Lehetőséget kaptunk arra, hogy leteszteljük a PlayStation 5 egyik legújabb exkluzívját, a Returnalt. Íme az írásos tesztünk a játékról!

A Returnalt a Housemarque fejlesztőcég készítette exkluzívan PlayStation 5-re. A komor, sötét árnyalatokkal dolgozó játék egy kifejezetten hangulatos harmadikszemélyű lövölde lett, ami egy díjnyertes modellt tudhat maga mögött. Mivel nem a sajátja a modell, így nem tudom azt mondani, hogy a zsenialitás határait súrolj a játékmenet, de az biztos, hogy az újgenerációs gépen igencsak jól fut és mutat a játék.

Nagyon meglepő, hogy máris a kezünkben foghatjuk a játékot, ugyanis a Sony nem csapott olyan őrült nagy hírverést a játék körül. Megmondom őszintén, hogy nekem még az is kiment a fejemből, hogy létezik a projekt, így elkerekedett szemekkel konstatáltam a hírt, hogy lehetőségem lesz napokon belül letesztelni.

 

A játék érkezését még 2020 júniusában jelentette be a Sony, majd pedig közel fél évvel később, decemberben megkaptuk az első játékmenet-előzetest is. Már akkor jól látszott, hogy egy ízig-vérig akciójáték fog 2021-ben megjelenni, ám azt nem tudtuk, hogy az új exkluzív végül hogyan fog elsülni. Láttunk már olyan helyzetet, hogy elámultunk a játéktól és annak ígéreteitől, de aztán olyan volt, mintha megkaptuk volna álmaink zöldborsó főzelékét, csak éppen a zöldborsó nélkül. Ugye Cyberpunk 2077…?

Éppen ezért úgy gondolom, hogy nem is jött az rosszul a teszt szempontjából, hogy kiment a fejemből a Returnal érkezése. Így bármily’ előzetes elképzelések nélkül, tiszta lappal ülhettem le Selene horror sztorija elé.

Azt hiszem Tom Cruise is itt lehet valahol…

Le merem fogadni, hogy bármelyik magazin tesztjét olvassátok, benne lesz a szövegben az Edge of Tomorrow, vagyis a Holnap határa című film. Ez a szokatlan űrlényes akciófilm Tom Cruise és Emily Blunt főszereplésével készült és egy érdekes „időutazós” szállal színesítette a már százszor agyoncsépelt formulát. A főszereplő képtelen végleg meghalni, ha ilyesmi történne, akkor visszakerül a múltba egy adott pillanatba. Onnantól kezdve pedig élheti újra az életét. A csavar pedig az, hogy mindenre emlékszik, ami vele történt, vagyis minden egyes „újraindításnál” okosabb, így akár egyre tovább haladhat előre az időben.

Nos, a Returnal esetében is pontosan ez a helyzet. Űrlényes tematika és „halhatatlanság”. Ám mivel egy videojátékról beszélünk, úgy érzem, hogy jobb, ha egy méltó társhoz hasonlítjuk a Returnalt. Ugyan tényleg kísértetiesen hasonlít az Edge of Tomorrowra a történetvezetés, a sokszoros díjnyertes Hades is visszaköszön az új PS5 exkluzív hátterében.

A híres indie játékban Hádész fiát, Zagreuszt irányíthatjuk, aki szeretne kijutni a pokolból egyszer s mindenkorra. Viszont ezt egy nekifutásra kell tennie, ha meghal, akkor visszakerül a pokol legaljára és kezdheti elölről a túrát. Minden frissítés megmarad, csupán a fegyvereket és a bónusz skilleket kell újra rápakolnunk a főhősre. Minél több infónk van a játékról, annál könnyebben lehet haladni. A színes és pörgős játék szektorokra van bontva, nem egy teljesen nyílt világú menetelésről beszélünk.

Ugyan ez a helyzet a Returnal esetében is. Itt ugyan 3D-ben látjuk az eseményeket, a zónás felosztást megtartotta a Housemarque. Ha kitakarítottunk egy szobát, akkor kereshetünk egy ajtót, ami egy újabb szektorba vezet. Itt kulcsokat és egyéb felszereléseket kell keressünk, s ha megvan, talán egy korábban felderített helyen új lehetőségek nyílnak meg előttünk.

