A Cenega Magyarországnak köszönhetően lehetőséget kaptunk a NEO: The World Ends With You tesztelésére Nintendo Switchen.

A Square Enix és a Jupiter közös munkájának gyümölcse 2007-ben egy kult-klasszikus lett. Akkoriban kevesen gondolták volna, hogy Tetsuya Nomura (Kingdom Hearts-sorozat, Final Fantasy VII: Remake, Chrono Trigger) víziója ekkorát fog szólni Nintendo DS-en. A rendhagyó irányítással (kizárólag érintő kijelzős) megáldott akció-rpg szinte azonnal elvarázsolta a kategória kedvelőit. S már a DS időszakában élő legendává vált. Ezt az is bizonyítja, hogy később okostelefonokra is portolták (iOS 2012; Android 2014) a The World Ends With Yout, valamint nemrégiben Nintendo Switchre (2018) is megjelent a Final Remix verzió, ami némi extrával látta el a rajongókat. Viszont ez még nem oltotta a szomját azoknak, akik a DS óta várták a folytatást.

Elsősorban a rendhagyó játékmenet, történet, stílus, na meg a zene varázsolta el a kritikusokat és a játékosokat. A Square Enix akkoriban már a Final Fantasy és a Kingdom Hearts skatulyájában élt, így meglepő volt, hogy egy önálló, teljesen új IP-vel álltak elő.

 

Európában nem volt hatalmas sláger, 20-30 ezer darabot adhattak el belőle, viszont keleten és Észak-Amerikában felforrósította az rpg-k állóvizét. Csak az USA-ban körülbelül 200 ezer kelt el a DS verzióból, Japánban pedig a hónap játékának is választották a megjelenésekor.

A The World Ends With You önmagában nem tudott semmi újat, ráadásul a speciális stylusszal történő navigálás sokakat kikergetett a világból. Ám valahogy mégis a végtermék egy komplett egész játékot adott ki, aminek a kisugárzása, karakterei és zenéi egy pillanat alatt rajongók ezreit gyűjtötte maga köré.

Kértétek? Íme a NEO!

Hosszú időt kellett várni, az eredeti kedvelőit mégis kiszolgálta idén a Square Enix. Több mint 14 évvel az első verzió megjelenése után megérkezett a NEO: The World Ends With You. A „második rész” ugyan a Reapers’ Game jelenséget helyezi ismét középpontba, nem nevezhető szerves folytatásának a 2007-es DS címnek. Az univerzum maradt a régi, ahogy a főszereplők helyzete is, viszont a karakterek teljesen újak. Sőt sokak nagy örömére az irányításon és a játékmeneten is módosított a Square, s így már biztosak vagyunk abban, hogy több ember szívéhez fog eljutni a folytatás, mint elődje.

Az a baj a kultjátékokkal, hogy irtózatosan nehéz hozzányúlni az alapműhöz. Ha szerves folytatást készítenek hozzá, akkor ott van annak a veszélye, hogy elnyomják az első rész történetét, vagy teljesen kicsavarják a karaktereket. A különálló történeteket egy fokkal könnyebb kezelni, tekintve, hogy így nem kell feltétlenül ragaszkodni az első sztorijához. Marad viszont a rajongók által állított léc, amit meg kell tudni ugrani, ugyanis ha elvérzik egy ilyen helyzetben a cím, lényegében a teljes sorozat reputációját elveszítheti. (Többek között ezért is tisztelem nagyon azokat a kiadókat, akik hajlandók nyelni egy nagyot és a pénz helyett a játékuk hírnevét választani. Nem 4-5 részen keresztül fejni az elsők hype-ját, igaz Ubisoft?)

Megmondom hát őszintén, az első rész rajongójaként egyszerre voltam boldog és szkeptikus a folytatást illetően. Lássuk hát hogyan teljesített a NEO: The World Ends With You Nintendo Switchen!

