Egy régi ismerős vadiúj köpönyegben.

Már maga a tény is rémisztő, hogy 13 év telt el a Left 4 Dead megjelenése óta. Jól emlékszem, ekkoriban elképesztő módon sokkolt a koncepció. Megannyi poszt-apokaliptikus film után végre a barátainkkal is átélhettük a zombimészárlás élményét, ráadásul nem is akárhogy: a Left 4 Dead egyszerűen tudott valamit, amiben el lehetett veszni. Nehéz rámutatni, hogy mi tette olyan szórakoztatóvá a játékot, az egyedi játékmenet vagy a folyton változó helyzetek? Esetleg a pályadizájn vagy a zombik kidolgozottsága? Nem, minden a helyén volt és ez az összhang az, ami rengeteg címből hiányzik. 2009-ben pedig megjött a várva-várt folytatás, a Left 4 Dead 2 személyében, ami minden szempontból túlszárnyalta elődjét. Ekkor nem gondoltuk volna, hogy 12 évet kell majd várni a folytatásra, de végre megérkezett a Back 4 Blood személyében.

 

Jó hír, hogy a fejlesztőcsapat maradt, azaz ezúttal is a Turtle Rock Studios gondoskodott a látványvilágról. A különbség, hogy immáron a Valve semmilyen szerepet nem vállalt sem a fejlesztésben, sem pedig a kiadásban. A játéka persze felkerült a Steamre, de immáron egyedül a Turtle Rock hírnevét erősíti.

A történet szerint a Földön egy katasztrofális járvány pusztított, ami több millió ember életét követelte. A túlélők java részét pedig megfertőzte a Devil Worm névre hallgató parazita. Az emberiség utolsó mentsvára a Cleaners csapata, a veteránokból álló elit alakulat szembenév a Ridden zombicsapataival. A sztori nem sokat változott, vannak ugyan átvezető animációk, de ez nem az a játék, ahol mindenki a remekült megírt dialógokra koncentrálna.

A játékmenet elsőre kissé túlzsúfoltnak tűnhet, főleg a Left 4 Dead széria után. Immáron nem 4, hanem 8 túlélő közül választhatjuk ki a nekünk tetsző karaktert. Érdemes viszont ezt a döntést kétszer is átgondolni, ugyanis a karakterek komoly befolyással lehetnek a játékunkra. Mindenki kapott ugyanis egy különleges képességet, azaz a háttértörténeten kívül más egyedit is felfedezhetünk a karakterekben. Hoffman, Walker, Doc, Mom, Holly, Evangelo, Karlee és Jim áll rendelkezésünkre, hogy megváltsuk velük a világot. Mom például instant fel tud húzni a földről, Doc képes tárgyak nélkül is gyógyítani, míg Evangelóval akár a speciális zombik szorításából is kitörhetünk.

A karakter kiválasztása pedig csak a kezdet, utána jöhet az újonnan debütált kártyarendszer, aminek segítségével folyamatosan fejleszthetjük karakterünket. Ennek segítségével több HP-val kezdhetünk neki a mészárszéknek vagy többet tudunk sprintelni egy levegővétellel vagy épp speciális képességekkel vértezhetjük fel karakterünket. Ezek olykor nagyon hasznosak lehetnek, például a gyorsütés (ami majdnem az, mint az ellökés) helyett egy kést  ragad karakterünk, aminek segítségével a közelben lévő zombikat egy kattiintással a túlvilágra küldhetünk.

A kártyarendszerbe szerencsére mi is belenyúlhatunk és készíthetünk egyedi paklikat, így a saját játékszabályaink szerint játszhatunk. Az idő előrehaladtával a játékba behozható lapok száma is nő, azaz a játék elején lehet, hogy még 80 HP-vel flangálunk és elfáradunk öt másodperc futás után, de nyugalom, ez idővel balanszolódik. Az általunk kiválasztott nehézségi mód egyébként a paklit is befolyásolják, amíg a könnyebb fokozaton csupán pár lapot választhatunk, addig a nehezebb módban már szinte öntik ránk a lapokat.

