Lehetőségünk adódott, hogy leteszteljük a legújabb Monster Hunter játékot a Cenega Magyarország jóvoltából. Ám ha már ott voltunk, ránéztünk Switchen is!

Pár héttel ezelőtt, egészen pontosan július 9-én jelent meg a Monster Hunter-sorozat legújabb eleme, a Stories 2: Wings of Ruin. Ez a játék, ahogy a neve is jelzi, a második spin-off címe a nagy sikerű szörnyvadászós szériának. Ám ebben az esetben a Capcom új irányba terelte a játékmechanikát.  A valósidejű, taktikázós hentelés helyett a szörnyek ismerete, s azok megszelídítése került előtérbe. Na meg egy nagyobb szabású történet!

Erős is lenne, ha sztori szempontjából üres játékkal akarnák kiszűrni a szemünket, ha közben a címében is ott csücsül a „Stories” szócska.

 

Az első epizód még 3DS-re jelent meg 2016-ban, majd pedig nem sokkal később okostelefonokon is lehetőséget kaptak a rajongók a végigjátszásra. A bejelentés anno hatalmas meglepetés volt, elvégre  a Pokémonra hajazó játékmenetről ordított, hogy a fiatalabb generációknak szeretne kedvezni. S épp úgy, mint a Pokémon esetében, nagy valószínűséggel ez itt sem jött össze. Le merem fogadni, hogy az összes régi motoros Monster Hunter játékos polcán megtalálható volt a Stories a megjelenés után, hiszen valljuk be, mindenkinek álma volt, hogy egyszer saját Rathalosa legyen. A Stories pedig lehetőséget adott erre.

Ugyan a Stories hírnevét később elnyomta a Monster Hunter: World megjelenése, még léteztek olyan játékosok , akik nem felejtették el ezt a rejtett kincset. A Capcom pedig elsősorban őket nyűgözte le a tavaly szeptemberi bejelentéssel.

Történet

Szerencsére nem kell attól tartani, hogy nem játszottunk az első epizóddal, ugyanis a Stories 2: Wings of Ruin egy teljesen különálló történetet mesél el. Természetesen vannak visszatérő szereplők, ám ők nem játszanak olyan mértékben kulcsszerepet, hogy a múltjuk ismerete nélkül ne tudnánk teljes mértékben élvezni az új epizódot. Akinek a karaktere miatt pedig fontos, hogy mi történt az első részben, arról szerencsére mindent meg fogunk tudni a maga idejében.

A történet szerint egy legendás Rider (vagyis olyan személy, aki szörnyeket idomít és lovagol rajtuk) unokái vagyunk, aki egy kis faluban éldegél egy aprócska szigeten. Az álmunk az, hogy mi is sikeres Riderek legyünk, ezért el is kezdjük kitanulni a „szakmát”. Kapunk magunk mellé egy fiatal mentort, aki segít abban, hogy minden szépen, ütemesen kitanuljunk. Ám az egyik küldetés végén nem várt veszéllyel kell szembe néznünk, ami ráadásul egy jóval nagyobb problémát vetít elő, mint amire mi, vagy éppen a falunk fel van készülve. Elindulunk hát, hogy kiderítsük, egészen pontosan mi okozza a káoszt a különféle régiókban…

Kalandunk során megfordulunk dzsungelekben, bejárunk magashegységi gleccsereket, de egy hatalmas sivatagban és több barlangban is utat kell találnunk magunknak. Utazásaink során több barátságot is megkötünk majd, ezek a barátságok pedig kulcsfontosságúak lesznek. Többükkel együtt is küzdhetünk majd!

Újdonságok

Így van, ezzel el is érkeztünk a Monster Hunter Stories 2 első komolyabb újításához. Ezúttal már nem csak szólóban, hanem csapatban is megküzdhetünk a hatalmas szörnyekkel. Ez azt jelenti, hogy egyszerre lesz, hogy két Rider és két szörny fog nekifeszülni a hatalmas, ellenséges lényeknek.