A karácsonyi időszakban több ideje van játszani az embernek, s érdekes módon én pont a Hadest nyüstöltem a Switch Lite-omon a legtöbbet. Talán ezért is tudtam annyira élvezni a Returnal tesztet, holott véleményem szerint lett volna gond a szavatossággal.

Harc újra és újra és újra…

A történet szerint Selene, az Astra társaság asztronautája a Helios fedélzetén egy furcsa jelet mér be. A jel forrása az Atroposon található, így úgy dönt, hogy utána jár. A landolás enyhén szólva sem sikerül zökkenőmentesen, ronccsá töri az űrhajót és a titokzatos bolygón ragad. Arra pedig csak később ébred rá, hogy egy időhurok is csapdába ejtette, nemcsak maga a bolygó.

Innentől kezdve egyszerre fogjuk üldözni a jelet, valamint a gyilkos körforgást is igyekszünk majd leküzdeni. Az időhurok mellett Atropos felülete folyamatosan változik, így sosem tudhatjuk, hogy mi vár minket a következő ajtó túloldalán. Minden tárgy, minden használati eszköz randomizálva van, így a sorsra vagyunk bízva az előrehaladásban.

Még mielőtt bármi jót, vagy rosszat mondanék a végtermékről, úgy érzem fontos kiemelni egy fontos dolgot. Ha valaki nem bírja jól a monotonitást, annak biztosan nem való a Returnal. Még azoknál is rezeg a léc, akik Dark Soulson, vagy Bloodbourne-on edződtek, itt ugyanis tényleg minden lépést meg kell ismételjünk ahhoz, hogy esetleg később egy-két lépéssel távolabb jussunk. (A teszt értékelése szempontjából gondoltam fontosnak ezt kiemelni, ezt ugyanis nem kívánom negatívumként felróni!)

Adrenalinból nem lesz hiány, csak ha rosszul teljesítesz

A Returnal egy őrületesen gyors játék, ami bizonyos esetekben (legfőképpen boss fightoknál) a régi Space Invaders-stílusú játékokat juttatta az eszembe. Őrületesen sok lövedék, lézercsóva és sebző effekt repked sokszor a képernyőn, amit nekünk a lehető legprecízebb módon ki kell tudni kerülni, mialatt valamennyi sebzést is osztunk a forrásnak.

A jól teljesítő embereket jutalmazza a játék, úgynevezett Adrenaline szinteket gyűjthetünk magunknak. Maximum ötös szintre növelhetjük az Adrenaline-t, ekkor egy pajzsot kapunk magunk köré, ami a következő sebzést teljes mértékben nullázza. Emellett természetesen minden kisebb mérföldkő bónuszt jelent, így tényleg érdemes halmozni a szinteket.

Ezeket egyébként akkor kapjuk, ha úgy osztunk sebzést, hogy mi közben nem szenvedünk el sérülést. Minél több sebzést osztunk ki válaszcsapás nélkül, annál magasabb Adrenaline szintet kaphatunk. Ha viszont hibázunk, nullázódik a mutató, építhetjük fel újra.

Halálra vagy ítélve

A fejlesztők minden egyes bemutató során hangsúlyozták, hogy a halálnak kulcsfontosságú szerepe van a játékmenetre és a történetre nézve. Így sok esetben legyünk bármennyire is ügyesek, bizony meg kell halnunk, hogy később előrébb jussunk.

Ebben egyébként támogat a játék, elvégre alig kapunk lehetőséget arra, hogy gyógyítsuk karakterünket. A gyógykristályok rettentően ritkák, azok a képességek pedig, amik sebzés után gyógyítanak nem túl erősek. Vagyis marad a jó öreg reflex, s ha kifogytunk az Adrenaline-ból, az imádság, hogy ismét legyen esélyünk kimaxolni azt.

S ha már az elhasalásnál tartunk, beszéljünk kicsit arról, hogy mik azok, amik arra vannak, hogy ez a lehető legkésőbb történjen meg.

A legjobb védekezés a támadás, így ha nem akarunk elpusztulni az Atroposon, mi nekünk kell elpusztítani azokat, amik az életünkre törnek. Erre 10 fajta fegyvert kínál fel a játék, amiket véletlenszerűen ládákból, vagy nagyobb ellenfelekből szerezhetünk meg.

