Nagyinterjú az egyik legrégebbi és legfontosabb magyar társasjátékdíj, a Mensa Hungriqa nevével fémjelzett Mensa-társasjátékverseny szervezőjével, Mandics Zoltánnal.

Mit gondolnak, milyen jelentősége és hatása van a Mensa-díjnak? Lehet akár olyan is, ami a jelentős díjaknál gyakori, hogy érezhetően megnő a jelölt/díjazott játékok eladása?
– Díjunknak az a célja, hogy segítséget nyújtson azoknak a vásárlóknak, akik tanácstalanul állnak egy boltban és szeretnének egy jó társasjátékot. A játékok dobozára kerülő embléma azt jelzi, hogy egy kiadóktól független szervezet megvizsgálta a felhozatal nagy részét és ezt a címet kiemelkedőnek tartotta. Nyertes játékainktól az várható, hogy élvezetesek lesznek, többször is az asztalra kerülnek akár haladó társasozóknál is. Ha sokan fogadják meg a tanácsunkat, természetesen az eladásokban is érezhető lesz. Sajnos nagyon nehezen mérhető objektíven, hogy milyen tényezők hatására hullámzik egy adott játék értékesítése, de kaptunk már olyan visszajelzéseket, hogy azonos idő alatt több fogyott a díj után, mint előtte.

Pontosabban hogy zajlik a jelöltek kiválasztása, kb. hány Mensa-tag tesztel, és tényleg több száz tesztet tartanak, és ha igen, mennyi idő alatt? Van egységes minősítési rendszer, melybe minden tesztelő bevezeti a véleményét?
– Folyamatosan figyelemmel kísérjük a magyar nyelvű megjelenéseket és sok friss játékkal játszunk. Én kb. 100 partit játszottam a nevezett játékokkal az elmúlt fél évben, de vannak nálam „szorgalmasabb” tagjaink is. Idén 53 tagunk vett részt a nevezett játékok értékelésében, így könnyen összejön a több száz parti. A játék során tapasztaltakat egy egységes pontozórendszert használva jegyezzük fel, majd összesítés után egy rangsort kapunk. A három legtöbb pontot szerzett játék lesz jelölve a díjra. Ezt természetesen mindhárom kategóriában külön számítjuk.

És pontosan hogyan zajlik a résztvevő játékok kategorizálása, milyen szempontokat, adatbázisokat, véleményeket stb. vesznek figyelembe ilyenkor?
– A nevezett játékokat három kategóriába soroljuk, hogy könnyebb legyen őket összehasonlítani. A besorolásnál figyelembe vesszük a kiadók javaslatait vagy a Boardgamegeek oldal komplexitási mutatóját, de a végső szót a szervezők mondják ki az első pár tesztjáték alapján. A családi kategóriába azok a játékok kerülnek, amiknek könnyen tanítható szabályaik vannak, kevés típusú alkotóelemből állnak és aránylag gyorsan lejátszhatók. Ez nemcsak a szoros értelemben vett családdal játszott játékokat jelenti, hanem például az elsősorban fiatal baráti társaságok által kedvelt partijátékokat is. A haladó kategóriába pedig a hosszabb, bonyolultabb játékok kerülnek, de azért még az átlagos játékos által emészthető határig. A logikai játékok általában az előző két halmaz valamelyikének azon elemei, amiknél a szerencse szerepe minimális, jól tervezhetőek és a végeredmény főleg a döntéseinken múlik.

Mandics Zoltán

Milyen szempontok vannak a pontozási rendszerben, és melyik milyen súllyal esik latba?
– A szempontok kategóriánként változnak. Vannak olyanok, amik minden kategóriában megtalálhatók, mint például a kivitelezés, játékélmény, újrajátszhatóság vagy gondolkodásra késztetés, de a súlyuk nem egyformán számít. Például a családi kategóriában fontos a téma és a kivitelezés, míg a fejtörés és döntések sokasága kevésbé. A logikai kategóriában ez pont fordítva van. Értékeljük, ha egy családi játékban a szerencsének is jut szerep, mert segít kiegyenlíteni az esélyeket, viszont a másik két kategóriában kerülendőnek tartjuk.