Őszintén nem emlékeztem arra, hogy milyen módon kommunikáltak egymással az első epizód karakterei. Ám mivel a 3DS sosem számított egy hatalmas erőgépnek, arra gondoltam, hogy valószínűleg azért nem tudom felidézni a hangokat, mert igazából nem is voltak. Ez volt az a pont, ahol azért rendesen megdöbbentem.

A Monster Hunter Stories-ban volt „szinkron”, viszont a karakterek egy kitalált halandzsanyelven beszéltek. Még mielőtt neki kezdtem volna a Stories 2 tesztelésének, úgy gondoltam, hogy jót fog tenni, ha kicsit belenézek az első részbe. Ez az aspektusa viszont rettentően gyorsan kiborított, így amilyen gyorsan csak lehetett, vissza is tettem a polcra az első részt.

Ezek után félve ültem neki a  Wings of Ruinnak. Ha ez is olyan, mint az első rész – gondoltam -, akkor nem sokáig fogom bírni, holott egy teszthez jobbszeretek 80-100 órát belerakni egy játékba. (Persze csak akkor, ha ez lehetséges!)

A lendületem viszont szinte azonnal visszaszereztem, amikor az első pillanatok egyikében megszólalt az első karakter. Érthetően, angolul. Ezen a ponton tudtam, hogy jó helyen vagyok, ugyanis már az első rész atmoszférája is szuper volt, a PC és a Switch adta lehetőségek pedig ezt csak tovább tudták fokozni.

Némiképp a harcrendszer is változott. Maradt a jól megszokott „kő-papír-olló”-szerű játékmenet, ám ezúttal több fegyver áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy megsebezzük az ellenségeinket. Az első részben kombókat üthettünk a különféle fegyverekkel, ezúttal viszont a szörnyek ellen kell fegyvernemet választanunk. Több sebezhető testtája is van egy-egy szörnynek, amiknek vannak gyengepontjaik. Ezeket viszont csak és kizárólag a megfelelő fegyverrel lehet komolyan megsebezni. Így hát három kategóriára oszthatjuk a Wings of Ruin fegyvereit. Vannak vágó (Great Sword, Sword and Shield), szúró (Gunlance, Bow), valamint roncsoló (Hammer, Hunting Horn) felszerelések.

Ezzel az újítással sikerült visszahozni a játékba a jól ismert Monster Hunter-féle taktikázást, valamint megtartani a Storiesra jellemző körökre osztott harcokat.

A fejlesztők a „fashion huntereknek” is kedveztek az új Layered Armor rendszerrel. Ezek technikailag skinek, amiket bármikor ráaggathatunk a karakterünkre. Ez akkor jöhet jól, ha a statok terén tetszik nekünk egy páncél, ám a kinézetével nem vagyunk megelégedve. Ekkor nincs más teendő, mint lecserélni a házikónkban a kinézetünket.

Teljesítmény és játékélmény

A játékot párhuzamosan teszteltem PC-n és Switchen is, ami egyszerre volt kellemes és frusztráló élmény. Frusztráló volt,  mivel a játék nem rendelkezik cross-platform, vagy cross-play lehetőségekkel, így nincs lehetőségünk arra, hogy a PC-n elkezdett mentésünk áthelyezzük a Switchünkre és utazás közben folytassuk a kalandot. És természetesen ez visszafelé is érvényes.

Mivel arra voltam kényszerítve, hogy két különálló mentést húzzak, így PC-n egy lány karakterrel, Switchen pedig egy fiúval vittem végig a Wings of Ruint. Ez a történet szempontjából nem eredményezett változást, a felszerelések terén viszont annál inkább. Teljesen más dizájnja van ugyanis a női páncéloknak, mint a férfi változatoknak. Épp ezért a Layered Armor funkció is felülértékelődik. Lehet, hogy ez elsőre nüansznyi különbségnek tűnik, de a játék szavatossága szempontjából igencsak szignifikáns különbség. Ha másra nem, arra jók voltak ezek az apró különbségek, hogy párhuzamosan végig tudtam vinni ugyan azt a játékot úgy, hogy igazából egyetlen pillanatra sem untam rá.

