatkozik, aki a főszereplőnk. Ő nem más, mint Hunter Lillith gyermeke. A múltban egyszer már sikerült Hunternek édesanyját megállítani, így a csapat azt várja, hogy ezúttal is megismétli a bravúrt. Szerencsére nem csak a csapatunkban, hanem az ellenfelek között is felbukkanak jól ismert arcok, mint például Venom, vagy Crossbones.  A játékot igazából két szekcióra tudjuk elkülöníteni. Van egyrészt a csatákkal teletűzdelt Marvel Midnight Suns és van a barátság szimulátoros rész. Nézzük ebben, hogy jeleskedett a Firaxis terméke.

Midnight Suns gyülekező

A játék legfontosabb eleme egyértelműen a harcrendszer. Már első trailerek alapján láthattuk kicsit XCOM-os termékre számíthatunk, de ennek ellenére a játék mégis képes volt egyedit alkotni. Minden csatánál három hős áll rendelkezésünkre, akik 8 alaplappal rendelkeznek. A csatát húzással kezdjük és a kezünkbe felhúzott lapok közül játszhatunk ki hármat. Vannak lapok, amik nem számítanak kijátszásnak, de vannak olyanok is, amit egy csata alatt csak egyszer lőhetünk le. A játékba ezenfelül spéci lapokat is kapunk, amivel még nagyobb és még erősebb ütéseket mérhetünk ellenfeleinkre. Körönként egyszer szabadon mozoghatunk is, hogy megfelelő irányból tudjunk például egy AOE effektet bevinni, vagy éppen azért, hogy elkerüljünk egy halálos csapást. A lapok kijátszásához legfőbb valuta a heroic, vagy hős pont. Egyes lapok kijátszásával termeljük ezeket a pontokat, míg másokkal felhasználjuk, így mindenképp érdemes taktikus sorrendbe lerakni a kezünket. Ezenfelül különböző tereptárgyakat is alkalmazhatunk, amivel sebezhetjük ellenfeleinket, de ezeket is csatánkként egyszer vehetjük igénybe. Azt kell mondanom a harcrendszer lenyűgözőre sikerült. A csaták élvezhetőek voltak és nehezebb szinten már nem csak agyatlan püföléssel kellett szembenézni, hanem azért szükség volt a jól megfontolt hadi tervre. A küldetések persze repetetívek, de itt igazából azonkívül, hogy hébe-hóba új ellenfelek jönnek szembe nem nagyon kívül tudsz változtatni. Venommal is kalandunk során jó sokszor összefutunk, de mindig van valami egyedi abban, hogy pontosan, hogy kell legyőzni.

Ami viszont kicsit érdekes, hogy egy vesztes side mission után nem csak a lehetőséget és a resourcet bukjuk, ha nem az egész játéknak vége van. Nem igazán értem, mert így minden side missiont újra és újra lejátszhatunk, ami miatt így viszonylag jelentéktelenné válik a siker, hisz ha nem is jön össze, akkor se maradunk le semmiről. Szerintem azért némi hátul ütője lehetne,

Emellett a nagy grindolás se minden esetben kifizetődő. Egyes ultimate lapokra ráfér a buff és reméljük a jövőben ezeket balanceolják a fejlesztők. Mondjuk ezt még el tudom viselni, ha csak ennyi hibája lenne a játéknak.

Barátság extrákkal

Ugye korábban írtam, hogy a játékot két részre tudom bontani. Egyrészt van a csata másrészt bemutatkozik az Abbey, ami a főhőseink főhadiszállása. Na most, ha teljesen őszinte lehetek, ezt a részt olyan lendülettel kihagytam volna, mint a fene. Hogy miért mondom ezt? Mikor először nyerek irányítást Hunter fölött már éreztem, hogy itt valami fura. A karakter mozgása olyan szinten borzasztó, hogy azt 2022-ben lassan 2023-ban nem reklámoznám. Számára a lépcsők, a törmelékek, vagy bármilyen egyéb nehezítő tényező nem akadály és olyan lendülettel fut át rajta, mint egy rekortán pályán. Ezenfelül az Abbey-ben előkerül a gyűjtögetés is. Persze pont, ahhoz van kedvem, hogy futkorásszak a kertben és vadvirágokat szedjek anyukámnak. Ez a része a játéknak szerintem annyira fölöseges. Simán csinálhattak volna egy letisztult hubot, ahol katyvasztok, kártyákat választok és a többi. Az Abbey-ben perszer egyéb finomságok is várnak. Egyrészt kiélhetem szociális szorongásaim és vegyülhetek hőstársaimmal. Igen, ahhoz, hogy jó lapokat szerezzek fontos, hogy mély barátságot ápoljak velük, így minden egyes csata között folyamatos párbeszédeket is le kell küzdeni. Ha ezek jól megírt párbeszédek lennének azt mondom király, de jó, de sajnos ebben a játék egy elég silány terméket rakott az asztalra. Az első pár órában esküszöm megpróbáltam minden párbeszédet végighallgatni, de egy ídő után már nem bírtam a sok bánkódást, szóval a csodálatos skip gombot használtam. Az extra aktivitások se nyűgöztek le. Lehetünk könyvklubban Marvel kapitánnyal, vagy EMO klubban Doctor Strange-dzsel, vagy játszhatunk műhelyeset Peter Parkerrel. Nagyon szuper, hogy ilyen funkció is érkezett, csak nem igazán pörgette fel bennem az adrenalint.

Ami számomra viszont a legfrusztrálóbb volt, hogy minden küldetés után ugyanabba a loop hole-ba kerültem. Visszajöttem a küldetésről, visszateleportáltam a szobába, beszélgettem, elmentem aludni. Felkeltem, beszéltem mindenkivel, kinyitottam a lootot. Elintéztem a napi teendőket és irány a küldetés. Sajnos ezeket nem tudjuk elkerülni, mert a jó lapok miatt minden egyes alkalommal végig kellett játszani ezt a procedúrát, emiatt meg teljesen megvágja a játékot. Ha ezt a részt át lehetne hidalni, és folyamatosan tudnék küldetésekre járni, minimális megszakításokkal, akkor sokkal elviselhetőbb lenne. Szívesen mennék küldetésre, kettő között választanék karaktert és paklit, és darálnám őket. Ha szükségem lenne kijönnék gyűjtögetni meg barátkozni, de hogy állandóan ez rám van erőltetve az nem oké. Sokkal hamarabb elment a kedvem az egésztől, és kevésbé volt bennem a lelkesedés, hogy odaüljek játszani.

Verdikt

A Marvel Midnight Suns egyik téren lenyűgőz másik téren viszont lelomboz. Nagyon szerettem volna egy nagyon jó Marvel játékot, amit jó ideig gyűrhetek, amibe a munka után beletemezhetek. De sajnos ezt az eredményt nem tudta elérni a játék, a csataközti megszakítások teljesen szürkévé teszi a játékot, amit a jó taktikai harcrendszer se tud felettetni. Kíváncsi vagyok, hogy a modokkal tudnak-e finomhangolni a játékon, vagy hamar feledésbe merül a cím. Egyértelműen nem olyan élményt hozott mint a south park címek, pedig azok mind a mászkálós résznél, mindpedig a csatánál igen kellemés élmyént kaptam.

Jövőre még lesz lehetősége szépítenie a Marvel játékoknak, de ebben komoly szerepet kap majd a Marvel Spider-Man, ami az alap és Miles Morales sztorival is magasra tette a lécet. Reméljük csak annyira lesz jó, mint ahogy a God Of War folytatta a maga törénetét.