A Galaxis Őrzői a mozivászon után az otthoni képernyőkön teszik tiszteletüket, játék formájában. Vajon ugyanúgy szól-e a funky kontrollerrel a kézben?

Nem túlzás azt állítani, hogy az Eidos Montréal-nak komoly csorbát kellett kiköszörülnie a Guardians of the Galaxy-val. A méltán neves fejlesztőcsapat, amely a nem is oly távoli múltban bizonyított a két remek Deus Ex játékával, 2020-ban kiadta a multiplayer-re fókuszáló Avengers-t, melynek minősége finoman szólva is megkérdőjelezhető volt. Ennél fogva jelen teszt alanyának előzetesei hiába voltak biztatóak, szerintem nem én voltam egyedül, aki kellő szkeptikussággal várta a játék megjelenését. Csak remélni lehetett, hogy a kanadai srácok visszatalálnak önmagukhoz, és egy csúnya fiaskó után ismét rágyúrnak a történetmesélésre, és az élvezetes játékmenetre, amihez annyira értenek.

Képregény-rajongóként örömmel jelenthetem ki, hogy sikerült nekik!

A Marvel szabad kezet adott az Eidos Montréal csapatának, hogy az alapművet teljesen újra gondolhassák, és egy a képregényekben, illetve a filmekben látott Őrzőkhöz ugyan hasonló, ugyanakkor totálisan új galaktikus gárdát állíthassanak a játék középpontjába. Szedett-vetett kis galerink minden tagjának megvannak a maguk már jól ismert jellemvonásai, ám a fejlesztők mind külsőleg, mind belsőleg kellő újdonsággal fűszerezték meg őket, hogy az összkép frissnek érződjön. Az „ami nem tört el, ne javítsd meg” elvet követve meghagyták mindazt, ami eddig működött, és kicsit átformálva, hol egy picit elvéve, hol egy picit hozzáadva alkották meg a saját verziójukat.

Mi a flark???

Hatalmas pozitívum, hogy a játék erősen történet orientált. Ennél fogva csak és kizárólag a single player élményre koncentrál, multiplayer kontent egyáltalán nincs a Guardians of the Galaxy-ban, dacára annak, hogy felépítése amúgy teret adhatna a többjátékos mókának. Történetünk középpontjában természetesen Peter Quill, és a sztori szerint frissen megalapított, magukat önkényesen Galaxis Őrzőinek hívó zsoldoscsapat áll. A játék cselekménye onnan indul ki, hogy csapatunkkal épp egy megbízást próbálunk teljesíteni Lady Hellbender-nek, az univerzum legádázabb szörnyeit gyűjtő harcos uralkodónőnek. Ám a küldetésünk nem meglepő módon kissé balul sül el, és mivel tilosban jártunk, hamarosan a Nova Hadtest fogságában találjuk magunkat, akik meg is bírságolják Quill-éket. Mivel csapatunknak nincs elég pénze fizetni, megindulunk a végtelen űr felé, hogy megoldást keressünk eme égető problémára. Persze a sztori nem volna jó sztori, ha később nem bonyolódnának tovább a dolgok, így végül egy kissé elborult, ámde nagyon emberközeli, és élvezetes történet bontakozik majd ki a játék végéig.

A Guardians of the Galaxy alapvetően egy akció kalandjáték, mely némileg szemezget más zsánerek alkotóelemeiből, és ezeket próbálja összegyúrni egy működő egésszé, többnyire sikeresen. Amint azt az előzetesek is felfedték, mi magunk Peter Quill-t fogjuk irányítani, az Őrzők többi tagját kiadható parancsokkal dirigálhatjuk. Maga a játékmenet, már ami az akciót illeti, leginkább a modern beat ’em up-okhoz hasonlítható. A játék pályái, vagy ha úgy tetszik fejezetei, egy jól követhető séma alapján tagolódnak. Vannak azok a szakaszok, amikor épp nem csinálunk semmit, csak haladunk a pályán, és felfedezünk. Utóbbit érdemes nem elhanyagolni, mert bár a Guardians of the Galaxy alapvetően lineáris játék, mindenhol akadnak rejtett zugok és elágazások, melyeket felderítve gyűjtögethető cuccokhoz jutunk.

