Japán mérnökök megdöntötték a világ leggyorsabb internetének a rekordját, amikor több mint 3000 kilométeres optikai szálakon keresztül sikerült elérniük az egészen elképesztő 319 terabit/másodperc (Tb/s) adatátviteli sebességet. A szakemberek szerint a technológiájuk tökéletesen kompatibilis a már meglévő kábeles infrastruktúrával.

Az új átviteli sebességrekord egyébként majdnem a duplája a még 2020-ban elért legmagasabb mérésnek, amikor 178 Tb/s-os sebességet értek el, ami hétszerese volt az előző kísérleti fotonikus chipről elért 44,2 Tb/s-os rekordjához képest. Jelenleg a világ leggyorsabb kereskedelmi internetes átviteli sebessége Japán, Új-Zéland és az Egyesült Államok néhány részén mért 10 Gb/s, de a NASA is „csupán” 400 Gb/s-ot képes elérni optikai hálózaton keresztül.

Mindezt úgy érték el, hogy a meglévő üvegszálas optikát fejlettebb technológiákkal egészítettek ki. Kezdetnek négy „magot” – az üvegcsöveket az üvegszálak belsejében, amelyek az adatokat továbbítják – használnak a szokásos egy helyett. A jeleket több hullámhosszra bontották, amiket egyszerre továbbítanak a hullámhossz-megosztásos multiplexelésnek nevezett technológia segítségével. Ahhoz, hogy több adatot továbbíthassanak egy ritkán használt harmadik „sávot” adnak hozzá, majd a távolságot különböző optikai erősítési módszerek segítségével növelik.

A rendszer egy fésűs lézerrel együtt indul, ami különböző hullámhosszon összesen 552 csatornát hoz létre. Mindezek után ez a fény egy kettős polarizációs moduláción vándorol keresztül, késleltetve néhány hullámhosszt annak érdekében, hogy különböző jelsorozatokat hozzon létre. Ezek közül a jelsorozatok közül mindegyik az optikai szál négy magjának egyikébe kerül.

Az adatok körülbelül egy 70 kilométeres hosszúságú optikai szálon száguldanak végig, melyek végén optikai erősítőkkel találkoznak, hogy a jel nagy távolságokon is erős maradhasson. Itt két újabb típusú szálerősítőn halad keresztül – az egyiket erbiummal, a másikat pedig túliummal doppingolják – aztán a Raman-erősítésnek nevezett (közös) eljáráson esnek át. A jelsorozatokat ezután egy újabb – 70 km-es – optikai szálszakaszba irányítják, és ez a szakasz és módszer ismétlődik 3000 kilométeren keresztül.

Fontos, hogy a négymagos optikai szál pontosan ugyanolyan átmérőjű, mint egy szabványos egymagos szál, miután a védőburkolatot is figyelembe vették. Ez azt jelenti, hogy ezt a technológiát viszonylag egyszerűen be lehet építeni a meglévő optikai infrastruktúrába, igaz, erre egyhamar sajnos senki se számítson.

via – New Atlas