Mindez természetesen köszönhető az addiktív játékmenetnek, na meg a látványnak. A Monster Hunter Stories 2 egy stílusos, csodaszép játék. Az asztali gépeinket szinte biztos, hogy nem fogja megszorongatni, így a lehető legjobb minőségben játszhatunk vele. Maxolt beállításokkal, 144 FPS-sel, zökkenőmentesen futott PC-n. A Switch verzió után minden pillanata vizuális élménynek érződött.

A Nintendo verzió legnagyobb hibája, hogy nincsen lezárva az FPS. Ez azt jelenti, hogy körülbelül 15 és 60 FPS között simán ingázhat a játék, ezt pedig a szemünk könnyedén észreveszi. Van egy település, ahol simán 20 FPS alatt döcögött a játék a Switch Lite-omon, ez pedig egy Stories-játék esetében nem feltétlenül elfogadható. Szerencsére csak az első nagyvárosban tapasztaltam ilyesmit, valószínűleg azért, mert egy relatíve szűk zónába pakoltak temérdek játékelemet a fejlesztők. A kis kézi masina pedig nehezen tudta venni ezt az aluloptimalizált akadályt. A többi térségben jól teljesített a cím.

Ugyan nehéz hibát találni a Wings of Ruinban – ezért le a kalappal a Capcom előtt -, a történet szempontjából mégis hasogatnék egy kis szőrszálat. Ha ismertük az első epizódot, akkor bizony egy-két hasonlóságot fel fogunk tudni ismerni a történetvezetésben. Ez véleményem szerint egy lustább írói húzásnak tehető be. Sőt így már érthető, hogy miért mondták azt a fejlesztők, hogy nem kötelező játszani az első epizóddal. Úgy még több az újdonság!

A játékmenet tele van tipikus JRPG-s elemekkel, amit vagy szeretni, vagy gyűlölni lehet. Számomra nem volt kimerítő a szintezés, a sok küzdelem és a zsinóron vezetett történet, ám bőven el tudom képzelni, hogy lesznek, akik ezektől a húzásoktól a falra másznak. A Monster Hunter Stories 2-höz türelem kell, ugyanis szinte biztos, hogy nem első tojásból fog kikelni a tökéletes társ, de könnyen lehet, hogy nem is a 75.-ből. Viszont ha ezeket az elemeket meg tudjuk emészteni, a Monster Hunter Stories azonnal az egyik legkedvesebb játék lehet számunkra.

Verdikt

 

A Monster Hunter Stories 2: Wings of Ruin mind PC-n, mind pedig Nintendo Switchen kötelező vétel kell, hogy legyen egy JRPG és/vagy Monster Hunter fannak. A történet lebilincselő, a karakterek szerethetők, s nagy meglepetésemre még a szinkron is kifejezetten jól sikerült hozzájuk. Az atmoszféra magával ragadó, a tájak színesek, sokszínűek. A tartalomba pedig szabályosan bele lehet fulladni. Nemcsak, hogy a történet után is bőven van mit csinálni, a Capcom temérdek ingyenes tartalomfrissítésekkel kedveskedik a játékosoknak a jövőben. Az első már meg is jelent 15-én, amiben egy új társat, a Palamute-ot adták hozzá a játékhoz.

Reszkess Pokémon, a Capcom most elkapta a fonalat!

Összefoglalás

Az év egyik legjobbja?! – Monster Hunter Stories 2: Wings of Ruin teszt


Szerzői értékelés

8

A Monster Hunter Stories 2: Wings of Ruin mind PC-n, mind pedig Nintendo Switchen kötelező vétel kell, hogy legyen egy JRPG és/vagy Monster Hunter fannak. A történet lebilincselő, a karakterek szerethetők, s nagy meglepetésemre még a szinkron is kifejezetten jól sikerült hozzájuk. Az atmoszféra magával ragadó, a tájak színesek, sokszínűek. A tartalomba pedig szabályosan bele lehet fulladni.

Gyönyörű környezet

Szívmelengető zenék

Élvezetes történet

Szerethető karakterek

Egyszerű, mégis nagyszerű harcrendszer

Temérdek Monster és Monstie

A történet jó, ám néha klisés

Nem mindenkinek fog tetszeni a repetitív játékmenet

Olvasói értékelés

0

×