Ha tetszett a Netflix Jeffrey Dahmerről és kegyetlen gyilkosságairól szóló sorozata, akkor az alábbi négy filmet érdemes lehet megnézned.

Korábban kanyarítottam egy listát az igazán felkavaró, roppant nyomasztó és sokszor gore-ba átmenő gusztustalan horrorfilmekről, melyekről úgy véltem – és vélem most is, hogy kifejezetten nehéz őket végignézni. A legtöbb bár régebbi filmalkotás, mégis annyira valósághűek, annyira nyersek és zsigeriek, hogy némelyik tényleg felér egy traumával.

A listáról természetesen nem maradhatott le a Cannibal Holocaust sem, amely máig elborzasztóan valósághű. Az illúzió pedig annyira tökéletes, hogy korában még az alkotókat is letartóztatták, akiket csak akkor engedtek el, miután minden kétséget kizáróan bizonyították, hogy a színészeik tényleg életben vannak. A média ezt a fajta hitelességet fejelte telibe, amikor több bulvármagazin ennek ellenére elkezdte híresztelni, hogy amit a néző a moziban látott, az tényleg megtörtént, az ott mind a valóság.

Ez azonban egyáltalán nem igaz, és bár néhány állat valóban elpusztult a forgatásokon, de a Cannibal Holocaust csupán egy mesteri módon megrendezett horrorfilm. a legtöbb színész pedig a mai napig él és virul, és ugyan egyikük sem futott be túl fényes karriert, néhányuk a mai napig szerepel.

A Ruggero Deodato rendező, és Gianfranco Clerici író horrorja azért tudott ekkorát futni az urbánus legendák között is, mert nem zombikkal, szellemekkel, vagy bármilyen más szörnyszülöttekkel próbálták a frászt hozni az emberekre, hanem nagyon is létező kannibálokkal. Persze sokan tényleg hisznek a démonokban és az ilyesmiben, de legalább ugyanennyien butaságnak is tartják. Az emberevő gyilkosok létezését azonban senki nem vitatja.

Ezért is nyomasztóbbak az olyan horrorfilmek, sorozatgyilkosos gore-sorozatok, melyek valós eseményeken alapulnak. Valami ilyesmi állhat a Netflixes Jeffrey Dahmer-sorozat sikere mögött is: nincs ugyanis rémisztőbb annál, ha a gyilkos tényleg köztünk mozog, a valódiságát pedig semmi sem kérdőjelezi meg, sőt, akár az a fura, de amúgy tök békés szomszéd srác is lehet.

Az alábbiakban összeszedtünk négy olyan pszichológiai horrorfilmet, melyek ténylegesen megtörtént rémtetteken alapulnak.

1. Két test, egy lélek

David Cronenberg roppant felkavaró pszichológiai horrorja bár eléggé kiszínezetten, de nagyjából a Stewart és Cyril Marcus ikrek máig megfejtetlen történetét dolgozza fel. A Cornell Egyetem Orvosi Főiskolájának nőgyógyászaiként dolgozó ikerpár holttestét 1975. július 17-én Cyril manhattani lakásában találták meg, de idegenkezűséget egyikük esetében sem állapítottak meg.

A szakemberek először úgy gondolták, hogy a testvérek barbiturát elvonási tünetekben haltak meg, de az utolsó vizsgálatokkal ezt végül kizárták. Olyannyira, hogy Stewart halálát nagy valószínűséggel barbiturát túladagolás okozhatta valamikor július 10. és július 14. között, míg testvérét, Cyrilt július 14-én még élve látták a lakáson kívül. Ami érdekessé teszi az esetet, hogy Cyril holttestét testvére mellett találták, testén és szervezetében pedig semmilyen narkotikum elvonást kísérő jelet nem találtak.

A Két test, egy lélek nyilván elég szabadosan kezeli a megtörtént eseményeket, melyeket nem is elsősorban az ikrek szemszögéből mutat be.

2. A rettegés háza

A rettegés háza több feldolgozást is kapott már, magyarázatot azonban még egyet sem. A valóban megtörtént események szerint 1974. november 13-án Ronald DeFeo Jr. lelőtte az apját, az anyját, és négy testvérét az Ocean Avenue 112-ben. Bár a nyomozás kezdetén még nem gyanakodtak a család egyetlen túlélőjére, a vallomása nagyon hamar ellentmondásokba nem torkollott, majd nem sokkal később bevallotta szörnyű tettét.

