Valószínűleg mindenki tudja, hogy időről-időre feltűnik egy-egy újságcikk a világsajtóban, amelyik úgy gondolja: épp az ideje mindent a videojátékokra és annak közösségére fogni. Valamiért még mindig nem lehet ezeket a rosszindulatú híreket leállítani, miközben már számos kutatás állítja, hogy nem mindenért a játékok a felelősek. Még mindig ott tartunk, hogy egyesek szerint a játékot távol kell tartani a gyerekektől, hogy sorozatgyilkosokat, bunkó autósokat nevel, vagy épp mindenki kék sündisznóvá válik. Most a The Telegraph című brit lap írt arról, hogy

a gaming spirituális ópium, a játékfüggőség tönkretehet egy generációt.

Összefoglalva a Telegraph cikke egyébként egy nemrég megjelent Kínai cikk alapján jutott erre az álláspontra, melyről egyébként mi is alaposan beszámoltunk.

A játék „spirituális ópium”, így Kínában már csak napi 1 órát játszhatnak a kiskorúak

Ebben annyi volt a lényeg, hogy egy kínai újságíró beszélt egy fiatallal, aki elárulta, hogy naponta 8 órát játszik mobilon. A dolog azért volt necces, mert Kínában törvényi szinten korlátozzák a kiskorúak játékidejét, hogy csökkentsék a függőséget. Eközben a kínai állam számára fontos az esport, szóval a cikk nem sokkal később el is tűnt. A Tencent azonban a dolog miatt tovább csökkentette ezt a játékidőt.

A Telegraph újságírója azonban arra gondolt, hogy tovább fokozza a helyzetet.

„Itt az ideje, hogy mindannyian felébredjünk: a játék ópium. Cselekednünk kell, mielőtt a tizenévesek képernyőfüggősége globális világjárvány lesz” – olvasható.

A The Telegraph alapvető állításai azonban Abi Silvertől, egy írótól származnak, aki nemrég publikált egy szépirodalmi művet a videojáték-iparról. A The Midas Game történte szerint két ügyvéd összefog egy helyi gamer / YouTube-híresség védelmében, akit azzal vádolnak, hogy megölt egy játékellenes pszichiátert.

A The Telegraph cikkében Silver beszél fia videojátékos tapasztalatairól, aki „megszállottja lett az addiktív, dopamin-felszabadító játéknak”, a Fortnite-nak.

„Megdöbbentem és felháborodtam, hogy ez szabályozatlanul és szabadon elérhető a gyerekeink számára. Rendkívül veszélyesnek tartottam, de senki nem tett ellene semmit” – mondta Silver. „Olyan volt, mintha valaki éjszaka belépne a fiam hálószobájába, és függőséget okozó drogot fecskendezne be neki.”

A cikkben a Telegraph szerzője, Annabel Heseltine azt állítja, hogy az Egészségügyi Világszervezet becslései szerint mintegy 86 millió ember szenvedhet játékfüggőségben. A közelmúltban azonban a The Guardian adatokat gyűjtött, miszerint idén január és május között mindössze 56 ember kapott kezelést játékfüggőség miatt Angliában. Az OFCOM szerint 2020-ban körülbelül 40 millió brit lakos játszott videojátékokkal, a gyerekeket nem számítva.

Azt is érdemes megjegyezni, hogy az a kijelentés, hogy az Egyesült Királyság játékipara nincs szabályozva, technikailag helytelen. Bár az Egyesült Királyságban nincs kifejezetten videojáték-szabályozás, az iparág a minősítő szervezetek, a fogyasztó-és adatvédelmi törvények, az üzleti szabályozás alá tartozik. A játékipart különböző szervek, köztük a Hirdetési Szabványügyi Hatóság és a Szerencsejáték-bizottság is vizsgálja. A VGC cikke szerint szomorú, hogy ilyeneket állít egy ismert lap.

„Igazságtalanul démonizálja azt a 37 millió embert az Egyesült Királyságban, akik számára a játék az egészséges szórakozást, pihenést jelenti.”

Természetesen a gamerek esetében sosem mindegy, hogy mennyire adják át az életünket a videojátékoknak. De talán túlzás lenne azt állítani, hogy a videojátékok tönkretesznek egy generációt. Ha valaki sokat játszik videojátékokkal, az szinte biztosan nincs negatív hatással a karrierjére vagy bármi másra. Vagyis lesz, ha nincs semmi más, csak a játék.

De szerintem kevesen vagyunk, akik bármi más kárára játszanak.