Nehézségi szint, ha már itt járunk: jó tanács, barátokkal kezdj neki a játéknak, akik lehetőleg jól pörgetik az fps-eket.

Már a játék elején is olyan ellenfelek tűnnek fel helyenként, hogy csak pislog az ember. Ha pedig mindezt tetézzük azzal, hogy veterán vagy ne adj Isten Nightmare, azaz rémálom módban kezdünk neki a túrának. Én megtettem, kaptam olyan randomokat magam mellé, hogy a második pályán sikerült elakadni, ellenben single player módban, botokkal simán továbbb lehetett vinni. Mindezt úgy, hogy a botok mesterséges intelligenciája finoman szólva is hagy némi kivetnivalót: van persze, hogy segítenek a drágák, de a legtöbbször csak bambán állnak egymás hegyén-hátán.  Hűen követnek persze, mint Rex felügyelő, a legendás németjuhász, viszont a világ összes pénzéért sem mennének előre, akár csak egy kicsit is, hogy lássuk valamennyire életszerűen járnak-kelnek a pályán. Ezen a területen bizony lenne még mit faragni.

A játék nehézségi szintje egyébként alapvetően meghatározza a játékélményt. Amígy a legkönnyebb fokozaton szinte súlytalannak tűnnek az élőhalott hordák, addig veterán (azaz normál) fokozatban már kétszer is meggondolja az ember, hogy megéri-e előre rohanni. A megfelelő társak hiányában persze a könnyű fokozat is tartogathat meglepetéseket,

Jópofa újítás még a lootbox, ami a safe house-ban fixen megtalálható, illetve a pályán különféle helyeken elszórva találkozhatunk még velük. Ezekben lehet fegyver, különböző használati tárgyak, kiegészítők. Itt fel is hívnám a figyelmet az Ammo Pouches , aminek segítségével azonnal lőszerhez juthatunk. Ez kulcsfontosságú, főleg a játék elején, a pályákat ugyanis nem szórták tele munícióval, ami szülhet mostoha helyzeteket. Higyjétek el, nem jó az, amikor a boss aprítása közben félúton kifogy a tár. Ez viszont jó párszor előfordulhat a játék során, ha nem figyelünk eléggé.

Maga a játékmenet iszonyú pörgős. A karakterünk is elképesztő gyorsan tud menőverezni, ezt pedig érdemes kihasználni. A speciális zombik ugyanis szinte minden alkalommal egy emberre fixálnak rá. A gyorsaságunknak hála pedig gyorsan kikerülhetünk a látótávból, ezzel javítva esélyeinket a túlélésre.

A pályák jól kidolgozottak, hangulatosak. Szerencsére nem hagyták teljesen maguk mögött a Left 4 Dead korszakot, a Párizs szekcióban található híd egy újabb reinkarnációját fedezhetjük fel, de talán a játék egyik legbadassabb része az, amikor az étteremben a lemezjátszón felcsendül a „The Hives- Tick Tick Boom” és a másodperc törtrésze alatt kezdenek el özönleni a túlvilági lények az összes létező bejáratból.

Nem kérdés tehát, hogy a Back 4 Blood hozza a Left 4 Dead játékélményét, sőt a változatos arzenál mellett talán még túl is mutat rajta bizonyos szempontból. Ha csupán egy átlagos játék lett volna a Left 4 Dead, akkor mondhatnánk ezt, viszont van egy hatalmas különbség, ami kiemelte a Left 4 Deadet az átlagos co-op játékok burjánzó mocsarából, az pedig a 4v4-es Versus mód, ami itt is megvan, némi átalakításokkal. Ez korábban annyit tett, hogy ugyanúgy végigjátszhatjuk a kampány módot, csupán 4 fő helyett 8-an, amikor pedig hús-vér játékosok akarnak folyamatosan az életedre törni, azt azért úgy megérzed.

