Lehetőségünk nyílt arra, hogy tesztet készítsünk a legújabb, formabontó Pokémon játékról, a Legends: Arceusról. Íme a véleményünk!

Az első Pokémon játék még az eredeti GameBoyra jelent meg 1996-ban. Egészen pontosan már akkor is dupla kiadásban érkeztek a játékok, japánban Red és Green, Európában és Észak-Amerikában pedig Red és Blue párosításban. A világ egy pillanat alatt rákapott a szörnygyűjtögetős mókára, s így mára már a világ egyik legértékesebb márkája a Pokémon.

Egy ekkora hypevonatra nehéz volt nem felülni a 90-es évek gyermekeként, így azt hiszem feltartott kézzel jelenthetem, hogy gyerekkorom óta nagy rajongója vagyok a szériának. Imádtam az animét is az RTL Klub műsorán hétvégénként, de elsősorban a játékok varázsoltak el. A felszínen egyszerűek voltak, ám ha hajlandó volt az ember a mélyükre ásni, hihetetlenül sokáig merülhetett. Ezért is keringnek a világhálón olyan mémek a Pokémonról, amiben azon ércelődnek a készítők, hogy a gyermekeknek szánt játékokat többnyire felnőtt férfiak és nők nyüstölik, nem pedig a célközönség.

 

Persze ez csupán sarkítás, temérdek gyerek és fiatal játssza mind a mai napig a Pokémon játékokat, de tény, hogy mellettük a felnőttek is ebbe a kategóriába sorolhatók. Viszont ez egyáltalán nem meglepő, hiszen ha valakit a megjelenéskor ragadott meg a Pokémon szellemisége, az az illető ma már alsóhangon a 30-as évei környékén jár.

Mindez természetesen abszolút rendben van, olyannyira, hogy a fejlesztők, rendezők és írók is ez alapján pozícionálják az újabb Pokémon játékokat. Mind tartja magát az egyszerű RPG formátumhoz, mégis a végeredmény minden egyes cím esetében egy kőkemény, kompetitív megmérettetés az online térben.

S míg a Pokémon verziók mind nagyon sikeresek voltak a kasszáknál, a játékmenet terén nem sokat fejlődött 26 év alatt a széria. Szinte egytől egyig (spin-off játékok kivételével) ráhúzható ugyan az a séma az összes Pokémon játékra.

„Fiatal gyerek egy kisvárosból úgy dönt, hogy segít a helyi kutatónak fejleszteni a Pokédexet/megvizsgálni a Pokémon evolúciókat/stb., s ezért megkapja első lényecskéjét, hogy együtt megbirkózzanak az előttük álló akadályokon és beteljesítsék missziójukat. Útközben temérdek kiváló edzővel találkoznak, valamint egy gonosznak minősíthető bandával, akik az adott régió legendás lényével akarnak valamit kezdeni. A kalandjaik és küzdelmeik során legyűrik az edzőtermek irányítóit, majd pedig az ellenséges szervezet legyőzése után regionális Pokémon bajnokká válnak.”

Biztosan kihagytam egy-két kulcselemet, de lényegében erről van szó minden egyes alkalommal. Hogy ez probléma-e? Abszolút nem! Nem hiába mondogatjuk sokszor, hogy „járt utat a járatlanért el ne hagyj”, s ezt a mondást bizony osztja a Game Freak és a Nintendo is.

Egészen pontosan csak osztotta, mert idén bevállalták azt, amire évek óta vágynak a Pokémon rajongók, viszont sosem gondolták volna igazából, hogy megvalósul. Megjelent ugyanis egy olyan Pokémon játék, ami némi megkötésekkel, de Open World és elsősorban a Pokémonokra és nem pedig a küzdelmekre koncentrál.

A Pokémon Legends: Arceus olyan irányból közelítette meg az alapanyagot, amilyenre eddig még hivatalos példát sosem láthattunk. Tovább sikerült fejleszteni a Pokémon Sword/Shieldben tapasztalt nyíltvilágú mechanikát, valamint sikerült belemosni egy kis gyűjtögetést, barkácsolást és lopakodást is a játékmenetbe. Az eredetileg párbajszimulátornak is említhető játékból hirtelen egy nyílt világú, akár mondhatjuk, hogy a Breath of the Wildra is hajazó RPG-t csinált a Game Freak.

Emlékszem, mennyire ki voltak borulva a rajongók, amikor a Sword/Shield nyíltvilágáról kiderült, hogy csupán csak bizonyos szektorokban működik. Ma már vicces visszagondolni, hogy valószínűleg egy élő alfatesztet láthattak a játékosok maguk előtt, ugyanis a két bővítmény már új szintre emelte ezt a fajta játékmenetet és kibővítette a lehetőségeket. Mindezt azért, hogy a Legends: Arceus a lehető legkellemesebb élményt nyújtsa.