Ezen szakaszokat bolondítják meg könnyebb-nehezebb logikai feladványok, melyeknél a továbbjutás érdekében igénybe kell vennünk valamelyik csapattársunk képességeit. Jópofa dolog, hogy kis kompániánknak mászkálás közben gyakorlatilag be sem áll a szája. Egyfolytában magyaráznak, beszólogatnak egymásnak, heccelik egymást, vagy csak nemtetszésüket fejezik ki az éppen aktuális szituációval kapcsolatban. Ezekbe a párbeszédekbe mi is beszállhatunk, kifejthetjük a saját álláspontunkat, egyetérthetünk vagy ellentmondhatunk az egyes szereplőknek, de dönthetünk úgy is, hogy csendben maradunk, és teret engedünk a többiek gondolatainak. Ezek a dumálós részek egyébként sokszor elképesztően viccesek, ezekből ered a játék humor faktorának nagy része, így öröm őket hallgatni. Látszik, hogy az Eidos-nál ezt a részt nagyon komolyan vették, mert a játék műfajához mérten elképesztő mennyiségű dialógust sikerült belegyömöszölni, szinte soha nincs csend, aminek köszönhetően valóban azt érezhetjük, hogy társaink élő figurák, nem csak mesterségesen programozott poligonhalmok.

Egységben az erő!

A játékmenet tetemes részét természetesen az akció, azaz a harc teszi ki, melynél a már említett beat ’em up elemek érvényesülnek leginkább. Quill-ként legjobb barátunk a két lézerpisztolyunk, ám ha csak ezekre hagyatkozunk, hosszú távon nem maradhatunk életben. Itt jönnek a képbe társaink, akiknek mind megvannak a maguk harci képességei, és mindegyikük más területen lesz hasznunkra. Groot tipikusan a crowd control szerepét vállalja magára, adottságaival átmenetileg mozgásképtelenné tehetjük az ellent. Gamora az a karakter, akit leginkább komoly fizikai sebzés okozására tudunk majd használni, eleinte egyszerre egy, aztán több ellenfél kárára is. Drax pofonjai és egyéb mozdulatai stagger-t, azaz kábító sebzést okoznak, ami azért fontos, mert egyes ellenfeleket csak akkor tudunk sebezni, ha az életerő csíkjuk alatti stagger meter fullon van. Rocket-et már kissé nehezebb behatárolni, ő inkább egy amolyan all-rounder karakter, aki semmilyen téren nem nyújt kiemelkedőt, cserébe minden fentiekben tárgyalt dologra használható. Társaink képességeinek használata, meg a harc úgy általában eleinte igen hektikus lesz, ám minél tudatosabbá válik, hogy mikor kihez és hogyan fordulunk segítségért, annál effektívebb kombókat dolgozhatunk ki. Harc közben egy jelzőcsík méri a teljesítményünket, azaz a lendületünket. Minden összecsapás után bizonyos mennyiségű tapasztalati pontra teszünk szert, melyet megfejelhetünk némi plusszal attól függően, hogy mennyire tartott ki a lendületünk. Minden ezer XP után képességpontot kapunk, melyekkel új speciális mozdulatokat nyithatunk meg magunk, vagy társaink számára. Fontos szerepet kap még a képernyő jobb alsó sarkában elhelyezett jelzőcsík, mely ha betelik, csapatgyűlést hívhatunk össze a harc hevében. Ilyenkor társaink szavaira reagálva lelkesítő beszédet intézhetünk hozzájuk, amit ha jól csinálunk, a csapat minden tagja extra életerőre és sebzésre tesz szert. Ha azonban elszúrjuk a dolgot, és valami béna szöveggel állunk elő, csak Peter részesül ebből a bónuszból.

