Az Atlus ismét nagyot villantott, s megint csak bebizonyította, hogy miért tartják sokan az RPG kategória koronázatlan királyának.

Lehet, hogy a Persona viszi a hátán az Atlust, de az igazi RPG rajongók mindig készen kell, hogy álljanak egy új Shin Megami Tenseire. Ráadásul mondhatjuk, hogy ennek már itt volt az ideje! Bár az Apocalypse beleszámít a sorozatba, lényegében több mint nyolc év telt el az utolsó számozott SMT RPG óta. Tekintve, hogy a Shin Megami Tensei V volt a sorozat első konzoliterációja hosszú idő óta és az Atlus bejelentette, hogy drasztikus változtatásokkal kísérletezik, volt ok az aggodalomra.

Az Atlus szereti apokaliptikus történetekbe keverni az iskolás diákokat, így nem volt meglepő, hogy az új SMT is ilyen körítést kapott. A káosz gyorsan a nyakunkba szakad, és arra kényszerülünk, hogy karakterünkkel karöltve megértsük, mi is történik velünk. Főhősünk egy ismeretlen világban találja magát, ahol szinte azonnal bajba is kerül. Persze ekkor jön egy „isteni segítség”! Anélkül, hogy túl mélyre mennénk: te és egy spirituális entitás egy nahobinónak nevezett felsőbbrendű lénnyé egyesültök és háborúba vonultok a gonosz démoni lények ellen.

 

Az Atlus újra és újra megmutatta, hogy nem okoz gondot olyan játékokat készíteni, amelyek tele vannak személyiséggel. A Shin Megami Tensei V mindezt új szintre emelte Switchen, ráadásul ez  többféleképpen is érezhető. A neon árnyalatok hangulatos stílust kölcsönöznek a játéknak – minden éles, és ami a legjobb, tiszta. A démonok, különösen a klasszikus, már jól ismert darabok, részletesebbek, mint valaha. Így kell kiválóan modernizálni egy gyűjthető-lény-RPG-t!

A narratíva feszült, mégis emészthető, mesterien váltogatja az aranyos tematikát és a komor sötétséget. Ha valakit meggyilkolnak a történetben az még nem zárja ki azt, hogy pár perccel később egy aranyos kis társaddal cseverészel. A sötét humort kedvelők biztosan jól el fognak veszni a játékban, ugyanis abból van bőven a játékban. Az SMT V telis tele van szinkronizált dialógusokkal. Ez nem az az RPG, aminek során egy regényt kell elolvasni az alaptörténet alatt, a karakterek megszólalnak, ráadásul még a démonok is kaptak saját szövegeket. Utóbbi egyébként számomra kifejezetten irritáló volt, ugyanis véges számú sort kaptak a lények, amik így folyamatosan ismételgetik magukat. Egy elnyúló küzdelem során pedig az őrületbe tudnak kergetni…

A Shin Megami Tensei V játékmenete rendkívül érdekes, mivel nagyobb hangsúlyt fektet a homokdűnéken való barangolásra, könnyű platformelemekkel megspékelve. Chrono Trigger stílusban az összes ellenséget láthatjuk magunk előtt – beleértve a bossokat is, akikből meglepően sok van  a játékban. Dönthetünk úgy, hogy támadunk, vagy elfuthatunk az üldözési kísérleteik elől.

Jó értelemben véve meglepődtem azon, hogy mekkorák lettek a játék területei. Általánosságban elmondható, hogy különféle történetrészek között hosszú órákat lehet azzal eltölteni, hogy megismerkedünk egy új, hatalmas zónával., Ezzel a képlettel beállíthatod a saját tempódat abban a tekintetben, hogy mennyi időt akarsz felfedezéssel, vagy harccal tölteni a végigjátszás során.

A Shin Megami Tensei V szépsége, és amiért mindig is kedveltem ezeket a játékokat, az az, hogy nem bünteti azt, ha valamit esetleg kihagytunk, vagy átugrottunk a játék során. Ha kihagyunk egy területet és néhány objective-et, az még nem a világ vége. Gyorsan nyithatunk egy Fast Travel lehetőséget, amely lehetővé teszi, hogy visszatérjünk a játék bármely mentési pontjához. Tehát ha van egy küldetésed, amit az első öt órában kaptál, és úgy érzed, hogy valamikor, mondjuk a 15. órában szeretnéd teljesíteni, akkor visszamehetsz és megteheted nyugodtan.

