Sok legendás Nintendo karakter, mint például Link, Donkey Kong, vagy éppen Mario, már az N64 korszakban kilépett a 2D-ből a 3D világába. Viszont sajnos szegény Kirbyt útközben elhagyták, a rózsaszín gumilény ugyanis 30 éve állandóan csak nyomozta a 360 fokos játékmenetet.

Ám most ez a jég végre megtört, ugyanis Kirby is megkapta a Super Mario 64-szerű törődést!

Sokan szeretik is a nagykedvenc Mario játékokkal összehasonlítani a The Forgotten Landet, viszont itt én inkább pontosítanék, Kirby legújabb kalandja inkább hajaz a Yoshi-szériára, mint a vízvezeték-szerelőjére.

Ugyanis Mario esetében egyértelműen megpróbálják a fejlesztők egyidőben kiszolgálni az idősebb, valamint a fiatal, éppen kialakuló rajongókat. A fejtörők nehezek, na meg bizonyos esetekben a küzdelmek is igényelnek némi kézügyességet és kreativitást.

Yoshi esetében viszont a platformerek egyszerűbbek, inkább a fiatalabb játékosokat szólítja meg. Kirby esetében pontosan ugyan ez a benyomásom volt, a Forgotten Land kiváló belépőjátéknak tűnik a videojátékok világába.

Nincsenek hangsúlyozva a platformerelemek, akarva akaratlan vezetve van a játékosok keze. Itt inkább a különféle rejtett tartalmak felkutatása a kihívás.

Történet

Már a bevezetőből lehetett arra számítani, hogy Kirby esetén nem szabad The Last of Us-szerű dramaturgiára számítani. A történet elnagyolt, viszont színes és aranyos. Párbeszédekkel nem nagyon lehet találkozni, inkább a mimika, na meg a vicces helyzetkomikumok és testtartások határozzák meg a kommunikációt.

A sztori Kirby egy szokványosnak tűnő napjával kezdődik, ami egy szempillantás alatt káoszba fordul. Egy hatalmas örvény bekebelezi hősünket, aki a Waddle Deekkel karöltve így egy teljesen új világban találja magát. Nekünk Kirbyvel az lesz a feladatunk, hogy feltérképezzük az új világot és megmentsük barátainkat.

A Nintendo az évek során bemutatott pár legendás gonoszt, gondoljunk csak Link ősellenségére, Ganondorfra, vagy Mario ellenlábasára, Bowserre. Sajnos Kirby ikonikus gonosz ellentéte még várat magára, ugyanis a Forgotten Landben csupán rókákkal, vagy rigókkal, vagy majmokkal találkozhatunk, mint antagonisták. Ezzel is megerősítve egy korábbi gondolatot, miszerint Kirby új kalandja inkább egy bevezető a videojátékok világába, mintsem egy sziklaszilárd, tartalmakkal megpakolt AAA cím.

Pontosabban mindez a játék kétharmadára igaz csak, az utolsó egyharmadot sikerült felhőtlenül szórakoztatónak éreznem. Itt már az idősebb játékosok is megtalálhatják azokat a játékbeli, vagy történetbeli elemeket, ami miatt megéri az új Kirby-sztori elé ülni. Voltak olyan fordulatok, vagy jelenetek, amik már-már marvel-filmes magasságokba törtek. Akciódús volt és lebilincselő, na meg kellőképpen röhejes.

A Kirby-játékokból jól ismert visszatérő karakterek is felbukkannak a történet vége felé, így ilyen téren sem érheti szó a ház elejét. Ám még mindig értetlenül állok az előtt a tény előtt, hogy a játék első kétharmada viszont messze nem hozott akkora élvezetet, mint azt reméltem.

Minél több Waddle Deet mentünk meg, annál hatalmasabbá és érdekesebbé válik a Hub World, ahol akár végtelenszámú játékórát eltölthetünk, ha meguntuk a Forgotten Land sztoriját. Itt találhatók különféle minijátékok, valamint egy egészen érdekes kolosszeum mód, ahol bossokkal küzdhetünk meg, akár hullámokban. Utóbbiért igazán jó jutalmakat osztogat a játék, vagyis érdemes vele próbálkozni.

Játékmenet

A Kirby and the Forgotten Land egy nagyon ismerős 3D platformer szerkezettel rendelkezik, több különböző felfedezésre váró világszelettel. Egy posztapokaliptikus városban indulunk, amelyet a természet éppen vissza próbál foglalni. Virágok borítják a felhőkarcolók tetejét, az utakat megtörték a talajból kinövő fák. Később felfedezhetünk egy havas tundrát, egy sivatagi területet és még egy vidámparkvilágot is.

Azok, akik abban reménykednek, hogy a pályák a Super Mario Odysseyhez hasonló, nyílt világú formátumot fognak tartalmazni, csalódottak lesznek. A Kirby and the Forgotten Land lineáris pályadizájnt alkalmaz – olyan, mint a régi Super Mario World például.

Viszont ahogy korábban is említettem, ez nem egy izzasztó platformer. Az elhibázott ugrásokat könnyedén orvosolhatjuk Kirby „felfújódós” képességével, aminek köszönhetően lufiként repkedhetünk a levegőben.

És bár rengeteg a harc az imádnivalóan aranyos ellenségek széles skálájával, ezen a téren sem nagyon találkozhatunk komolyabb kihívással. Az egyetlen ok, ami miatt lebilincselő lehet a játék harcrendszere, az Kirby speciális képességének köszönhető. Főhősünk ugyanis képes bekebelezni az ellenfeleket, ezzel ellopva azok képességeit. Az ilyen jellegű sokszínűség pedig meglehetősen jót tesz a játék szavatosságának.

