Az erotikus regények úttörőjét filmesítette meg a Netflix, ami a szexuális forradalom egyik ikonja volt.

Arra valószínűleg D.H. Lawrence angol író is számított, hogy utolsó regényével óriásit fog robbantani – mármint nem bankot, sokkal inkább a prüdériát kissé túltoló polgárok fejét. Ennél nagyobb elismerést egy pályája, azaz az élete végén járó író talán nem is kaphatna, pedig a Lady Chatterley szeretője című műve életében hivatalosan sosem jelenhetett meg.

Mégis mindenki arról beszélt. A tiltott könyvről, ami kézről kézre járt, amit az emberek illegálisan másolgattak egymásnak, ezzel is terjesztve Lawrence polgárpukkasztó, tabudöntögető történetét. De mitől voltak ennyire oda az emberek? Miről szólt ez a sztori?

Hát nem egy Alkonyat, vagy egy Szürke ötvenakárhány árnyalata…

Nos, Lady Chatterley szeretőjéről, meglepő mód. A könyv eredetileg 1928-ban íródott, jóval a szexuális forradalom előtt, ami tulajdonképpen azt is jelentette (többek közt), hogy a nőnek kuss a neve, szülés az élete, na meg a konyhában a helye. A többit meg hagyják csak a férfiakra – nyilván a szabad szexualitással együtt, amiről nemhogy nem illett beszélnie egy nőnek, de egyenesen tabu is volt.

Lawrence azonban különösen explicit módon ábrázolta a könyvében a szexet, illetve a női vágyálmakat, ahogyan nem rettent el az akkoriban nyomtatottan szinte tiltott trágár szavak használatától sem. De nem a szex és a káromkodás miatt lett hírhedt, majd rendszerdöntögető a könyv. Lady Chatterley szeretője ugyanis osztályokkal a nő alatt helyezkedett, egészen pontosan egy munkásosztálybeli férfi volt.

Vagyis a mű szinte minden akkor létező tabunak homlokegyenest ment neki, amiért a világon szinte mindenhol be is tiltották.

De mint mondtam, ez nem állította meg az embereket, hogy hozzájussanak a mindössze 2000 példányban – magánkiadásban – megjelent műhöz. Az első hivatalos nyomat 1932-ben jelenhetett meg, két évvel a szerző halála után, de kizárólag erősen cenzúrázott formában, amitől a történet esszenciális része veszett kárba. Az első teljes, vágatlan, eredeti kiadásra 1960-ig kellett várni a Penguin Books gondozásában, amit egy óriási per előzött meg.

A kiadó ugyanis kizárólag úgy kaphatott engedélyt a könyv cenzúrázatlan boltba küldésére, ha a bíróságon bizonyítani tudják, hogy a mű valóban irodalmi értékű. A vád alapjaiban az obszcenitáson állt, kifogásolták a káromkodásokat és a testiség részletes leírásait, míg a védelem különböző akadémiai kritikusokat és szakértőket vont be a részletes elemzésbe.

A pert a kiadó nyerte, így D.H. Lawrence alkotása 30 évvel a halála után hivatalosan is megjelenhetett, ami egy egészen új korszakot hozott – mind az irodalomban, mind az emberek szexualitásában, nagyban hozzájárulva a szexuális forradalomhoz.

Ezt követően szinte minden fontosabb korszakban kapott egy tévés vagy filmes feldolgozást, de ezek többsége a korai kiadásokhoz hasonlóan erősen cenzúrázott volt. A legutóbbi feldolgozás 2015-ben készült Richard Madden és Holliday Grainger főszereplésével, de a korábbi próbálkozásokhoz hasonlóan kivételesen rosszul adaptálta a korszakos történetet.

Ezt a hiányosságot szeretné december 2-án pótolni a Netflix, ami eddig még sosem látott alapossággal próbálja meg filmre vinni minden idők legbotrányosabb erotikus töltető, de erősen társadalomkritikus művét. A streaming szolgáltató adaptációját Laure de Clermont-Tonnerre rendezte, aki bár nem új a filmiparban, de ez lesz az első komolyabb próbája. A címszerepekben a Korona Diana hercegnőjét alakító Emma Corrint, illetve a Skins sztárját, Jack O’Connelt láthatjuk.

Hogy pontosan miként nyúlnak az irodalomtörténelmi fontosságú regényhez, azt egyelőre nehéz megmondani, mindenesetre az előzetesek alapján bizakodók lehetünk. Ha kíváncsi vagy rá, akkor érdemes fellapozni a kultikus könyvet, vagy december 2-án elindítani a filmet a Netflixen.

Na és az eddigi legjobb Star Wars-t láttad már?

A lázadás és a Star Wars legfényesebb reménysugara – ANDOR KRITIKA

Elindult új webshopunk, nézz szét te is!

 

 

×