Az időutazás témája már nagyon régóta foglalkoztatja az emberiséget, legyen szó az utca emberéről vagy a legnagyobb koponyákról, de még a popkultúra is aktívan foglalkozik az időbeli utazgatással, legalábbis nem egy kasszasiker mozit és sorozatot láthattunk, amiben a főhősök éppenséggel időutazók.

Mégis, eddig még elméletben sem nagyon sikerült rájönni arra a módszerre, amivel a történelem, esetleg a jövő tetszőleges pillanatára lehetne utazni. Stephen Hawking például egyszer sajátos humorával próbálta bizonyítani, hogy az időutazás – tűnjék is bármilyen fantasztikusnak, még akkor sem lesz emberi kiváltság, ha egybéként elméleti síkon megoldható lenne. Szóval rendezett egy bulit, de azt csak az esemény után hirdette meg, így biztosítva, hogy kizárólag időutazók jelenhessenek meg rajta, de végül nem ment el senki.

Az elméleti fizikusok Albert Einstein általános relativitáselmélete alapján próbálják kidolgozni az időutazás elvét (először Kurt Gödel), amit ugyan képesek felírni különböző egyenletekkel, a gyakorlatban viszont szinte lehetetlen lenne bármelyiket is megvalósítani – legalábbis a mai tudásunk alapján. Az időutazásnak tehát többféle képlete is lehet, de mindre vannak egészen meggyőző ellenérvek is.

Az egyik például, hogy egy időgép megépítéséhez olyan egzotikus anyagra volna szükség, amelynek negatív energiája van. Ez azért is lehet problémás, mert tulajdonképpen minden, ami körülvesz minket a fizikai valóságban, az pozitív energiájú, és bár a kvantummechanikából tudhatjuk, hogy létre lehetne hozni negatív anyagot, de az túl kevés volna és túl kevés ideig állna rendelkezésre.

De tételezzük fel, hogy mindennek csak technológiai korlátai vannak. Ebben az esetben viszont az időutazási paradoxonok miatt nem működne, amely körül is a legélesebb a konzisztencia-paradoxon lenne. Ez tulajdonképpen akkor jönne létre, amikor az időutazó egy olyan cselekvést hajt végre a múltban, ami az általa ismert jövő megváltozásához vezetne, de azzal megakadályozná, hogy ez az esemény egyáltalán megtörténjen.

Például visszautaznék az időben néhány perccel az elé, hogy beszállnék az időutazó gépbe, és tönkretenném azt, hogy ne is legyen rá módom. Így viszont elintézném, hogy néhány perc múlva, amikor használnám, akkor ne tudjak visszautazni. Ezt viszont csak akkor tudnám megtenni, ha nem pusztítom el a gépet, vagyis az időgép akkor, és csak akkor semmisül meg, ha nem semmisül meg.

Mivel nem lehet egyszerre megsemmisülni és nem megsemmisülni, ez a forgatókönyv következetlen és paradox.

A paradoxonok kiküszöbölése

A filmekből, sorozatokból és a játékokból persze jól tudhatjuk, hogy az időparadoxon nem egy olyan dolog, amit ne lehetne valamilyen módon kicselezni, a valóságban viszont nagyon nem így működnek a dolgok. A fizikában a pradoxon egyszerűen nem történhet meg, a konzisztencia-paradoxon pedig nem arra utal, hogy az időutazás veszélyes volna a jelenünkre vagy a jövőnkre nézve, hanem egyenesen lehetetlen.

Stephen Hawking pont emiatt fogalmazta meg a kronológiai védelemre vonatkozó elvét, amelyben kimondja, hogy a fizika törvényei szerint az időutazás lehetetlen.

Ez persze még nem jelenti azt, hogy más elméleti fizikusok azonnal elvetik az időutazás eshetőségét. Igor Dmitrijevics Novikov elméleti fizikus például az  időutazási paradoxonok feloldására fogalmazta meg az önkonzisztencia-elméletet, amely lényegében azt állítja, hogy a múltba lehet utazni, de a múltat nem lehet megváltoztatni. Novikov szerint, ha megpróbálnám tönkretenni az időgépemet néhány perccel a múltban, egyszerűen csak azt tapasztalnám, hogy ez lehetetlen lenne. A fizika törvényei valahogy összeesküdnének az állandóság megőrzése érdekében.

Multiverzum-elméletek

Barak Shoshany, Jared Wogan, és Jacob Hauser 2021. októberében publikált tanulmánya szerint vannak olyan időutazási paradoxonok, amelyeket Novikov feltevése nem tud megoldani. Ezzel visszakerülünk a kiindulóponthoz, hiszen ha akár csak egyetlen paradoxont sem lehet kiküszöbölni, az időutazás logikailag lehetetlen marad. Ez viszont önmagában még nem jelentené szerintük azt, hogy az időutazás lehetetlen volna.

A kutatók szerint ugyanis Novikov elmélete abban az esetben téves, ha a többszörös előzmények, vagy ismertebb nevükön a párhuzamos idősíkok léteznek, akkor az időutazás nagyon is lehetséges volna. Sőt, ez az elmélet arra is magyarázatot adna, hogyan tudnám megsemmisíteni az időgépemet még azelőtt, hogy visszamennék vele az időben.

Az újabb felvetés szerint abban a pillanatban, ahogyan ezt megteszem, egy alternatív idősík jön létre az eredeti valóságon túl, ami érintetlenül halad tovább. Vagyis azon az idővonalon, ahová visszautaznánk bármit megtehetnénk, de azokkal a tettekkel nem volnánk képesek befolyásolni a kiindulópont jelenét vagy jövőjét.

A kutatók szerint a kvantummechanika mindenképpen lehetővé tenné, legalábbis ha Everett „sok-világ” értelmezését vesszük alapul, amely szerint egy idősík akár több másik idősíkra (történetre) „osztható”. Kiemelendő, hogy mindez egyelőre csak felvetés, a kutatók egyelőre még azon dolgoznak, hogy minden pontot és elméletet összeegyeztessenek az általános relativitáselmélettel.

Ha ez sikerült, akkor az azt jelenti, hogy az időutazást nem zárják ki a konzisztenciaparadoxonok, illetve, hogy a párhuzamos dimenziók nemcsak léteznek, de akár létre is lehet őket hozni.

via – The Conversation, Interesting Engineering

Olyan VR-kütyü készült, amivel csókolózhatunk a játékbeli karakterekkel