Teljesítmény és vizualitás

Grafikailag ugyan egy hihetetlen stílusos és szép játékról beszélünk, részletesnek azért nem neveznénk. A zsúfolt terek és az épületek elnagyoltak, stilizáltak. Félreértés ne essék, ettől csak könnyebb elmerülni a jól ismert TWEWY világban, viszont a gépünk nem nagyon fog alatta izzadozni. Dokkolt módban szép és gyönyörűen fut a játék, handheld módban néha érződött pár kisebb szaggatás, viszont ezen felül semmi komolyat nem tudnék kiemelni. Aki hozzá van szokva, hogy Switch Lite-on játszik, az észre sem fog venni semmit. A teszt során egyébként én magam is inkább a hordozható változattal játszottam, a hiányosságok itt úgyis sokkal jobban kiütköznek (persze csak ha vannak).

Attól sem nagyon kell tartani, hogy a bejátszások esetlegesen darabosak lesznek a gyengébb konzolokon, ugyanis a történetet szinte teljes egészében képregény (visual novel) formájában pereg előttünk. A karakterek minden esetben kapnak egy-egy képkockát, ahol jól látszik, hogy éppen milyen érzelem suhan át rajtuk, így a játékos egy pillanatra sem tudja elveszíteni a fonalat. Ez egyszerre tisztelgés az első epizód előtt, na meg kiváló húzás arra, hogy ne kelljen erőmű a játék alá. A színek gyönyörűek, egy-két játékóra után már fel sem fog tűnni, hogy lényegében képregényt olvasunk végig.

Történet

Ezúttal is egy kaotikus Reapers’ Game-et követhetünk végig, ám ezúttal Rindo és Fret szemszögéből. Ugyan nem kell játszanunk az első résszel, hogy élvezzük a folytatást, mégis látni pár visszatérő arcot, na meg az in medias res indítás is könnyebben emészthető. A két főszereplő éppen ebédelni indult Shibuyában, amikor hirtelen furcsa dolgokat kezdtek látni és hallani. Eleinte nem tudták, hogy mi ez az egész, csak akkor kezdték el érezni, hogy valami nincs rendben, amikor az emberek elkezdtek keresztülstálni rajtuk. Majd amikor megjelent az első furcsa lény (Noise), elkezdődött a Játék.

Érdekes rendezői húzás, hogy az első rész egyik legfőbb antagonistája, Sho Minamimoto ezúttal a jó oldalon bukkan fel, ráadásul szinte azonnal. A korábban játékmesterként is ténykedő karakter most a játékosok között találja magát, na de mi ennek az oka? Erre és még temérdek más kérdésre kereshetjük a választ a NEO: The World Ends With You végigjátszása során, s ahogy azt Tetsuya Nomurától megszokhattuk, az út meglehetősen kanyargós és hepehupás lesz.

Játékmenet

Az első epizódot mind a mai napig érintőkijelzőn kell játszani, teljesen mindegy, hogy milyen platformon esünk neki. A DS-en adja magát a ceruzás irányítás, okostelefonokon az ujjunkkal manőverezhetünk és oszthatunk ki parancsokat, míg Switchen lehetőséget kaptunk a Joy-Conos irányításra. Utóbbi esetében a káosz nagyobb volt, mint korábban, itt ugyanis handheld módban maradt az érintés, míg dokkolva az egyik joy-connal irányítottunk, a másikkal pedig kapálózhattunk, ugyanis a motion sensor segítségével imitálhattunk „érintést”. Hatalmas rajongója vagyok a The World Ends With Younak, viszont az irányítását még mind a mai napig nem tudtam értelmezni. A NEO: The World Ends With You megjelenéséig titkon mindig arra vágytam, hogy kijöjjön egy olyan verzió, ahol gombokkal irányíthatom az akciót.

Szerencsére a folytatásnál ezt a bakit tökéletesen kiküszöbölte a fejlesztőcsapat. Ezúttal már gombokkal támadhatunk a hack’n slash-szerű harcok során. A ritmus ezúttal is fontos, ugyanis a támadásaink összehangolása kombópontokat, na meg speciális támadásokat generál. Ezúttal minden főbb karaktert egyszerre irányítjuk, mindegyik a hozzá illesztett pint (jelvényt) használja.