Még mielőtt belekezdenék a játék boncolgatásába, leszögezném, hogy a Legends: Arceus nem egy tökéletes játék. Bizony itt-ott üresnek tűnhet a világ, vagy monoton lehet a Pokémon gyűjtögetés ezen formája, ám azt is fontos kiemelni, hogy összességében ennek semmi hatása nincs a játék szavatosságára. Ritkán éreztem olyan késztetést egy Pokémon játék végigjátszása során, hogy mikor letettem egy kis időre, hogy pihenjek, szinte azonnal újból a kezembe akartam venni a konzolt. Ha ilyen mértékben fejlődik és halad előre a széria, nem lennék meglepve, ha éveken belül tényleg láthatnánk egy hivatalos Pokémon MMO-t akció közben.

A történet szerint karakterünk hirtelen egy dimenziók közti térben találja magát, ahol Arceus beszél neki a számára kijelölt küldetésről. Mobiltelefonját az isteni erő egy speciális Arceus mintás okostelefonná változtatja, majd pedig egy fénycsóva következtében kidobja a Hisui régió egyik partján. Itt találkozunk a terület professzorával, Laventonnal, aki egy rövid beszélgetés után máris feladatot szán nekünk. Segítenünk kell neki elkapni a három kezdő Pokémont, Cyndaquilt, Rowletet és Oshawotot.

Ha elég ügyesek vagyunk, bekerülhetünk a Galaxy csapat (igen, kísértetiesen hasonlít a Diamond/Pearl játékokból ismert Team Galacticre) expedíciós csoportjába, akik a Hisui régiót járva igyekeznek a lehető legtöbbet megtudni a térség vadonélő Pokémonjairól.

Persze ez a szegmens egy amolyan oktatószekció is, ugyanis itt tapasztalhatjuk meg először a Legends: Arceus sajátos dobómechanikáját.

A jobb ravasszal célozhatunk, majd elengedve azt útjára engedhetjük a Pokélabdáinkat. Ha jól célzunk, s eltaláljuk a labdával a célpontot, esélyt kapunk arra, hogy elkapjuk. A temérdek új RPG-szerű játékelem közül az egyik legérdekesebb, hogy játék közben valós időben kaphatunk információt a világ Pokémonjairól. Megtudhatjuk, hogy milyen ételt kedvelnek, vagyis milyen eszközökkel tudjuk legkönnyebben becserkészni őket, na meg azt is, hogy mennyire könnyen fogadja el az adott lény, hogy labdába zárják. Ha zöld az indikátor, akkor nem lesz nehéz dolgunk, viszont a sárga jelzésűek esetén már terveznünk kell. A pirosak irtózatosan nehezen kaphatók el egyből, szinte egytől-egyig le kell őket fárasszuk egy csatában. Valamint vannak vörös X-szel jelölt Pokémonok is, azokra nem érdemes labdát pazarolni, küzdeni kell velük.

Az esélyeinket különböző minőségű labdák javíthatják, vagy a rafinált technikáink. Ott vannak például a magasabb füvek, vagy bokrok, amikben guggolva elrejtőzhetünk a világ lényei elől. Ilyen helyzetben könnyebb meglepni a Pokémonokat, akiket így könnyebb is becserkészni. Ami még ennél is effektívebb, az a hátbatámadás, ugyanis ha hátulról találjuk el a célpontunkat, az még tovább javítja a sikeres akció esélyét.

Aki imádja a Pokémon csatákat, annak biztosan nem a Legends: Arceus lesz a kedvenc játéka a sorozatban. Nem azért, mert nem jó a harcrendszer (kifejezetten az, sőt még van benne egy új csavar is), hanem azért, mert alig van benne. Elsősorban a szabadon élő Pokémonokkal és Alfa verzióikkal (felbuffolt, masszívabb fajta, amolyan Mini World Boss) fogunk csatázni és nem más edzőkkel. A történetben persze lesznek összecsapások, viszont egyáltalán nem ezen van a hangsúly a Legends: Arceusban. Itt a világ felfedezésére, valamint a jegyzeteink tökéletesítésére van kiélezve a játékmenet.

Utóbbit érdekes módon lehet teljesíteni. Minden Pokémonnak vannak speciális objektívái, amiket ha sikerrel veszünk, az információnk is gyarapszik az adott lényről. Ilyen például X számú példány elkapása, vagy fejlesztése, vagy egy specifikus mozdulat használata. Egy 10-es skálán méri Laventon professzor egy Pokémon ismeretét, ha ezt kimaxoljuk, azért busás jutalom jár.

