A Nintendo végre kiadta a Diamond és Pearl Pokémon-verziók felújítását. Lássuk hogyan sült el egy régi kaland újraálmodása!

Sok vita keringett a Pokémon Brilliant Diamond és a Shining Pearl remake-ek körül bejelentéskor. Amikor először bemutatták őket, egy halom rajongót felháborított a chibi-stílus és a minimalista grafika.

Sajnos ezek az apró panaszok minden megjelenő Pokémon játékra jellemzőek, így nehéz lehet eldönteni, hogy egy Pokémon játék jó-e vagy sem, ha beszélsz a rajongókkal. Végül is sok rajongó a Pokémon Sword and Shield bojkottálásával fenyegetőzött, de végül szórakoztató játék lett és a harmadik legkelendőbb Pokémon cím a franchise-ban.

 

A Shining Pearl befejezése után határozottan állíthatom, hogy élvezetes kalandot dobott össze a fejlesztőcég. Ez persze igaz az eredeti DS játékokra is, így mondhatjuk, hogy hozták a „kötelezőt”. Viszont mindeközben sikerült javítani néhány mechanikai hibán, amelyek kifejezetten zavaróak voltak az eredeti kiadásokban. Ugyan többet is lehetett volna tenni azért, hogy kiemelkedő remake-ek szülessenek, de még így is úgy gondolom, hogy jó dolog most Poké-rajongónak lenni.

Az egyik legszebb dolog a Pokémonban, beleértve a Brilliant Diamondot és a Shining Pearl-t is, hogy minden korosztály számára vonzó. A gyerekek elsőként ismerkedhetnek meg az RPG-kkel, aranyos lényterveivel és egyszerű harci mechanikájával, de akár egy veterán játékos álma is lehet, ahol az összetett támadásokra és kompetitív stratégiákra összpontosítanak. Nem csoda, hogy a Pokémon minden idők legnagyobb „frencsájza”.

A Pokémon képlete valójában nem sokat változott az első Pokémon játékok, a Red and Blue óta, amelyek a 90-es évek végén jelentek meg. Tekintettel arra, hogy ez az eredeti Gen IV DS játékok „hű remake”-je, még kevesebb dolog töri meg ezt a formát, mint a későbbi generációkban. Pokémonokat gyűjtögetni, másokkal cserélgetni, minden edzőtermi vezetőt és egy „igazán” gonosz csapatot legyőzni elég vonatottnak hangozhat ennyi év után, de a helyzet az, hogy ami nem rossz, azon nem érdemes változtatni. Még mindig szórakoztató az utazás, akárhányszor tapasztalom. Szerencsére van néhány kiemelkedő dolog, ami miatt érdemes tapsolni a Brilliant Diamond és a Shining Pearl végjátszása során.

Kicsit hülyének hangozhatok, hogy ennyire dicsérem a játék ezen részét, de a legtöbb 3D-s Pokémon játéknak, amit eddig láttunk, nagyon unalmas és szinte nem is létező harcterületei voltak. A Brilliant Diamond és a Shining Pearl csatatereit azonban érdemes hosszú percekig vizslatni. Sok figyelmet fordítottak a részletekre, beleértve a háttér változásait a napszaktól függően és emiatt a játék harcai minden eddiginél fejlettebbnek tűnnek. Néha abba kellett hagyjam a csatázást, hogy megcsodáljam a szép tájat.

A játékosok a föld alá mehetnek, finomságokat kereshetnek, és titkos bázisokat hozhattak létre az eredeti játékokban. A Brilliant Diamond and Shining Pearl azonban hozzáadta a Pokémon Hideawayeket a Grand Undergroundhoz. Ezek a területek alapvetően úgy működnek, mint a Sword and Shield vad területei, ahol a vad Pokémonok körbejárhatnak a világban, mi pedig harcba szállhatunk velük, ha akarunk.

Az itt megjelenő Pokémonok típusa a játékos rejtekhelyétől vagy életközösségétől függ, és egyes Pokémonok csak ritkán jönnek elő a búvóhelyükről, ezért érdemes rendszeresen látogatni a járatokat. Arról nem is beszélve, hogy bizonyos Pokémon típusok rettentően ritkán fordulnak elő a sztoriban, s jobb ha néha lemászunk a barlangokba és megpróbáljuk kitölteni ezeket az űröket. (Igen, rólatok beszélek Fire Pokémonok!) Ezenkívül a Grand Underground térkép hatalmas, rengeteg különféle felfedeznivaló, s tennivaló akad lent.