Otthon, távol a hazától

Az egyes pályák között ugyan nem minden esetben, de legtöbbször szeretett hajónkon, a Milano-n tölthetjük el az időnket, ahol amellett, hogy elbeszélgethetünk társainkkal, képbe kerülnek a gyűjtögethető holmik. Ezeknek nagy része földön heverő alkatrész, amikkel akkor is simán tömve lesz a zsebünk, ha nincs kedvünk a pályák minden négyzetcentiméterét átvizslatni. Az összetevőkből Quill cuccát és fegyvereit tudjuk fejleszteni a hajónkon, így nyitva meg új perkeket. Az alkatrészeknél sokkal durvábban eldugott helyeken felfedezhetünk még különböző mementókat és tárgyakat, melyek mindegyike egy-egy karakterhez köthető. Ezek felszedéskor automatikusan a Milano-ra kerülnek, és ha elbeszélgetünk róluk a társainkkal, sok-sok érdekes információt kapunk az adott karakter múltjáról, motivációiról, meg úgy általában jobban megismerhetjük őket. A begyűjthető tárgyak között még kis konténerekbe dugott alternatív kosztümök is vannak a csapat minden tagjának, és igen, sokak örömére a filmes kinézetet is kioldhatjuk minden karakter számára.

Most akkor mi legyen Quill?

A játék szerves részét képezik a döntések, melyeket a játék közben hozhatunk meg. Ezek között vannak olyanok, amelyek semmilyen hatással sincsenek semmire, lásd a bóklászás közbeni párbeszédeket, és ehhez hasonlókat. Vannak aztán olyan döntések, amik valamilyen módon befolyásolják, hogy egy adott szituáció miképpen alakul, vagy hogy egy adott pályán milyen utat járunk majd be. Az ilyenek hatása ritkábban azonnal érzékelhető, de a legtöbb esetben csak később lesz szerepe annak, hogy hogyan határoztunk egy bizonyos ponton. Ha nagyon lecsupaszítjuk a dolgot, valójában a döntéseink nagy részének az a hatása, hogy később egy ponton harcolnunk kell, vagy tovább haladhatunk harc nélkül. Az Eidos játéka nem egy Mass Effect, így arra se számítsunk, hogy választásaink hatással lesznek a befejezésre. Nincs szabadon alakítható vége a játéknak, inkább csak azt befolyásolhatjuk, hogy a végjátékban hogyan alakulnak a dolgok. Én azért simán megkockáztatom, hogy érdemes miattuk újrajátszani a történetet, és megnézni, hogy más döntéseket hozva mi változik. Bár ez az egész mechanika sokkal inkább csak illúzió, mintsem tényleges következményekkel járó rendszer, azért ad némi színezetet az összképnek, immerzívebbé téve ezzel a játékot.

Awesome Mix

Ami mellett nem mehetünk el szó nélkül, és amire a fejlesztőcsapat nem titkoltan nagyon ráfeküdt, az a játék soundtrack-je! Valami elképesztően zseniális tracklist-et sikerült összepakolni a Guardians of the Galaxy alá, amely leginkább a 80-as, elvétve a 70-es évek nagy slágerei közül szemezget, megidézve ezzel a filmeket. Hihetetlenül hangulatos tud lenni, amikor egy brutál bunyó közepette egy jól sikerült csapatgyűlés után Star-Lord beröffenti a walkman-t, amiből elkezd bömbölni mondjuk a Kickstart My Heart a Motley Crue-tól, és annak kíséretében szeletelhetjük tovább az ellent. Persze ez csak egyetlen példa volt, a játék egyéb esetekben is nagyon pengén használja a soundtrack-et. A license-elt zenékhez természetesen eredeti, direkt a játékhoz komponált melódiák is társulnak, amikre szintén nem lehet panasz.

