Lehetőségünk nyílt arra, hogy leteszteljük Mario legújabb „sportkalandját”, a Mario Strikers: Battle League Footballt. Így láttuk mi!

Az első Strikers játék még „Super Mario Strikers” címmel, a Gamecubera jelent meg 17 évvel ezelőtt. Emlékszem, nekem ugyan sosem volt olyan konzolom, de az egyik ismerősömnek igen és szerencsére pont annyira érdeklődött a játék iránt, mint én. Így amikor csak tehettük, egymásnak feszültünk Mario őrületes focis játékában.

Nem gondolom azt, hogy minden futballrajongónak ismernie kell a sorozatot, ugyanis kell ahhoz egy speciális ízlés, hogy értékelni tudjuk a kaotikus játékmenetet. Elsősorban kedvelni kell az olasz vízvezeték-szerelőt, na meg az sem árt, ha a futball sem közömbös számunkra. Utána jön egy réteg gyermeteg túlzás, amibe ha bele tudjuk élni magunkat, bizony fantasztikus élményben lehet részünk.

Nos, ez 17 éve gond nélkül ment, ezért is voltam kíváncsi arra, hogy egy olyan régi motorosnak, mint én, mégis mit fog tudni adni az új Battle League. A bejelentése óta tűkön ülve vártam a megjelenést, s amint lehetőségem volt belevágni a tesztbe, természetesen egy pillanatra sem haboztam.

 

A megjelenés óta eltelt közel két hét, de mivel mindenki az előzetes tapasztalatok alapján ír véleményt, én úgy döntöttem, hogy megvárom az első ligaszezon indulását, azt végigpötyögöm, s végül a jelenleg elérhető teljes játékélményről írok.

A játékot a Nintendo megbízásából az a Next Level Games készítette, ami korábban a Luigi’s Mansion 3-ért is felelt, így papíron jó kezekben volt a projekt. Lehetett tudni, hogy szívüket-lelküket bele fogják tenni a fejlesztők, ez pedig a végtermék esetében szerencsére látszik is.

A Mario Strikers: Battle League egy, a valóságtól rendesen elrugaszkodó futballjáték. Mindkét csapat 5-5 fővel vág bele a normális esetben 4 perces (a legtöbb módban állítható) mérkőzésekbe. Természetesen a cél az, hogy az egyik csapat több gólt szerezzen, mint a másik, így lehet győztesként kikerülni a párosításokból. A gólszerzést nehezíti a pálya szélén felhúzott elektromos fal, a durva becsúszások, na meg a különféle használati tárgyak.

Azok, akik játszottak korábban Mario játékkal (Kart, Tennis, Golf, Party, stb.), az utóbb említett játékmechanikán nem fognak meglepődni. A Strikersben is lehetőségünk van teknőspáncélt dobni az óvatlan ellenfelekre, banánhéjat eléjük csúsztatni, vagy éppen sétálóbombát ereszteni rájuk. Bíró nincs, így tényleg bármit megtehetünk annak érdekében, hogy a labdát az ellenfél kapujába juttassuk.

A játék egyik nagy újítása a korábbi verziókhoz képest, hogy itt lehetőségünk van úgynevezett „Hyper Strikeok” kivitelezésére. Ehhez fel kell vennünk egy speciális gömböt, ami időnként megjelenik a pályán, maxra kell töltenünk a lövésünk, majd pedig egy rövid célzómechanika végrehajtása után az ellenfélre ereszteni karakterünk speciális lövését. Ezek, ha betalálnak, két gólnak számítanak (ahogyan a korábbi verziók speciális lövései is), így kulcsfontosságú, hogy a lehető legjobb pillanatban használjuk a Hyper Strike-ot, ugyanis sok mindent eldönthetnek. A lövések animációi fantasztikusak, 100-200 alkalom után sem lehet őket megunni.

S ha már az animációknál tartunk, fontosnak tartom kiemelni, hogy a játék legerősebb eleme az aprólékos mozzanatokban rejlik. Hihetetlenül jó atmoszférát teremt, hogy minden karakternek megvannak a saját személyiségéből adódó animációi. A részletgazdagság itt abszolút érződik és szinteket javít a játék megítélésének skáláján. A középkezdésekkor érdemes pár másodpercet kivárni és megnézni, hogy a karakterek mily módon készülnek az összecsapásra. Kommunikálnak egymással, hergelik az ellenfelet, „élnek” a pályán.

A mozgás egyszerű, a bal analógot használva mozgathatjuk játékosainkat, a ZR-rel sprintelhetünk (mint a legtöbb sportjátékban), viszont figyelnünk kell, el tudnak fáradni a karakterek. Lövéseket az A gomb lenyomásával, az ellenfél térfeléről végezhetünk. Az analóg mozgatásával irányíthatjuk ezeket a lövéseket, s verhetjük át az ellenfél védőit és kapusát. Ha játékost szeretnénk váltani, akkor azt az L gomb lenyomásával tehetjük meg.