Sőt ha felbukkant egy superboss, ami 20 szinttel feletted volt, később felidézheted, merre találtad, s visszateleportálhatsz és nekik mehetsz, amikor már felkészültebb vagy . A kényelmi tényező még nagyobb, ha feloldjuk azt a funkciót, amely lehetővé teszi az L gomb megnyomásával, hogy azonnal visszaléphessünk az utoljára meglátogatott mentési ponthoz, büntetés nélkül. Érdemes ezekre odafigyelni és rendszeresen menteni, mert bizony könnyedén meglephet minket a játék egy-egy kőkemény összecsapással, s ha bukunk mindent, kellemetlen a manuális mentések között lavírozni.

Bár ezek a zónák hatalmasak lehetnek, biztosan nem fogsz eltévedni bennük. A játék eleinte hatalmasnak tűnhet, ám pár óra lejátszása után ez az érzés enyhül, onnantól kezdve pedig hatalmas élményfaktorral dolgozik a cím. Megmondom őszintén, nekem nagy kedvenceim ezek a fajta játékok, de eleinte még én magam is hátrahőköltem a Shin Megami Tensei V tesztelése során. Egyáltalán nem voltam meggyőződve arról, hogy az Atlus jó irányba vitte a játékot, ám szerencsére ez a fajta negatív érzés egy rövid idő alatt tovaszállt, s úgy már könnyebb volt a játék művésziségére koncentrálni.

Rögtön az elején megismertet a játék az SMT sava-borsával. Megtapasztaljuk a szintlépés lényegét, karakterünk kiépítését. Betekintést kapunk a statline lehetőségeibe, valamint megtanuljuk, hogy milyen mágikus affinitásokkal kell számolni a játékmenet során. A démontoborzó rendszer talán nem olyan egyértelmű és kielégítő, mint például a Pokémon játékokban, de erről is kiderül relatíve gyorsan, hogy befogadja-e a gyomrunk, vagy sem. Ha igen, akkor a Shin Megami Tensei V onnantól kezdve viszi az ember kezét és egy hatalmas videojátékos élményt nyújt. Lényegében ez az igazi vízválasztó!

Ismét az egyensúly az, amiben a Shin Megami Tensei V olyan jó. Ahogy telt az idő, a rétegek kezdtek visszahámlani a sandbox rendszerre, elkezdtem jobban és jobban élvezni a játékot, így több időt és energiát tudtam belefektetni anélkül, hogy frusztráltak volna a különféle feladatok és almenük. Mindennek van rendje, de rengeteg küllő van azon a figuratív keréken, amelyek között oda-vissza cserélgethetsz játék közben.

Egy másik fontos elem természetesen a harc. Az SMT V körökre osztott rendszere rendkívül lendületes és érzékeny. Ha az ellenség egy elemi támadás következtében meghal, egy egyedi animációval buknak el, például feloldódnak egy könnyű erőben vagy szétesnek egy fagyvarázslat miatt. A stratégiai mélység többnyire az előnyt kovácsoló mechanikából épül fel, amivel extra akciókat érhetsz el a gyengeségek kihasználásával (Nocturne).

Itt is, mint a Pokémonban, az adja dopaminlöketet, ha végre kiismertünk egy kőkemény lényt és magunk mellé állítottuk, tudva, hogy onnantól kezdve bármikor harcba hívhatjuk. Persze a fejlesztők is ösztönzik a kísérletezést ezzel a rendszerrel, arra kérve, hogy folyamatosan próbálj ki új démontípusokat, elemkombinációkat és stratégiákat. Az infúziós rendszer a titkos összetevő, amely lehetővé teszi a játékosoknak, hogy a démon DNS-t felhasználva képességeket és egyéb lehetőségeket fecskendezzenek be akár a főszereplőbe, vagy akár más démonokba. Az SMT V-ben rengeteg testreszabási lehetőség van, így nagyon nehéz elégedettnek lennünk azzal, amink van, mindig többet és többet akarunk majd!

A Shin Megami Tensei V végtelennek tűnő lehetőségei attól a pillanattól kezdve, hogy átláttam a rendszert, teljességgel elvarázsoltak és folyamatosan visszahívtak. A világ technikailag véges, de határtalannak tűnik. Sokan ezt akarják egy RPG-től. Az idei év egyik legjobbja!

Összefoglalás

Démonvadászat a legjobb formában! – Shin Megami Tensei V teszt


Szerzői értékelés

9

A Shin Megami Tensei V végtelennek tűnő lehetőségei attól a pillanattól kezdve, hogy átláttam a rendszert, teljességgel elvarázsoltak és folyamatosan visszahívtak. A világ technikailag véges, de határtalannak tűnik. Sokan ezt akarják egy RPG-től. Az idei év egyik legjobbja!

Stílusos világ

Lebilincselő történet

Érdekes karakterek

Temérdek lehetőség

A DNS-rendszer tényleg addiktív

Bizonyos esetekben nagyon „japán” lett

Nem mindenkit fog elvarázsolni a bonyolult játékrendszer

Olvasói értékelés

0

×