1977. május 25-én egy egészen különleges napra ébredtek az amerikai sci-fi rajongók. Erre a napra tűzték ki ugyanis az idegen galaxisba kalauzoló Star Wars – Csillagok háborúja című űroperát, ami már a levetített előzetes alapján eddig soha nem látott látványt tartogatott.

Ugyan a fiatal és ambiciózus, egyetemről frissen kipattant rendező, George Lucas korábban bizonyított az Amerikai graffiti című filmjével, a 20th Century Fox egyáltalán nem hitt a Star Wars sikerében. Erre minden oka meg is volt: a világ éppen el volt foglalva egy véres háborúval, akkoriban a sci-fi műfajában csak nagyon kevesen tudtak nagy sikereket elérni, de még Lucas mentora, Francis Ford Coppola is zagyvaságnak nevezte a történetet a korai forgatókönyvek alapján.

Ezért nem volt elég, hogy akkor még ismeretlennek számító, de ígéretes színészek, mint Mark Hamill, Carrie Fisher és Harrison Ford játsszák a főszerepeket, ezért két nagyágyút, Alec Guinness és James Earl Jones párost is szerződtették – bár utóbbit csak szinkronhangként, remélve, hogy ez majd emeli a mozi nívóját. A produkcióra összesen 11 millió dollárt volt hajlandó elkölteni a Fox, és mivel csak 32 moziban tűzték műsorra, sanszos volt, hogy csak küszködve, vagy egyáltalán nem fogja visszahozni a gyártási költségeket.

Aztán jött a meglepetés: olyan gyorsan fogytak a jegyek, hogy 43 mozira kellett bővíteni a listát, ami aztán hirtelen akkora siker lett, hogy 1977 nyár már 1098 moziban vetítették az űrszagát. 

A Star Wars pedig nemhogy visszahozta a 11 millió dolláros ráfordított költséget, hanem elképesztő módon meg is sokszorozta azt, és minden idők egyik legsikeresebb mozijaként vonulhatott be a filmtörténelembe. A váratlan siker mindenkit meglepett, de ezután már nem volt megállás. Gyorsan át is címkézték a Star Warst, ami megkapta az ‘Új Remény” alcímet, ezzel is utalva arra, hogy itt bizony még nincsen vége a történetnek.

Az azóta eltelt kerek 45 évben pedig a világ egyik legmeghatározóbb popkultúrális alkotásává vált, az egyik legnagyobb és legerősebb branddé nőtte ki magát, amihez hasonlót nem is nagyon tudnánk mondani.

De miben állt a siker?

A Csillagok háborúja galaktikus sikere nagyon sok tényezőn múlott. Lucas tényleg valóra váltotta az ígéretét, és akkori szemmel minden idők leglátványosabb moziját szállította, olyat, amilyet még a Star Trek sem volt képes mutatni soha. A történet a gyerekek és a felnőttek számára is érdekes volt, ami alapvetően ugyan a jó és a gonosz örök harcáról szólt, mégis egy olyan hatalmas és izgalmas univerzumot álmodott vele, amekkorát nem szégyellt.

Lucas emellett remekül vegyítette a fantasy, a western, a keleti szamuráj filmeket a sci-fivel, így tulajdonképpen mindenki megtalálhatta benne a számítását. A főhős Luke Skywalkert tudatosan úgy írták meg, hogy a néző a lehető legkönnyebben tudjon vele azonosulni. A fiatal kalandvágyó Luke pontosan annyira ismeretlen az előtte tárulkozó galaxisban, mint a mozivászon előtt ülő néző, így voltaképp vele együtt fedezhettük fel a Jedik történetét és a mindent átszövő misztikus Erőt.

Persze a klasszikus kalandfilmek karakterei sem maradhattak ki, így kerülhetett bele a piszok szemtelen Han Solo, aminek köszönhetően született meg később az Indiana Jones. A biztonsági játék mellett eléggé progresszívnek számított az erős és makacs Leia hercegnő, akit ugyan meg kell menteniük a gonosz Birodalom markából, később jól láthattuk, hogy tökéletesen elboldogul a tipikus férfihősök nélkül is. A bölcs keleti mester szerepében pedig a nagyrabecsült Alec Guiness annak ellenére is tündökölt, hogy egyébként nem különösebben volt elragadtatva tőle.

A Star Wars az volt, amire az embereknek igényük volt és még annál is több. Valakinek moziélmény, valakinek egy életre szóló kaland, valakinek a gyerekkora, valakinek az egész életét meghatározó rajongás tárgya, valakinek ez így mind. De egyvalami egészen biztos: 45 év után is csodálatos bele visszatérni.

Neked mit jelent a Csillagok háborúja?

Íme az összes érkező Star Wars-sorozat, amikért érdemes befizetni a Disney+-ra