Szerencsére növelhetjük bizonyos Pokémon típusok megjelenésének esélyét, ha szobrokat helyezünk el a titkos bázisunkon. Ezeket a szobrokat a földalatti falak közül kell kibányászni egy bányászós minijáték során. Fosszíliák, gömbök, szívpikkelyek, evolúciós kövek, mint a Firestone vagy a Thunderstone, és még sok más is megtalálható itt.

Szerencsés esetben ásás közben ritka zöld szobrok is előkerülhetnek, ami még jobban megnöveli annak esélyét, hogy bizonyos Pokémon típusok megjelenjenek a titkos bázisban. Néha annyira beszippantott a bányászat és a szoborvadászat, hogy sokszor elfelejtettem az alap sztorit, s csak grindoltam a tartalmat a járatokban ahelyett, hogy haladtam volna előre a kalandomban. Bőven el lehet verni négy-öt órát is a Grand Undergroundban, mielőtt visszatérsz a fő történethez.

A legtöbb Pokémon játékhoz hasonlóan a Brilliant Diamond és a Shining Pearl játék utáni tartalmai is több tucat órányi szórakozást biztosítanak. A harcokat és kihívásokat kedvelő játékosok edzhetnek a Battle Towerben, de bárki, aki szeretné teljesíteni a National Dex-et, felkutathatja a Lake Trio legendákat, vagy dolgozhat azon, hogy felszabadítsa a régebbi játékok legendás Pokémonjait a Ramanas Parkban. Ritka szobrokat is hajkurászhatunk a Grand Undergroundban, vagy elmehetünk Shiny vadászatra a Poké Radarral.

Valóban minden Pokémon-játékos számára van valami, amit élvezhet a fő sztori legyűrése után, és könnyedén eltölthet még 35+ órát a játékban. De mivel ezen a ponton már lenyomtuk a játékot, kényelmesebbnek és pihentetőbbnek tűnik bármit megvalósítani, amit csak akarunk.

Remake-ként a Brilliant Diamond és a Shining Pearl semmiképpen sem jelent áttörést, azonban, mint minden Pokémon játékot, továbbra is nehéz nem szeretni. A küzdelmek ugyan sokszor játszi könnyedséggel vehetők, ám az Elite Fourtól kezdve a játék átvált „kompetitív szimulátorrá” és ordas módon megszorongatja a játékosokat. Akinek ez az első Pokémon játéka, az számítson arra, hogy hosszú órákat fog szenvedni Sinnoh legjobbjai ellen. Így hát kijelenthetjük, hogy bizonyos pontokon többet vártunk, azért sok esetben üde színfolt lett a két „új” játék a Pokémon-széria palettáján.

Nyugodt szívvel ajánlom minden rajongónak, na meg azoknak is, akik szeretnék jobban megismerni a Pokémonok világát!

Összefoglalás

Kompetitív, stílusos és szórakoztató – Pokémon Brilliant Diamond/Shining Pearl teszt


Szerzői értékelés

8

Remake-ként a Brilliant Diamond és a Shining Pearl semmiképpen sem jelent áttörést, azonban, mint minden Pokémon játékot, továbbra is nehéz nem szeretni. A küzdelmek ugyan sokszor játszi könnyedséggel vehetők, ám az Elite Fourtól kezdve a játék átvált "kompetitív szimulátorrá" és ordas módon megszorongatja a játékosokat. Akinek ez az első Pokémon játéka, az számítson arra, hogy hosszú órákat fog szenvedni Sinnoh legjobbjai ellen. Így hát kijelenthetjük, hogy bizonyos pontokon többet vártunk, azért sok esetben üde színfolt lett a két "új" játék a Pokémon-széria palettáján.

Végül jó döntés volt a chibi-vonal

Vannak benne kifejezetten nehéz küzdelmek

Gyönyörű látványvilág

Hamisítatlan Pokémon-élmény

A Platinum tartalmak hiánya – (Reméljük még lesz ebből hiánypótlás!)

Egy ponton hatalmasat ugrik a küzdelmek nehézsége

Nem minden esetben „kezdőbarát”

Olvasói értékelés

0

×