Nem különösebben túlzás azt állítani, hogy minden idők egyik, ha nem a legjobb horrorjátéka volt a 2002-ben megjelent Silent Hill második része. A sorozat maga is ezzel az etappal vált legendássá, amit soha, egyetlen folytatás sem tudott még csak megközelíteni sem. Pedig azok sem voltak rossz programok, sőt, többet ebből az etapból eredeztethetünk.

Mivel manapság egyébként is divatját élik a remasterelések és a remake-elések, a Konaminak sem kellett túlontúl sok ahhoz, hogy visszanyúljon az alapokhoz, miután keményen összerúgták a port Hideo Kojimával, ezzel együtt a földbe döngölték a Silent Hills című projektet. Lehetne arról hosszas vitákat folytatni, hogy ez-e a legmegfelelőbb módja egy sorozat feltámasztásának, avagy sem, ahhoz viszont nem fér kétség, hogy a Konami egyáltalán nem éri be a nosztalgiavonat beszállóival, és tényleg törekszenek a közel 10 éve tetszhalott horrorsorozat feltámasztására.

A sors iróniája, hogy amíg Kojima alkotása sejtelmesen több városra utalt a címmel, addig a japán kiadó a többes számot a készülő játékok mennyiségére használhatja ugyanígy – köztük is a Silent Hill 2 remake-kel.

Számos hasonló fejlesztéssel ellentétben azonban a Silent Hill 2 remake-nek bizony nagyon is van létjogosultsága. 2002 már nagyon régen volt, és bár az eredeti játék a mai napig képes befosatni az embert és a története is egészen fantasztikus, az már több aspektusában is kellően elavult ahhoz, hogy egy mai játékos már ne indítsa el. A remake tehát azért is tökéletes választás a sorozat újraindítására, mert a régi rajongók mellett az új arcokat is borzongással töltheti meg, akik így sokkal fogékonyabbak lesznek a többi bejelentett horrorra.

A fejlődés pedig itt még szembetűnőbb, mint a The Last of Us első részének remake-jében.

Az idő mindent megszépít, így sokan talán hajlamosak csodaszép játékként emlékezni a Silent Hill 2-re. Ez persze valahol igaz, hiszen a korában valóban lenyűgözően, kifejezetten filmszerűen festett, manapság viszont inkább tűnnek viaszbábuknak a karakterek, mintsem valódi embereknek (és még így is szebbek, mint a felújított GTA-trilógiában), de a környezet kidolgozottsága és még a hangok is fájdalmasak lehetnek a mai érzékszerveknek.

A The Medium és a Layers of Fear fejlesztői, a Bloober Team azonban az alapjaitól építi újra Silent Hill összes házát és utcáját, ami a konstans köd ellenére is csodálatosan fog festeni. Mindezt a legújabb játékmotor, az Unreal Engine 5 segítségével, amellyel jól tudhatjuk már, hogy egyetlen tehetséges kreatív is csodákat képes művelni.

A környezet mellett nyilván a szereplőink is sokkal élethűbbek lesznek: James ikonikus tükörbe nézős jelenetén látszik ez a legjobban, ahol szinte minden fájdalmat, fáradalmat, és borzalmat leolvashatunk a borostás arcáról, míg az eredetiben egy sokkal fiatalabb, gyurmaszerű férfi pislogott ránk. Emellett úgy tűnik, hogy eltűnik a hangya-effekt is, amitől kevésbé lesz olyan érzésünk, mintha egy statikus zajon át nézünk a játékba.

Bár a lengyel fejlesztőknek van már tapasztalata a Silent Hill-féle játékmenetben (a The Medium tulajdonképp annak szellemi örököse volt), most azonban úgy döntöttek, hogy kameranézetet váltanak, és James megpróbáltatásait 20 év után egy közelebbi TPS nézetből izgulhatjuk végig. A régi nézet azért volt hasznos, mert a köddel párosítva kompenzálni tudták a konzolok technikai korlátait, azaz így csaltak a belátható területtel. Ez is megváltozik, és ugyan Silent Hill esszenciális része, a köd megmarad, a remake-ben sokkal többet láthatunk majd a kísértetvárosból, mint bármikor valaha.

Az ElAnalistaDeBits jóvoltából pedig minderről egy remek egymás melletti összehasonlító videót is megnézhetsz, amiben a Silent Hill 2 összes eddigi bemutatott jelenetét rakják az eredeti mellé. Ennyit fejlődött a játékipar 20 év alatt. Egészen elképesztő:

Ezt is érdemes elolvasnod:

30 FPS vs. 60 FPS – döntsük el végre, egyszer és mindenkorra!