Harcolhatunk karddal, mint Link a The Legend of Zeldában, de Bombermanhez hasonlóan akár bombákat is dobálhatunk ellenfeleinknek.

Külön kiemelendő, hogy ezeket a képességeket akár fejleszthetjük is, na meg Kirby új mozdulatokkal is bővítheti a támadások repertoárját. A tűzhányó képesség felturbózott verziója például egy kisebb sárkánnyá alakíthatja hősünket, s onnantól kezdve így apríthatjuk ellenlábasainkat.

Nagyon élveztem a kísérletezést ezekkel a képességekkel, az új mechanikák segítettek frissen tartani a harcokat a kampány során. A fejlesztésekért felelős tervrajzok felkutatása pedig lebilincselő volt.

Ám még ezek mellett sem tudom azt mondani, hogy felhőtlen szórakozást nyújtanak a harcok a játékban. Azt hiszem az első végigjátszásom során talán egyetlen egyszer haltam meg, s azt is saját hibából, nem azért, mert a játék sarokba szorított. Ha kihívásra vágysz, akkor nem ez lesz a Te játékod.

A harcok helyet viszont a Forgotten Land nagy hangsúlyt fektet a gyűjthető tárgyak felkutatására, pont úgy, mint a Yoshi-sorozatban. Az elrabolt Waddle Deek felkutatása nem minden esetben adja magát, érdemes tényleg minden reg-zugot átkutatni. Na meg nyitott szemmel járni, nem egyszer fordult elő ugyanis, hogy egy barátot több kisebb puzzle megoldásával tudtam csak kiszabadítani. Például fel kellett kapcsolni egy elektromos ládát, az meghajtott egy elrejtett ágyút, ami végül egy ellőtte karakteremet egy emelvényre, ahol megtaláltam az egyik elrabolt Waddle Deet.

Az ilyen rejtvények megoldása nem igényel nagy agyi erőt, de arra ösztönzik a játékost, hogy kísérletezzen a környezetével, pláne Kirby különféle „bekebelezős” képességei révén. Az új Mouthful mód átalakítások azt is lehetővé teszik, hogy Kirby átmenetileg élettelen tárgyak, például autó, közlekedési bója, vagy akár lépcső formáját öltse magára.

A játék tehát nem nehéz, viszont telis tele van tartalommal. Az újrajátszhatóságot tehát nem a kihívás fogja adni, hanem az, hogy könnyedén el lehet veszni a temérdek lehetőség között, így pedig érdemes akár kétszer-háromszor átfésülni egy-egy területet.

A boss-harcok minden világ végén meghatározott számú megmentett Waddle Dee-t igényelnek, így az egyes szinteken történő fel-le rohangálás azzal a céllal, hogy a lehető leggyorsabban célba érjünk, finoman szólva sem hatékony taktika. Ennek ellenére az egyes szakaszok felkutatása gyűjthető tárgyak után aligha jelent kihívást, inkább a kíváncsiságot és a felfedezést jutalmazza, mint a kontrollerrel való ügyeskedést.

A boss-csaták önmagukban nagyon szórakoztatóak, bár meglehetősen könnyű őket teljesíteni. Viszont ezeknek az ellenségeknek még nehezebb változataival is megküzdhetünk majd a játék későbbi szakaszában a Colosseumon keresztül, ami még akkor is kihívást jelenthet, ha a játékban elérhető legerősebb másolási képességeket is feloldottuk. Ez az aspektusa a játéknak véleményem szerint teljesen rendben van. Lehetőséget ad a fiataloknak arra, hogy szórakozzanak, megtanulják a különféle játékmechanikákat, az idősebb, vagy tapasztaltabb játékosok pedig kicsit felpöröghetnek a Colosseum módban.

A Forgotten Land azon rajongóknak is igyekszik megfelelni, akik kihívásra vágynak a Treasure Road szakaszokon keresztül. Ezek alapvetően minijátékok (például bombák dobása a gombokra kiemelt pontossággal), amelyeket Kirbynek meghatározott időn belül el kell végeznie, hogy megszerezhesse a különféle jutalmak egyikét. Itt személy szerint éreztem némi kihívást, olyasmit, amit a főkampány során egyetlen egyszer sem.

Grafika

A Kirby and the Forgotten Land egy hihetetlenül színes, élénk, gyermekmeséket idéző világot varázsol elénk. Magát a tesztet egy V2-es gépen pörgettem, de egyértelműen az új OLED masinákon adja a maximális játékélményt a cím. Pontosan az ilyen vibráló, színekben pompázó játékok miatt érdemes frissíteni az új modellekre.

A HAL Laboratory egy színes rajzfilmstílust választott, amely kétségtelenül vonzó lesz a gyerekek számára. Minden szint tele van részletekkel, gyönyörű hátterekkel, amelyek gyakran lenyűgöző látványt nyújtanak.

Minden szint gondosan lett kidolgozva, olyan részletekkel, amelyek kétségtelenül megmosolyogtathatják a játékosokat. Kirbynek fantasztikus animációi vannak. Az apró részletek adják a játék lelkét, olyanok, mint például mikor Kirby felfújja magát, hogy a levegőben maradjon, de ezt nem tudja örökké megtenni, így szépen lassan izzadni kezd a kis teremtmény miközben lassacskán visszahuppan a földre.

Komoly játékhibák, vagy kellemetlen szaggatás nem keresztezték a játékom, hűen a Nintendóhoz, a Kirby and the Forgotten Land is fantasztikusan van optimalizálva. Viszont ahhoz, hogy kiélvezhessük a játékot, türelmes játékra van szükség, ha csak át akarunk rohanni a címet, csupán csak pár óra játékmenetet kapunk.