Jutalom alatt pénzdíjat, valamint felfedezőrangot értek. A Legends:Arceusban nem a küzdelmek, hanem a felfedezéseink után kapjuk a pénzt. Minél több Pokémont kapunk el, győzünk le, vagy minél többről tudjuk meg a legtöbb infót, annál több pontot kapunk. A pontok alapján pedig a zsebünket is megtömi a professzor egy kis alamizsnával. Továbbá ezeket a pontokat rangokra is válthatjuk. A felfedezőbázison ugyanis csillagokkal jelölik a rangunkat. Minél jobbak vagyunk terepen, annál magasabb lesz a rangunk, így annál többet tehetünk a világban. Vannak régiók, vagy történetelemek, amiket csak és kizárólag egy meghatározott rang fölött érhetünk el, így nem érdemes elhanyagolni a feladatainkat. Sőt a felszerelésünk is ez alapján lesz jobb és jobb, így tényleg butaság lenne figyelmen kívül hagyni ezt.

Tehát hacsak nem ölük rengeteg időt a felfedezésbe és a Pokémonok begyűjtésébe, nem lesz milliomos karakterünk. Ezzel viszont nincs probléma, mert a Legends: Arceusba bekerült egy barkácsolós (crafting) rendszer, ami ezt a problémát tökéletesen orvosolja. Ha fogytán vagyunk Potionből, vagy Pokélabdából, nincs más dolgunk mint felkeresni a világban az alapanyagokat és mi magunk elkészíthetjük őket, nem kell az első árusig rohanni az utánpótlásért.

Karakterünk tárhely-kapacitása viszont véges, amit egy ideig bővíthetünk a pénztárcánk kárára, de tapasztalataim szerint sosem lesz akkora az övtáskánk mérete, amekkora kényelmes lenne. Így időről időre el kell rámoljuk dolgainkat a ládánkba, amit a házunkban, vagy az expedíciós táborokban találhatunk meg. Sőt ezeken a helyeken még szabadon válogathatunk Pokémonjaink között is, de akár fel is frissíthetjük őket, ha egy harcban megsérültek. Mivel vannak olyan lények amelyek csak bizonyos napszakokban bukkannak fel, így alhatunk is a táborokban, felgyorsítva a napszakváltozást.

Viszont nem zárhatok le egy Pokémon tesztet anélkül, hogy ne írnék egy kicsit a harcrendszerről, hiszen a játék fókusza ugyan változott, a csata még mindig kulcseleme a Pokémon Legends: Arceusnak.

Ahogyan azt megszokhattuk, ismét változtatott egy kicsit a harcrendszeren a Game Freak. A Pokémonok már tudják tökéletesíteni is a mozdulataikat, amik azt eredményezik, hogy újabb stratégiai eszközt kapnak a készletükbe. A „Mastered” támadások használhatók normál formában, de kapnak egy Agile (agilis) stílust, valamint Strong (erős) stílust. Utóbbi kettőnek stratégiai vonzata van, az Agile Style támadások gyengébbek, viszont felgyorsítják a Pokémon támadási sebességét, így könnyen lehet, hogy egymás után két ütést is bevihetünk ellenfelünknek. Ám ha nincs sok esély arra, hogy gyors egymásutánban szanaszét gyepáljuk az ellent, a Strong Style lassú, ámde igazán effektív hatását érdemes választani. Lassítja a használót, viszont felturbózott erővel csap oda a célpontnak. Az új mechanika friss érzést kölcsönöz a 26 éves harcrendszerbe, ami nagyon jót tesz a játéknak.

Ahogy a bevezetőben is írtam, a Legends: Arceus nem egy tökéletes játék. Bőven van még mit fejleszteni rajta, a világ sok esetben üres, a sztori pedig meglehetősen lapos, mégis a „Pokémon-varázs” hosszú évek óta nem volt ennyire erős, mint most. A hiányosságokat különféle ingyenes, vagy fizetős DLC-k a jövőben orvosolhatják, így ezek miatt nem aggódnék, de ha nem történik ez meg, akkor is jó úton halad a széria. Véleményem szerint kiváló beszállócím, ha nem játszottál még egyetlen Pokémon játékkal sem, a régi motorosoknak és rajongóknak pedig kötelező. Rég nem szórakoztam ilyen jól tesztelés közben, köszönöm Game Freak!

Összefoglalás

Ez a tökéletes Pokémon játék? – Pokémon Legends: Arceus teszt


Szerzői értékelés

9

Bőven van még mit fejleszteni rajta, a világ sok esetben üres, a sztori pedig meglehetősen lapos, mégis a "Pokémon-varázs" hosszú évek óta nem volt ennyire erős, mint most. A hiányosságokat különféle ingyenes, vagy fizetős DLC-k a jövőben orvosolhatják, így ezek miatt nem aggódnék, de ha nem történik ez meg, akkor is jó úton halad a széria. Véleményem szerint kiváló beszállócím, ha nem játszottál még egyetlen Pokémon játékkal sem, a régi motorosoknak és rajongóknak pedig kötelező.

Igazi Pokémon-varázs

Az új RPG elemek kiválóak

Szerethető, érdekes világ és karakterek

Félig-meddig nyílt világ

Crafting-rendszer

Szórakoztató, jól átgondolt harcrendszer

Néhol üresnek érződik a világ

Nem túl mély történet

Olvasói értékelés

0

×