Új játékbemutató-sorozatunkban a mechanikák és a szabálymagyarázás/értelmezés helyett inkább a játékélményre és a kontextusokra koncentrálunk, egyben 360 fokos kritikát, őszinte, keresetlen véleményt adunk társasjátékokról.
Új játékbemutató-sorozatunkban a mechanikák és a szabálymagyarázás/értelmezés helyett inkább a játékélményre és a kontextusokra koncentrálunk, egyben 360 fokos kritikát, őszinte, keresetlen véleményt adunk társasjátékokról.
Pár hónapja egy impulzusvásárlás során gyűjtöttük be a Way of the Panda című játékot, és csak miután leütöttük, néztünk jobban utána. Ez ismerős lehet sok gémernek, sok hasonló bejegyzés születik a csere-bere-csoportokban… Mostanra pár játékot bele is tettünk, így egész bátran nyilatkozhatunk a játékról.
A Kung Fu Panda nagyot ment a mozikban, tévében, és persze nem egy dvd-t, bluray-t néztek rongyosra a kölykök annak idején. Még most is relatív népszerű a téma, pedig már nem mai gyerek. A borító alapján úgy tűnt, ez annak a feldolgozása lesz. Kínai kungfus jelmezben feszítenek a pandák egy komoly összecsapás előtt, mint az Ablakos Pista a búcsúban.
Csak épp ennek semmi köze a hollywoodi franchise-hoz! Gondoltuk, ismét egy Nemesis-szerű brandlenyúlás, de azért majd lehet kungfusan aprítani egymást benne, így mi baj lehet? Óriási harcospanda-figurákkal van tele a doboz, arról nem is beszélve, hogy a CMON kiadó híres a jó kis direktkonfrontációs amerikről, bár azért hoztak pár jó eurót is, ott van például a Lorenzo Il Magnifico is.
Fotó: Sam Reviews
De akkor nézzük is mi is itt a helyzet: Kipakoláskor, setup alatt lezajlott beszélgetés:
– Hogy kell harcolni a hősökkel? Dobókockával?
– Azt nem látok a komponensek között.
– Lapokkal módosítjuk a hős támadását?
– Háát, azokat se látok, ezek játék közbeni és játék végi célkártyák.
– De akkor mit csinál a panda a bazi nagy pallossal?
– (Egy fél órával és 10 oldallal később…) Épít!
– ???
Hát igen. Ebben a játékban harc helyett építeni kell, méghozzá épületeket. Lépegetünk a három hőspandánkkal, és ahol tudunk, megépíthetünk egy épületet. De azért ennyire nem egyszerű, hiszen mindhárom hős csak egyféle típusú épületet tud építeni, ráadásul a település környékén lévő nindzsákat is le kell takarni előtte. Ezt amúgy a lépéseink során tudjuk megtenni. Ráadásul eleinte nem is tudunk akárhol átlépni, ehhez fel kell őket boostolni, amit több mint érdemes, mert a felturbózott hősök sok pontot hoznak a játék végén.
De akármilyen fura, a játék igazi aduászai a kis pandák, mivel ők a mi kis cuki munkásocskáink! Igen, ez egy munkáslehelyezős játék amúgy. Illetve az is. De trükkös a dolog. A tábla nem kicsi, és e mellé jön az akciótábla, mely értelemszerűen tartalmazza a munkásaink akcióhelyeit. A két tábla így óriási nagy lesz, ami lehengerlő asztalképet ad. Ez némileg kárpótol az elmaradt harcokért.
Az akcióhelyekre lehet pakolgatni a kis pandákat, de nem akárhova. Itt kötelező jobbra tartás van, mint az autópályán, vagy a József Attila-lakótelepen. Azaz ugyanoda is teheted, duplázva a számukat, de balra már nem. Ahogy egyre lejjebb megyünk, minden egyre többe kerül, amiért akciópontokkal fizetünk.
Az is nagyon fontos, ki mennyire türelmes. Ha elkapkodod a döntésed, vagy félsz, hogy valaki megépít egy épületet egy neked nagyon fontos helyre, és gyorsan, a kör elején az akciósorok aljára teszed a munkásodat, igencsak megszívatod magad. És nemcsak ebben, de a következő körben is, hiszen akciópontot pedig az alapján kapunk, mennyi munkást vettünk vissza a kör végén. Ha ez kevés, akkor alig lesz pontunk a következő körben. Ez érdekes koncepció.
A munkásaink akkor is fogynak, ha a hősünkkel a táblán átlépünk pár nindzsán, ekkor oda is kell tennünk egyet őrnek. Őket csak akkor kapjuk vissza, ha letaroltunk minden nindzsát az útvonalon. Ilyenkor egy lapkával le lehet takarni az utat, azt már megtisztítottuk.
Tehát a játék nagy részében a munkások és az akciópontjaink számával leszünk elfoglalva, és persze azzal, ki hova mennyit épít.
Ami pedig kimondottan jópofává és interaktívvá teszi a játékot, az nem más, mint a főleg más játékosok őrei mellé építés. Ez rengeteg pluszpontot hoz, és sok bosszúságot is az őrök tulajdonosainak. Egy másik érdekes eleme a játéknak, hogy ki lehet oldalt lépni a pályáról, és visszalépni bárhol máshol. Sőt, le is vehető egy hős, aki akkor visszakerül a játékostáblára, majd onnan ismét lehelyezhető a térképre.
Az expert-variáns célkártyái elég egysíkúak, három-négy fajta van csak bennük, amik kis variációval ismétlődnek. Alapvetően színesítik a játékot, de néha el is dönthetik, és ez így nem túl balanszolt. Be lehet húzni egy meccset úgy, hogy alig figyelünk oda, csak tessék-lássék módon játszva, azzal a végcéllal, ahol egy városban kellett lennie mindhárom hősnek (ez amúgy nem jó taktika, hiszen akkor nem lehet pontokat csaklizni mások őreiért). Ámde plusz 30 pontot lehet így akasztani, amitől a többiek csak pislognak.
Egész jó játék. Élvezetes, van flow-ja, teljesen el lehet merülni benne. Jó mechanikák, a kispandák különböző felhasználása kimondottan érdekes. Gyönyörű minik. Viszont a tematika bármi lehetne. Akár madarakat is tologathatnánk, és nézhetnénk, amint a Nagy kócsag éppen a fészkét építi, vagy épp random építővállalat, ahogy új stadionokat épít NB III-as csapatoknak.
Írta: Aphex
Megkérdeztünk 89 társasjátékos szakembert, melyik volt a legjobb játék tavaly