Először önvédelemre hivatkozott, majd azt állította, hogy azért gyilkolta le a teljes famíliát, mert tisztán hallotta, hogy azok szövetkeztek ellenük. A bíróságon többen is Ronald személyiségzavarára hivatkoztak, ám a bíró hajthatatlan volt, és 25 évtől életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. 2021-ben a börtönben halt meg.

A filmek története itt veszi fel a fonalat: 1975 decemberében George és Kathy Lutz és három gyermekük beköltözött a házba. Előtte soha semmi problémájuk nem volt, nem veszekedtek, szinte mintacsaládként éltek. A házban viszont megmagyarázhatatlan dolgok kezdtek el történni, majd 28 nappal a beköltözésük után elmenekültek onnan – állítólag mindenüket otthagyva. Hogy ez tényleg így történt-e, vagy sem, azt nem tudni, de tökéletes alapanyaga egy jó házhorrornak.

A rémisztő háznak egyébként azóta több tulajdonosa is volt, és egyikük sem élt át még csak hasonlókat sem. James Cromarty, aki 1977-ben vásárolta meg a házat, és tíz évig élt ott feleségével, Barbarával, így nyilatkozott: „Soha semmi furcsa nem történt, kivéve, hogy az emberek a könyv és a film miatt sokszor átjöttek.”

3. Henry: Egy sorozatgyilkos portréja

Ha a Netflix Jeffrey Dahmer-sorozata bejött, akkor valószínűleg ebben a ténylétező sorozatgyilkosról szóló filmben sem fogsz csalódni. A Henry Lee Lucas borzalmas tettein alapuló film annyira szélsőségesre sikeredett, hogy eleinte egyetlen forgalmazó sem volt hajlandó beállni mögé. Néhány filmfesztiválon lejátszották, de a részleges kiadásra egészen 1990-ig kellett várni.

Henry a börtönévei alatt több mint 600 gyilkosságot ismert el, sőt, azt állította, hogy hetente minimum egy embert biztosan megölt. Erről később kiderült, hogy nem igaz, és csak összejátszott a rendőrökkel, akik vele akarták kisöpörni a lezáratlan aktáktól roskadozó szekrényeiket. Bár már egy élet is túlságosan sok, a mai napig nem tudni, hogy a hírhedt sorozatgyilkos pontosan hány embert fosztott meg a jövőjétől. Néhányan úgy vélik, hogy körülbelül 40 gyilkosságot követett el, mások szerint száznál is többet.

Ezt azonban még a filmből sem tudjuk meg, Henry-től pedig már biztosan nem, aki 2001. március 12-én szívelégtelenségben a börtönben halt meg. Mivel ennyi ellentmondás akad Henry és társai vallomásaiban, a róluk szóló film is hozzákölt néhányat az eseményekhez, de abszolút elképzelhető formában.

4. Snowtown

1992 augusztusában a dél-ausztráliai Adelaide-ben és környékén élő John Justin Bunting, Robert Joe Wagner és James Spyridon Vlassakis egészen kegyetlen és teljesen érthetetlen döntésre szánják magukat: sorozatgyilkolásba kezdenek.

A fiatal fiúk 1999 májusáig legalább 12 embert öltek meg, a holttestek többségét pedig hordókban tárolták egy elhagyott banki páncélteremben. A szakértők később azt is kiderítették, hogy a kegyetlen banda több áldozatot megkínzott, és jellemzően a bankszámlájuk tartalmához szerettek volna hozzáférni.

Bár a rémtettek Snowtown-gyilkosságokként terjedtek el, ami a település turisztikáját is fellendítette egy rövid időre, a fiúk valójában nem ott éltek, sőt, a tucatnyi gyilkosságból egyet követtek csak el ott. A hatóságok szerint a testeket is csak később szállíthatták a páncélterembe, miután híre ment, hogy a rendőrség már nyomoz utánuk.

A film a 16 éves Jamie Vlassakis szemszögéből mutatja be az eseményeket, illetve azt, ahogyan a csapat vezetője, a gyilkosságok kiötllője, a karizmatikus pszichopata John Bunting hogyan férkőzik a közelébe.

Na és te milyen megtörtént eseményeken alapuló horrorfilmeket ismersz?

Ezt is érdemes elolvasnod:

Brutalitás a köbön! – 7 iszonyatosan beteg horrorfilm, amit kihívás végignézni

 

×