Na, aki arra várt, hogy majd itt is lehet csapani a versus-okat, annak van egy rossz hírem.

A rendszer átalakult egyfajta tower defense jellegű túlélőmóddá. Immáron az a lényeg, hogy egy kis pályaszakaszon minél tovább kitartsunk. Aki tovább bírja, az nyer. Azaz, ha az első csapat 4 percig bírta, akkor a második csapatnak elég 4 perc 1 másodpercig kitartania. Nyilván egyre nehezedik a játék, 5 perc felett már szinte lehetetlen húzni, ugyanis olyan mértékben szűkül a kör, na meg a zombik is van egy-két szava a túlélésünk ellenében.

Nem lehet tehát chargerrel instakillt összehozzni, ami a játék alapmechanizmusával is ütközik egyébként, ugyanis ha meg is hal egy társunk, akkor is visszatér a pálya későbbi pontján. Noob friendly megoldás, ami alapvetően rendben van, de egy komolyabb 4v4 esetén azárt nem szívesen látnánk ezt a funkciót. Persze nem mintha a 4v4 Versus most ott lenne.

Lehet, hogy a Back 4 Blood nem pont az a játék, amire a promodos Left 4 Dead 2 rajongók vágynak, viszont egy igazi hiánypótló alkotás. Maga a játék kidolgozottsága és hangulata valami elképesztő. Barátokkal pedig a fun faktor is jóval nagyobb. Valami elszipolyoz és benntart ebben a világban, ahol pár másodpercen belül a feje tetejére állhat minden. A zombihorda hátborzongató. A fegyverarzenál elképesztő, főleg ha a fegyverek moddingolhatóságát is belevesszük a képetbe. A perkrendszer nekem őszintén szólva nem hiányzott annyira, jó lett volna egyenlő esélyekkel nekivágni a küldetéseknek, de persze így van egy plusz szerencsefaktor, adott esetben pedig mellénk is állhat a szerencse, ha jól átgondoljuk mely lapokat húzzuk föl.

Másrészről elképesztő, hogy a versus módot képesek voltak kihagyni, még így első körben is. Ez az a mód, ami a Left 4 Dead 2-t a mai napig életben tartja, az pedig hogy 11 év után is átlagosan 15-20 ezer főt ültet a gép elé, nem kis szó. Egy kicsit lehetne még okosabb az AI, de maximum ennyit tudunk neki felróni az árán kívül. A Back 4 Bloodért ugyanis 59,99 eurót kérnek alapáron, ha pedig a Deluxe vagy a Blood Ultimate kiadás mellett döntenénk, akkor 89,99, illetve 99,99 eurót is a pénztárnál hagyhatunk. Ezen felül ide is betört a Season Pass rendszere, amiből már sejthetjük, hogy érkeznek az újabb tartalomfrissítések, mint például új pályák, új játszható karakterek. Önmagában ezért is elkér a gyártó 39,99 eurót, ami szintén nem kevés.

Összefoglalás

Back 4 Blood teszt egy Left 4 Dead veterán szemével


Szerzői értékelés

8

Lehet, hogy a Back 4 Blood nem pont az a játék, amire a promodos Left 4 Dead 2 rajongók vágynak, viszont egy igazi hiánypótló alkotás. Maga a játék kidolgozottsága és hangulata valami elképesztő. Barátokkal pedig a fun faktor is jóval nagyobb. Valami elszipolyoz és benntart ebben a világban, ahol pár másodpercen belül a feje tetejére állhat minden. A zombihorda hátborzongató. A fegyverarzenál elképesztő, főleg ha a fegyverek moddingolhatóságát is belevesszük a képetbe.

elképesztő co-op élmény

kellemes grafika

alacsony gépigény

igazi left 4 dead utóérzés

jól eltalált zenék

izgalmas karakterek

perkrendszer

az AI sok helyen bugos

megkérik az árát

a versus mód hiánya fájó pont

helyenként elképesztő nehéz

Olvasói értékelés

0

×