A passzolás a B gombbal történik (a löbbölések Y-hoz vannak kötve), a rendszer viszont sokkal mélyebb annál, mint aminek elsőre látszik. Itt is vannak tökéletes és sima passzok, értelem szerűen előbbi egy fokkal jobb és nehezebben levédekezhető. Persze ehhez abban a pillanatban kell megnyomjuk a passzt, amikor játékosunk labdához akarna érni.

Az egész Battle League többrétegű, ezért is tudja élvezni véleményem szerint a legtöbb játékosgeneráció. A gyerekek számára könnyen elsajátítható játékmechanikákról van szó, viszont ezeket a készségeket idővel új szintre lehet fejleszteni. Jó pár órányi gyakorlás után reményeim szerint elértem a „közép gyenge” minőséget, de érzem, hogy még nagyon sokat lehetne tanulni a játékról, holott talán már jobb a győzelmi arányom, mint az átlagnak.

Minden karakternek (Mario, Luigi, Wario, stb.) van egy alapvető képességtára, ám ezeket a képességeket felszerelésekkel módosíthatjuk. Vannak sisakok, amik gyengítik egy játékos erejét, viszont cserébe növelik annak passzait, vagy éppen rontanak a passzokon annak érdekében, hogy a pályán gyorsabban lavírozzanak. Itt lép képbe a személyre szabhatóság kulcsszerepe.

A Battle League elsősorban egy online kooperatív, vagy éppen fél-kooperatív közösségi élmény. Játszható offline módban is, ám azt csak véges számú kupasorozatokon keresztül tehetjük meg. Egyszer érdemes minden kupát elsajátítani, hogy feloldjuk a szamuráj szettet a karaktereinknek, ám utána értelmetlen foglalkozni vele. Be kell lépni egy csapatba (vagy csinálni kell egyet) online és mehet a kompetitív megmérettetés.

Szezononként minden csapat pontokat gyűjt, hogy végül kialakuljon egy végeredmény és a győztes csapatok jutalmat kapjanak. Szerencsére a vereség is pontokat eredményez a ranglétrán, így nem kell attól tartani, hogy klubunkat hátrányba sodorjuk egy-egy rosszabb teljesítménnyel. Ebben a játékmódban mindenki készít egy speciális „Strikert” magának, s onnantól kezdve az a karakter a klub részeként funkcionál. Amikor meccsbe kerülünk egy ellenféllel, a klubunkban lévő Strikerek listájából válogathatunk, vagyis tényleg olyan érzés, mintha ismerőseinkkel játszanánk együtt. Ezért is érdemes kompetens karaktert kreálni és nem elszórakozni az egészet.

Online játszhatunk együtt klubtársainkkal is, de persze lehetőségünk van egyedül is harcba szállni az ellenfelekkel. Jelenleg éppen zajlik az első szezon, érdemes fejest ugrani az élménybe.

A Mario Strikers: Battle League egy fantasztikus játék, amit nagyon szeretnék nagyon imádni. Viszont jelenleg abszolút félkésznek érzem, még úgy is, hogy játékmechanikailag véleményem szerint teljesen rendben van. Pályából nagyon kevés van (a klubok személyre szabhatják arénáikat, de ettől még sokkal érdekesebbek nem lesznek ugyan azok a játékelemek), ráadásul karakterből is csak összesen 10 került az alapjátékba. Még a személyre szabhatósággal sem lesz elég sokszínű így a játék, a kombinációs lehetőségek szűkösségéről már nem is beszélve.

Rettentően igényli a játék a tartalomfrissítéseket és új karakterek megjelenését. Ha bővül a repertoár, a Battle League egy kiváló játék lehet. Viszont így, ebben a formában csak egy nagy reménység, ami hagy némi kivetnivalót maga után, pláne elnézve az árcédulát, amit a Nintendo a játékhoz társít.

Összefoglalás

A második félidőben nagyot fog szólni! – Mario Strikers: Battle League teszt


Szerzői értékelés

7

A Mario Strikers: Battle League egy fantasztikus játék, amit nagyon szeretnék nagyon imádni. Viszont jelenleg abszolút félkésznek érzem, még úgy is, hogy játékmechanikailag véleményem szerint teljesen rendben van. Pályából nagyon kevés van (a klubok személyre szabhatják arénáikat, de ettől még sokkal érdekesebbek nem lesznek ugyan azok a játékelemek), ráadásul karakterből is csak összesen 10 került az alapjátékba. Még a személyre szabhatósággal sem lesz elég sokszínű így a játék, a kombinációs lehetőségek szűkösségéről már nem is beszélve.

Kiváló, részletgazdag animációk

Színekben pompázik

Könnyen tanulható játékmechanika

Szórakoztató többjátékosmód

Rettentően kevés tartalom

Könnyedén repetitívvé válik

Nagyon igényli, hogy a mesterévé váljunk

Olvasói értékelés

0

×