Ráncfelvarrást kapott minden idők egyik legnépszerűbb stratégiai játéka. Vajon a Római Birodalom még mindig dicső fényében tündököl?

Nyolcéves lehettem, amikor először kapcsolatba kerültem a stratégiai játékokkal és azonnal a műfaj bűvöletébe kerültem. Mint sokaknál, úgy nálam is minden az Age of Empires-szel kezdődött, majd szépen sorban jöttek a hasonló kategóriájú játékok, így például a Caesar III és a Total War-széria darabjai. Mai tesztünkben a méltán népszerű Rome: Total War felújított változatát vesszük górcső alá.

Az egyik legsikeresebb széria

A brit Creative Assembly által fejlesztett videojáték-sorozat első címe még 2000 nyarán látta meg a napvilágot, a Shogun: Total War júniusban ünnepli a huszonegyedik születésnapját. A feudális Japán után sok más helyre is eljuthattunk a készítők jóvoltából, többek között a Római Köztársaság felemelkedéséből és a Római Birodalom megalakulásából is kivehettük a részünket. Mindezt a 2004-es Rome: Total War-nak köszönhettük, amely számos díjat bezsebelt és amire a kritikusok minden idők egyik legjobb játékaként tekintenek.

A Rome: Total War első kiegészítője, a Római Birodalom végnapjait bemutató Barbarian Invasion 2005-ben jelent meg, míg a Nagy Sándor hadjárataival foglalkozó Alexander 2006 nyarán került kereskedelmi forgalomba. Ugyan közel kilenc évet kellett rá várni, de 2013-ban a folytatás, a Total War: Rome II is megérkezett, ami továbbvitte elődje sikereit.

Remaster, mint rendszeresített fortély

A Total War: Rome Remastered több fronton is újított az eredeti, 2004-es verzióhoz képest. Természetesen ez elsősorban a vizualitásban érhető tetten: fejlesztették a kameramozgatást és a kezelőfelületet, továbbá számos funkcióval (pl. új taktikai térkép, hőtérképek, távolságjelzők, egységkezelők) is gazdagították a játékot. A vizuális frissítés kiterjed az épületek és a tárgyak újramodellezésére, illetve olyan környezeti hatásokra is, mint a felhők vagy a köd. Emellett az ultraszéles képarány, a natív UHD felbontás és a 4K optimalizálás is hozzáférhető, ahogy azt napjaink legtöbb remasterénél már megszokhattuk.

A Total War-széria során először, a cross-platform többjátékos mód is elérhetővé vált, így a Windows, a macOS és a Linux felhasználók már egymás ellen is összemérhetik erejüket. Az elérhető frakciókat tizenhattal növelték, ezzel összesen harmincnyolcra nőtt a játszható frakciók száma. Ebben már a két kiegészítő is benne van, hiszen a Total War: Rome Remastered megvásárlása az alapjátékot, illetve a két DLC-t is magába foglalja. Ugyan a játszható frakciók kibővítése pozitívum, ám ezenkívül sok újdonsággal nem szolgál a játék. Ami még mindenképpen említést érdemel az az új ügynök, a Merchant (Kereskedő). Használhatod őket kereskedelmi kapcsolatok kialakítására és erőforrások kezelésére, ezáltal pedig frakciód gazdasági erejének növelésére.

Kellett ez nekünk?

A hatalmas csatározások közben többször is megfogalmazódott bennem az a kérdés, hogy szükség volt -e erre a ráncfelvarrásra? A moddolás lehetőségének köszönhetően eddig is lehetett alakítgatni a játékon, szóval hiába lett most hivatalosan is elérhető minden frakció, ha ezt minimális bűvészkedéssel már korábban is meg tudtuk oldani. Bugokból, kijavítatlan hibákból és érthetetlen AI döntésekből nincs hiány, a kivitelezés bőven hagy kívánnivalót maga után. Ami rögtön az elején szemet szúrt, az a játék hatalmas mérete (70+ GB), amit még kiegészítőkkel együtt sem tudok értelmezni, pláne annak fényében, hogy – a készítők ígérete szerint – a WARHAMMER III-hoz is legfeljebb 40 GB fog kelleni.

Manapság a fejlesztők körében roppant népszerű a remasterelés, hiszen egy új játék elkészítésénél sokkal könnyebb újból kiadni egy korábbit, olykor pedig azt tapasztalhatjuk, hogy alig változtatnak rajtuk bármit is. Vannak persze kivételek, de jelen esetben én megint csak azt látom, hogy a készítők egy korábbi sikersztorit akartak megülni. Ha a felújítás igényes és átgondolt lenne, akkor nem érhetné szó a ház elejét, de ezt a félkész megvalósítást nem egyszerű méltatni. Grafikailag rendben van, de ez önmagában nem ad okot egy remasterre, pláne egy stratégiai játék esetében, ahol általában nem az UHD felbontásra és a 4K optimalizálásra áhítozunk.

Verdikt

A Total War: Rome Remastered már a főmenübe lépéskor eszembe juttatta a régi emlékeket, a nosztalgiafaktor elképesztően erősnek bizonyult. A játék legalább annyira hangulatos és addiktív, mint tizenöt évvel ezelőtt, ám ez nem a remaster erénye. A felújított változat tartalmaz újdonságokat és grafikailag is megállja a helyét, de összességében a „nesze semmi, fogd meg jól” tipikus esete, amin leginkább csak a fejlesztő által beígért patchek, illetve a modderek segíthetnek. Ha az eredeti címet kellene értékelnem, az még ekkora távlatból is tízest kapna, viszont az indokolatlan újrakiadás jóindulattal is csak hetest érdemel.

A tesztlehetőséget köszönjük a Cenega Hungary-nek!

Összefoglalás

Egy örök klasszikus visszatérése – Total War: Rome Remastered teszt


Szerzői értékelés

7

A Total War: Rome Remastered már a főmenübe lépéskor eszembe juttatta a régi emlékeket, a nosztalgiafaktor elképesztően erősnek bizonyult. A játék legalább annyira hangulatos és addiktív, mint tizenöt évvel ezelőtt, ám ez nem a remaster erénye. A felújított változat tartalmaz újdonságokat és grafikailag is megállja a helyét, de összességében a "nesze semmi, fogd meg jól" tipikus esete, amin leginkább csak a fejlesztő által beígért patchek, illetve a modderek segíthetnek. Ha az eredeti címet kellene értékelnem, az még ekkora távlatból is tízest kapna, viszont az indokolatlan újrakiadás jóindulattal is csak hetest érdemel.

Modernizált külső

Frakciók széles tárháza

Apró finomhangolások

Nosztalgia

Kijavítatlan hibák

Kevés újdonság

Hatalmas méret

Olvasói értékelés

0

×