Kezdetben a fegyverek harmatgyengék, de legalább van alternatív tüzelési módjuk, meg egy másodlagos (rendszerint kimagaslóan erős) lövedékük. Utóbbinak töltődnie kell, ha újra akarjuk használni, így tényleg csak akkor ajánlatos elsütni, ha nagyon rá vagyunk szorulva.

A fegyvereket fejleszthetjük, minél többet sebzünk és gyilkolunk velük, annál erősebbek lesznek. Ezeket a mérföldköveket nem felejti el a játék, így a későbbiekben nem kell újra és újra felfegyverezzünk egy löveget. Talán ez a legfontosabb eleme a játéknak, ezzel lehet felgyorsítani az előrehaladást.

Ami nem öl meg, az megerősít

A játék legérdekesebb elemei a bónuszt adó paraziták. Ezek olyan lények, amiket elvétve találhatunk a bolygón, s ha magunkra tapasztjuk őket, valamilyen bónuszt adnak. Ami viszont nagyon tetszett, hogy az erősítés mellett némi negatív hatással is rendelkeznek, így arra is figyelnünk kell, hogy azokat valahogyan eltakarítsuk magunkról.

Ugyan ez igaz az úgynevezett fertőzött tárgyakra is, amiket a kalandunk során az Atroposon találhatunk. „Nyiss ki egy ládát”, „pusztíts el 5 ellenfelet”, minden tárgy más és más meghibásodást eredményez, amiket valamilyenfajta feladat teljesítésével takaríthatunk el. Ha nem, akkor maradnak a rettentő ritkán előforduló „tisztítógépek”, amik megoldhatják a parazita problémát is.

A ciklusokat úgynevezett Relikviák is könnyíthetik, amiket a menet során, vagy a körök elején szerezhetünk. Ezek különféle erősítések lehetnek, például olyan, ami lehetővé teszi Selen számára, hogy alacsony életerőnél öngyógyítsa magát. Az egyik kedvencem az a figura, ami ha meghalunk, ad egy második esélyt. Az első boss legyőzésénél kulcsszerepet játszott, ugyanis emiatt tudtam egyből legyőzni a lényt, ezért nem kellett elölről kezdjem a futamot.

Mi a verdikt?

A mentés meglepő módon egyáltalán nem volt egyértelmű a tesztidőszak elején, így sokszor értetlenül álltam a tény előtt, hogy fogalmam sincs mit tettem eddig le az asztalra. Természetesen ha útközben léptünk ki valahol, akkor a kaland ismét elölről kezdődött a következő újraindításnál, de legalább a permanens fejlesztések megmaradtak.

Ettől függetlenül a Returnal egy könnyedén megérthető játék, ami egy pillanatra sem szeretne több lenni annál, ami. A történet véleményem szerint lebilincselő és érdekes, bár úgy éreztem, hogy komolyabb reflektorfényt nem kap.

Ezzel szemben az akció megkapta az öt illető figyelmet, ilyen téren abszolút nem csalódtam. A játékmenet érdekes, s míg néha monotonnak hat, összességében úgy gondolom, hogy nem hasal el a Returnal.

A PS5-ös grafika fenomenális, a játék teljesítménye pedig lenyűgöző. Gyorsan tölt, egy pillanatra nem akad a legnagyobb harcok közepette sem, vagyis jól fut a vas a játék alatt.

A Housemarque lövöldéje egy kellemes csalódás volt, ami egyértelműen az új generációs játékok első hullámának egyik legjobbja. Csak ajánlani tudom!

Összefoglalás

Űrpokol PlayStation 5-ön – Megérkezett a Returnal, leteszteltük


Szerzői értékelés

8

A Housemarque lövöldéje egy kellemes csalódás volt, ami egyértelműen az új generációs játékok első hullámának egyik legjobbja. Csak ajánlani tudom!

Gyönyörű

Ötletes megoldások

Lagmentes játékmenet

Az új haptikus kontroller effektek

Az akció

Aréna mód – Ami megmentei a kampányt

Néha monoton

Nem egyértelmű a mentés

Ha ráérez az ember, relatíve gyorsan ki lehet végezni

Olvasói értékelés

0

×