Az egyik legnagyobb és nagyon jelentős címeket kiadó Delta Vision játékai rendre nem szerepelnek a Mensa jelöltjei között. Ennek mi a pontos oka, az, hogy nem nevezik a játékaikat? Mennyire lehet reális nélkülük a díjazás? Mennyire jó ez a rendszer, nem teszi az egész díjat túlságosan kiszolgáltatottá a magyar piacot egyébként is túldomináló kiadóknak?
– A Delta Vision által kiadott Királyságok 2012-ben megkapta a Mensa-társasjátékdíjat. Valóban, az utóbbi időben a játékaik nem lettek nevezve a tesztelésre, de nem kizárt, hogy ez a helyzet ismét változzon. Az általunk díjazott játékok mindenképpen értéket képviselnek, még akkor is, ha kevesebb mint 100 %-os merítés alapján mondunk véleményt. Nem mondhatjuk, hogy bármelyik kiadó dominálná a magyar piacot, a legnagyobb részesedése sem éri el az egy harmadot. Ugyanakkor természetes, hogy a nagyobb kiadóknak több jelölt játékuk lesz, mint a kicsiknek. Éppen a fordítottja lenne furcsa, ha egy évi 2-3 játékot megjelentető kiadó ugyanannyi díjat és jelölést gyűjtene be, mint egy 40-50 címmel jelentkező.

Részükről érzékeltek már bármiféle befolyásolási kísérletet az elmúlt időszakban bármikor? Ha igen, melyik kiadó/k próbálkozott/tak, és mivel? Hogyan kezelik ezeket a helyzeteket?
– Ha-ha! El tudom képzelni, hogy valahol egy távoli galaxisban, egy autópálya-tender résztvevői ilyen eszközök bevetésén gondolkodjanak, de esetünkben ez kizárt. Személyesen ismerem a legtöbb magyar társasjáték-kiadó vezetőjét, és habár a piacon keményen harcolhatnak a vásárlók kegyeiért, egyébként kapcsolatuk kedélyes és sportszerű.

A Képérzék, a Nova Luna és a Vörös Előörs nyerte az idei Mensa-társasjátékdíjat

Mivel a Delta döntően gamer-játékokat ad ki, talán van összefüggés az ő hiányzásuk és a jelölteket rendszeresen érő kritika között, hogy igazán komoly gamer címek nem igazán szoktak lenni a jelöltek között. Nem gondoltak rá, hogy egy kifejezetten ilyen külön kategóriát alakítsanak ki, némileg illeszkedve ezzel a Mensa profiljához?
– A Mensa profiljához leginkább illő kategória a logikai játékoké. Egyelőre nem láttuk szükségét egy külön kategóriát indítani a haladónál bonyolultabb játékok számára. Összetettségük miatt sokuknak lesznek nagyon jó részeik és gyenge pontjaik egyaránt. Hogy melyik fontosabb, az már inkább személyes preferencia kérdése, mint objektív mérlegelés eredménye. Mire valaki elérkezik oda, hogy ilyen játékokkal játsszon, már van kialakult ízlése, tudja, hogy mi válik be neki. Másrészt ezek a játékok általában magasabb árfekvésűek, ezért vásárlás előtt a vevők hajlamosak alaposan utánajárni, mit kapnak a pénzükért. Természetesen, ha felmerül az igény a közönség és a kiadók részéről, hogy ezekről a játékokról is mondjuk el melyik tetszett nekünk a legjobban, szívesen megtesszük.

Milyen tartják a hazai társasjátékos közeget, és milyennek látják az ebben betöltött szerepüket?
– A társasjátékos közösség folyamatosan fejlődik. Régebben a játékosok eloszlása piramis alakú volt, minél komplexebb volt egy játék, annál kevesebben játszották. Úgy látom, hogy ez az ábrázolás kezd eltolódni egy „hőlégballon” alak irányába, ahol legtöbben a közepes nehézségű játékokat választják és jelentős a komplex játékok kedvelőinek tábora. A Mensa-társasjátékdíj segít a kezdeti lépésekben azoknak, akik szintet szeretnének lépni, olyan játékok ajánlásával, amik meghozzák a kedvet a további felfedezésekhez.

A társasjátékos tevékenységek mellett milyen aktivitásokat emelne ki a Mensa elmúlt, mondjuk, kb. másfél évéből (2020 elejétől mostanáig), és miket terveznek az elkövetkező kb. másfélben, mondjuk 2022 végéig?
– Habár a járványhelyzet nem könnyítette meg az előkészületeket, tagjaink rengeteg online-eseményt szerveztek az elmúlt másfél évben – igyekeztünk online platformokra helyezkedni, amiben csak lehetett – online közvetítettük és elérhetővé tettük a programjainkat, társasjátékoztunk Discordon, úgy általánosságban, növeltük az online egyesületi élet súlyát. A tagok gyermekeinek tehetséggondozását szolgáló Mensa-suli+ programunk is futott folyamatosan – a digitális oktatás bevezetésekor ők is átálltak online formára. Többek között tapasztalt vadászpilótával, lovasakrobatával, de neves hálózatkutatóval is beszélgethettünk a weben. Szakpszichológus tartott előadást a karantén pszichés hatásairól, nagyvállalati hr-vezetővel értekeztünk a rugalmas munkavégzés aspektusairól. A járványügyi korlátozások feloldásakor pedig vízi- és biciklitúrákat szerveztünk, gálameccset játszottunk a Ferencváros női futballcsapata ellen, táborokban kapcsolódtunk ki. A rendszeres társasjátéknapokon felül sakk-, ulti- és pókerversennyel, közös darts- és biliárdcsatákkal szórakozhattak a játékos kedvű mensások. Idén már újra képviseltük magunkat a megtartott rendezvényeken és fesztiválokon is (például EFOTT, Campus Fesztivál), újra vannak tesztírások is. Az elkövetkező másfél évben szeretnénk a digitalizációt folytatni, mivel ebben azért maradt még potenciál – például a vidéki tagság az online lehetőségek révén könnyebben kapcsolódni tud az egyesületi élet eddig nehezebben hozzáférhető területeihez is. A nemrég újranyitott irodánk kapacitásait is kihasználva igyekszünk teret adni annak, hogy még több és változatosabb programunk legyen, illetve igyekszünk ezekbe minél több tagot bevonni és aktivizálni.