Ezeknek a pineknek több fajtáját is megkülönböztetjük. Vannak sima jelvények, valamint „márkás” verziók, amik a legtöbb esetben erősebbek, többet érnek és még fejleszthetők is. Arról nem is beszélve, hogy a szerepjátékokhoz híven itt is vannak elemi sebzések. Minden ellenségnek (Noise) megvan a maga gyengéje, így ha olyan képességekkel sebezzük, amiket nem tudnak elviselni, bónusz sebzést oszthatunk ki, így gyorsabban végezhetünk velük. Érdemes ezeket kitapasztalni, ugyanis ezekből az ellenfelekből fognak esni új pinek, amik arányosan hullanak. Minél kisebb a szintünk (állítható), annál nagyobb eséllyel esnek pinek a harcokból. Ráadásul minél nehezebbre van állítva egy harc (Easy, Normal, Hard, stb.) annál ritkább jelvényekkel gazdagodhatunk. Pénz és jelvény mellett pedig természetesen tapasztalati pontokat is szerezhetünk az összecsapásokból.

A karaktereink statisztikáit pedig ruhákkal és étellel növelhetjük. Utóbbi kicsit trükkös, ugyanis az éttermekben feltüntetett ételeket nem tudjuk minden esetben effektíven lenyomni a hőseink torkán. Harcolniuk kell, hogy megéhezzenek, ám ha így tettek, permanensen buffolhatjuk őket. Minden ételnek megvan a maga kalóriatartalma és ára is. Viszont egyedül senki sem szeret enni, így mindenkivel egyszerre kell számolnunk, mind anyagi, mind pedig éhség szempontjából.

A ruházatokkal sem lehet csak úgy eszetlenül dobálózni. Egynek-kettőnek általános stat buffjai és bónuszai vannak, viszont találni olyat, amiből többet lehet kihozni, ha egy specifikus karakterre helyezzük. A bónuszokat viszont úgynevezett „Style” pontokhoz köti a játék, ezt a kategóriát pedig étellel és fejlődéssel lehet többek között növelni. A tökéletes karkater tehát nem fog csak úgy az ölünkbe hullani, grindolni kell érte bőven!

Konklúzió

 

Ha szereted a csavarokkal teletűzdelt japán sztorikat, akkor a NEO: The World Ends With Yout neked találták ki! A rendezőstábnak sikerült egy kultjátékot egyszerre tisztelnie és érdemben építeni az alapokra, valamint bizonyos esetekben továbbfejleszteni azt. A történet lebilincselő, az atmoszféra pedig magával ragadó. A karkaterek kifejezetten jól meg vannak írva, szinte kivétel nélkül szerethetők (mondjuk nekem bizonyos esetekben sok volt Fret szájmenése). A kampány körülbelül 45 óra alatt teljesíthető, viszont ekkor nem nagyon figyeltünk a fejlesztésekre, valamint szinte az összes mellékküldetést kihagytuk. Tartalomból tehát egyáltalán nincs hiány a NEO-ban, s szerencsére ezúttal a harcrendszerre sem lehet egy rossz szót se szólni. Féltem tőle, de méltó utód lett!

Összefoglalás

Visszatért a túlvilág! – NEO: The World Ends With You teszt


Szerzői értékelés

8

Ha szereted a csavarokkal teletűzdelt japán sztorikat, akkor a NEO: The World Ends With Yout neked találták ki! A rendezőstábnak sikerült egy kultjátékot egyszerre tisztelnie és érdemben építeni az alapokra, valamint bizonyos esetekben továbbfejleszteni azt. A történet lebilincselő, az atmoszféra pedig magával ragadó.

Lebilincselő történet

Szórakoztató játékmenet

Ráncfelvarrott harcrendszer

Szerethető karakterek

Jó atmoszféra

Kiváló zene

Pár szereplő „túl van tolva”

Lassan indul be a játék

Nem mindenki fogja kedvelni a rendhagyó stílust

Egy idő után repetitív lehet a harc

Olvasói értékelés

0

×