A játékfejlesztés az utóbbi jó pár évben egészen komoly fejlődésen ment keresztül, nem is csoda, hogy a világ legnagyobb szórakoztató iparágává vált.

Ebben viszont nem csak a fejlesztőnek volt nagy szerepük, hanem a szorgos marketingeseknek is, akik az utóbbi évben már-már nagyobb költségvetésből adhatták el a játékokat, mint amennyi a fejlesztők rendelkezésére állt annak összeeszkábálásához.

Ördögi kör ez egyébként, mivel ha sokat szeretnél eladni a játékodból, akkor bizony a reklámköltségekkel sem érdemes fukarkodni. Például ugyanezen marketinges szakembereknek köszönhetjük (részben) azt is, hogy a videojátékok kitörhettek a szubkulturális voltukból.

Olykor viszont messze el tudják vetni a sulykot.

Egy gonoszabbik, profitorientált marketingestől minden kitelik. Ismerjük őket jól, hiszen ők azok, akik a fejlesztők korai koncepciói alapján olyan előzeteseket gyártatnak le, melyek a valósággal még csak köszönő viszonyban sem nagyon vannak. Aztán mikor a játék megjelenik ugyan tényleg jól fogy, de már a generált hype miatt is egy csalódás lesz, nemhogy még akkor, ha egyébként sem sikerült túl acélosra.

Viszont ezeken kívül is akadnak olyan bevett marketinges-reklámos módszerek, trükkök, melyeket újra és újra bevetnek annak érdekében, hogy egy egyébként is gyenge lábakon álló játékot megpróbáljanak ránk tukmálni.

Most ezekből a módszerekből hoztam el párat, amiknek egy részét ha visszatérően kiszúrod egy-egy előzetesben, akkor kezdhetsz gyanakodni, hogy itt valami nem lesz rendjén. 

7. Hónaljszagú, erőltetett poénkodás

Ha egy viccesnek szánt játékelőzetesen nem nevetsz, pedig nagyon, de nagyon szeretnék, akkor az a játék nagy eséllyel nem lesz túl mókás. Pont mint az a vígjáték, amit nézel és emelkedett hangulat helyett inkább kínosan érzed magad.

Nem mindent lehet eladni humorral, olyannal legalábbis nem, amit humortalan emberek szerkesztgettek körzővel-vonalzóval össze.

6. Nagybetűs semmitmondó, unalmas frázisok

Be strong, be fast, be invisible, be the weapon. A Crysis 2 mondjuk nem egy rossz játék, sőt, szerintem ott a helye a legjobb FPS-ek mezőnyében, de az előzetes végi teljesen üres frázisok rendkívül jól szemléltetik a dolgot. Valamiért minden reklámszakember kötelességének érzi kitalálni valami jól hangzó szlogent a végére, mintha valami üdítőt kellene eladniuk.

A Crysis előzeteséhez legalábbis semmit nem adott hozzá, sőt. Ezzel a beúszó szövegezéssel legtöbbször keleti stúdiók élnek, nagyjából hasonló sikerrel – inkább elvesznek, mintsem hozzáadnak. Egy 18+-os játék esetében pedig kicsit olyan is, mintha gyereknek néznének minket, akinek lépten nyomon el kell magyarázni, hogy mit lát, vagy hogy kell éreznie magát.

Be the hero, be the legend, be the Batman! De legyél akárkibárki, ez égjen jól az agyadba, és vedd meg a játékot!

5. Zéró gameplay

Tyúha! A Dead Island első részének legendás előzetese elég nagyot ment annak idején, volt is belőle balhé rendesen. Először azért, mert túl durva és erőszakos volt, főleg, hogy az egész egy család és egy kislány köré volt felhúzva. Aztán abból lett óriási hőbörgés, mikor kiderült, hogy a játéknak ehhez szinte semmi köze.

De nemhogy alapvető hangulatában lett teljesen más a kész játék, de még a sokat vitatott előzetesben látott tragikus véget ért családnak sem volt semmi nyoma benne. A Dead Island példája kizárólag azért szerencsés, mert végül nem lett bukás a játék, de az első kedvcsináló alapján feltüzelt közönség egyáltalán nem az várta, amit végül kapott.

Ha egy játékból tehát sokáig egyáltalán nem mutatnak gameplay anyagot, akkor (aztán végképp) semmiképp se rendeljétek elő!

Illetve trükkösen a képernyő valamilyen sarkába eldugott alig észrevehető szövegekre is érdemes figyelni, mint az in-engine trailer, concept trailer, not actual gameplay footage és társaik.