Nyerd és tippeld meg a hivatalos magyar zsenik kedvenc társasjátékait!

Mit tartanak arról a bizonyos körökben elterjedt véleményről, miszerint a Mensa egy ideje túl alacsonyra tette a lécet a belépéshez?
– A Mensa Hungariqa egyetlen tagsági kritériuma az egyesület 1993-as hazai alapítása óta változatlan: az emberek két százalékára jellemző intelligenciaszint elérése intelligenciatesztünkön. Ezen nem is tervezünk változtatni, valójában nem is tehetjük, mivel a nemzetközi Mensa szabályaihoz igazodunk. A félreértést az okozhatja, hogy 2006-ban a nemzetközi Mensa javaslatára megváltozott a teszt „mértékegysége”. Míg a korábbi 24-es szórású skálán 148 pont jelentette a 2 %-ot, a jelenleg használt 15-ös szórásún 130 pont jelenti ugyanezt a szintet. Maga a teszt változatlan, ugyanolyan pontosan mér, mint addig.

Egy kisebb szórású skála kevésbé cizellált, szükségszerűen elnagyoltabb, és azt nem lehet tudni, hogy mikor és miért változott meg a teszt mértékegysége. Egy ilyen klubnál óhatatlanul, szinte a létéből következve merülhet föl az elitizmus vádja („rémképe”?). Ad absurdum vállalják ezt a minősítést, vagy ha nem, mit tesznek az ellen, hogy ez a kép alakuljon ki, illetve hogy erősödjön?
– Úgy gondoljuk, hogy kevés ennyire demokratikus közösség van, hiszen csak két feltételnek kell megfelelni: 18 évesnél idősebbnek lenni, és sikeresen megírni a felvételitesztet. Nem véletlenül A legszínesebb szürkeállomány a jelmondatunk, mivel az említett kritériumokon túl a mensások pontosan ugyanolyan változatos emberek, mint mindenki más. Akár a zenei, gasztronómiai vagy politikai ízlésről, akár a társasjáték-preferenciákról van szó, igencsak sokoldalú közösségbe kerülnek az újonnan belépő tagok. Vagyis mindenki megtalálhatja a helyét a Mensában, ami távolról sem egy egysíkú elitklub, sokkal inkább egy befogadó, kifelé is barátságos társaság. Arra törekszünk, hogy minél többet megmutassunk az élénk egyesületi életről az érdeklődőknek – akár egy társasjátékverseny apropóján is.

Olyan információk is szivárogtak ki, hogy a Mensa belső életével sincs igazán minden rendben, a tagok és a vezetőség viszonya problémás, utóbbin belül jelentős konfliktusok alakultak ki. Mi lehet ezen pletykák/találgatások/spekulációk hátterében?
– Egy 4000 fős egyesületben – szerencsére – rendkívül sokféle vélemény, tudástőke és személyiség találkozik, ez természetes, ez adja a Mensa-tagság sokszínűségét és értékét. Ebből kifolyólag sosincs teljes egyetértés köztünk semmilyen kérdésben sem. Ez alól a belső működésünk sem kivétel, a 4000 tagból óhatatlanul is vannak olyanok, akiknek más elképzeléseik vannak arról, hogyan is kellene az egyesületet vezetni. Úgy gondolom, hogy az elmúlt évtizedekben minden eddigi elnökségi testület a legjobb tudása és meggyőződése szerint igazgatta a Mensa Hungariqát, a tagsággal korrekt viszonyt ápolva. Bárki lehet elnökségi tag, ha a tagok megválasztják, valamint lehetőség van bármelyik elnökségi tagot visszahívni, bár erre még a Mensa HungarIQa 28 éves fennállása óta nem volt példa.

 

Board Game rovat előző interjúja:

“Minél több mém szól valakiről, annál büszkébb lehet magára”

×