A kiborg csótányokkal elsősorban életeket mentenének, de különböző megfigyelési célokra is tökéletesek lehetnek.

Az állatok és bogarak irányítható kiborggá alakításának témája már igen régóta foglalkoztatja a sci-fi irodalom és filmek nagyjait, ami önmagában félelmetes elképzelés, ami viszont még érdekesebbé, vagy inkább ijesztőbbé teszi a dolgot, hogy mindez a valóságba is kezd átszivárogni.

Nem sokkal ezelőtt  a houstoni Rice Egyetem Preston Innovation Lab kutatói póktetemeket alakítottak irányítható „gépezetté”, azaz nekrobotokká, amit a pókok hidraulikus redszerének kvázi visszafejtésével értek el. A kutatók ennek köszönhetően kiszáradt póktetemek lábait bírták összezárásra és kiegyenesedésre. Ennél egy kicsit előrébb tartanak a japán RIKEN intézet kutatói,

akik távolról irányítható, kereső-mentő feladatokra és a környezet megfigyelésére használható kiborg csótányokat hoztak létre. 

A japán kutatók ehhez egy már 10 éves technológiát vettek alapul, amit még 2012-ben fejlesztettek ki az Észak-Karolinai Állami Egyetem kutatói, kifejezetten csótányirányítási céllal. A kutatók ehhez a madagaszkári sziszegő (vagy bütykös) csótányt használták, ami nagyjából mutatóujj nagyságúra nő meg, így viszonylag könnyebben rá lehet eszkábálni egy speciális eszközt.

A Nature tudományos folyóiratban bemutatott kütyü lényegében egy „hátizsák”, ami közvetlenül a csótány idegrendszerébe van kötve – az egyik jobb oldalról, a másik pedig balról. Amikor a kutatók irányítani szeretnék az állatot, akkor elektromos áramot vezetnek abba az oldalába, amerre szeretnék hogy menjen, ezek az elektromos impulzusok pedig arra ösztönzik a csótányt, hogy tényleg arra vegye az irányt.

A Riken csapata azonban a korábbi megoldásnál nemhogy ötvenszer hatékonyabb eszközt készített, de az övék még az impulzusokhoz szükséges áramot is képes megtermelni. Ez egy speciális napelemes rendszer, ami egy olyan napelemmodulon alapszik, ami 17-szer vékonyabb, mint egy emberi hajszál. A csótány mellkasára (testének felső szegmensére) egy akkumulátort és egy stimulációs modult erősítettek, az  alsó szegmentált részére pedig ezt az ultravékony modult, ami semmilyen módon nem korlátozza a csótányok mozgását.

Ahhoz azonban, hogy megfigyelésre vagy speciális mentésekre lehessen használni a kiborg csótányokat, el kell őket látni kamerával és különböző érzékelőkkel is, amihez már nem elég ennyi energia, illetve azokat is úgy kellene kialakítani, hogy a csótányokat ne akadályozza, vagy ne terhelje jobban. Kenjiro Fukuda, a Riken elektronikai szakértője szerint azonban már léteznek olyan egyszerű, de használható szenzorok, amelyek kevés energiát fogyasztanak, és amelyeket már ma is be lehetne építeni a rendszerbe.

A kutató azonban még ennél is tovább megy:

szerinte az ultravékony napelem kialakítása miatt a rendszert más rovarokra is lehetne alkalmazni – akár emberi kézzel irányított robotrovarok repülő hadseregét is létrehozhatnák.

Ezt is érdemes elolvasnod:

Miért nem érzed büdösnek a saját fingod, míg másokét igen? – A tudomány válaszol!

 

Kiemelt cikkek

×