4. Előre megrendezett multi-mókák

Ide szinte bármelyik Ubisoft játékot becitálhattam volna, de nyilván más stúdiókra is jellemző ez a fajta játékbemutatói stílus. A szövegek előre megírtak, a helyzetek előre megrendezettek, a színészek sokszor abszolút túljátsszák magukat, és ezek egyesített erejéből létrejön az életidegenség.

Egy játékos egyszerűen nem így játszik, nem így kommunikál. Ha pedig az egész anyag meg van rendezve, az azt is jelenti, hogy átvernek, mivel az egész nem valódi.

Egy multiplayer játéknak pedig minek nem szabad leginkább lennie? Hát szkripteltnek.

3. Sztárokkal reklámozzák

Már a Cyberpunk 2077 is rendkívül jó okot adott az ilyesfajta gyanakvásokra, de akad példa bőséggel ebből a stratégiából. John Bernthal pont véletlenül akkor lett híres a zseniális Megtorlójával, amikor a Ubisoft pont egy katonai akciójátékon dolgozott. Hát adja magát a dolog nem?! De van itt olyan is, hogy Terry Crews és Crackdown, megannyi Call of Duty kampány (milyen furcsa, hogy pont azok a legjobbak amiket nem sztárokkal tömtek ki), és a sort még lehetne sokáig folytatni.

Nem feltétlenül negatív példa, de ha Hideo Kojima játékában nem az akkori legnagyobb sorozatsztár, Norman Reedus játszotta volna a főszerepet, akkor valószínűleg sokad annyit nem sikerült volna eladni a Death Stranding-ből, mint amennyi végül elment belőle.

Tehát akkor, ha a játék előzetesében különösen nagy hangsúly van magán a sztáron, akkor megvan rá az esély, hogy a játék sajnos nem valami jó.

2. Attól a csapattól akik…

Igen, tudom, hogy nem a legszélsőségesebb példákkal jövök, viszont csak szemléltetni szeretnék. A Man of Medan előzetese konkrétan úgy kezdődik, hogy az arcunkba villan, hogy az Until Dawn készítőitől. Ez például ebben az esetben még talán indokolt is, hiszen az Until Dawn PS-exkluzív, míg a hozakodott példám már Xboxra is megjelent. Mégis rengeteg játék előzetesében elsütik, mintha a fejlesztőcsapat neve, vagy előző munkái tuti biztos garancia lenne arra, hogy ez is egy jó cucc lesz.

Persze a rajongói kultusz kialakításához ez elengedhetetlen, sokan ha meglátják a csapat nevét pillanatok alatt ködös mámorba esnek, amitől akár pár szinttel fel, egy másik szélsőségben pedig alul értékelődhet a bemutatott anyag. 

Veszélyes cucc, de ha a fejlesztőknek van már legalább egy értékelhető játékuk, azt rendre el tudják puffogtatni.

1. Szexizmus

Ha minden kötél szakad, még akkor is ott van a jó öreg szexista marketing. Add el a szarodat csöcsökkel és seggel, mert hát tudjuk jól, hogy azok, akik videojátékokkal játszanak kis kanos, nőt még soha nem látott tinédzser fiúk, akik valójában ezt kajálják.

Legyen szó bármilyen játékról, amit így próbálnak rád sózni, azt élből kerüld, mert azt jelenti, hogy a produktumban semmi értékelhető, semmi bemutatható és kiemelhető dolog nincs.

Nos, ezekre kell odafigyelned, ha nem akarod, hogy a marketingzsenik jól átvágjanak a palánkon. Persze még akadnak olyan trükkök, amiket olykor-olykor elővesznek, de a fenti hét az, amelyiket a mai napig rendre alkalmazzák, hogy a játékosokra tukmálják az amúgy olyan játékokat is, amik egyébként nem is érdekelnének minket.

Sajnos akadnak olyan gátlástalan kiadók is, akik nem félnek hamis anyagokkal félrevezetni a játékosokat, ezekre viszont aligha tudsz előre felkészülni. Egy agyon használt tanácsot talán adhatok: ha valami túl jónak tűnik, hogy igaz legyen, akkor valószínűleg nem az.

Te melyik trükknek dőltél már be, ami miatt megvettél egy játékot?

Én például bevallottan Remedy fanboy vagyok, nekem bármit el lehet adni, ha ott van, hogy; az Alan Wake alkotóitól…