Mikor a stukker besül…

Hibátlan játék azonban mint tudjuk, nem létezik, és a Guardians of the Galaxy összképét rontó tényezőket nem is igazán a játékmenetében, sokkal inkább az azt sújtó technikai bugokban kell keresni. Azt nem lehet mondani, hogy a játék hemzseg ezektől, és az is igaz, hogy korunkban a megjelenéskor bugmentes játék ritkább, mint a fekete PS5, sajnos a játékot aktívan megakasztó hibák nem tartoznak a bocsánatos bűnök közé. Nem egyszer fordult elő, hogy egy bizonyos pályarésznél akár 20-30 percet is elbóklásztam, azon gondolkodva, hogy miért nem tudok továbbjutni. Mígnem aztán a játékból kilépve, majd folytatva azt rádöbbentem, hogy egy szükséges tárgy, vagy karaktermodell nem töltött be, nem tudtam vele interakcióba lépni, és ezért nem tudtam folytatni az adott pályát. Többször megesett az is, hogy bizonyos karakterek hiányoztak egy-egy átvezetőből, vagy éppen ott voltak, de nem szólaltak meg, amikor meg kellett volna. Sikerült már teljesen abszurd módon elakadnom tereptárgyakban, átesnem a mapon a semmibe, a levegőben grasszálnom minden ok nélkül, vagy éppen egy liftben elhagynom a csapattársaimat, hogy aztán a célszintet elérve a semmiből megjelenjenek körülöttem. Volt olyan, hogy egy harcot azért nem tudtam befejezni, mert néhány ellenfél egy tereptárgy belsejében rekedt, így azt egyik karakter sem tudta megsebezni. Ezeknél az esetéknél pedig nem segített más, csak a jó öreg kilépés, és újratöltés. Az előző generációs konzolokon mindezekhez még egy jó adag framerate drop, és hanghiba társul, jellemzően harcok közben, de ez is teljesen inkonzisztens. A fentebb taglalt bugok azonban platformtól függetlenül jelen vannak, és mivel ezek sokszor gátolják az előrehaladást, igen bosszantóak tudnak lenni. Mondanám, hogy game breaking bug nincs a játékban, de New Game Plus alatt sikerült crash-elnie, aminek köszönhetően olvashatatlan lett a mentésem, így minden addigi haladásom elveszett. Ha rám hallgattok, időről időre backup-ot csináltok a mentett állásról, mert a játék egyetlen fájlban tárolja azt, így nincs lehetőség egy korábbi mentést visszatölteni!

Végszó

Mindent összevetve azonban a Guardians of the Galaxy-n nehéz fogást találni. Meglátszik rajta, hogy a fejlesztők szeretettel és tisztelettel nyúltak a metériához, és egy vérpezsdítően élvezetes játékot sikerült kiadniuk a kezeikből. Természetéből adódóan olykor repetitív ugyan, de sohasem fullad unalomba, folyamatosan húz magával, már csak a meglepően jó történet miatt is. A bugok persze zavaróak, sokszor nem is kicsit, de az ilyen hibák szerencsére mind javíthatóak. Remélhetőleg idővel érkeznek még patch-ek, és minden a helyére kerül. Az Eidos Montréal játéka kétség kívül az idei év egyik üde színfoltja, és talán a legnagyobb meglepetése is egyben.

Összefoglalás

Öt ökör a csillagok között – Guardians of the Galaxy teszt


Szerzői értékelés

8

Marvel fanoknak kötelező, másoknak pedig "csak" erősen ajánlott darab. A Guardians of the Galaxy maximális szórakozást nyújt mind a casual, mind a hardcore gamereknek. Egy újabb remek adaptáció a szuperhős műfajban, még ha technikailag nincs is minden a topon.

Élvezetes, jól megírt sztori

Remek játékmenet

Igazán változatos helyszínek

ZSENIÁLIS soundtrack

Bosszantó bugok

Ha elvétünk egy begyűjthető cuccot, nem mehetünk vissza érte

Olvasói értékelés

0

×