Már messziről láthattuk jönni, mégsem kezdett időben a dologgal senki semmit. Mikor a Sony és a Microsoft is bejelentette, hogy az újgenerációs konzoljaikból legalább egy évig erősen limitált mennyiség áll rendelkezésre, amiket egymást követő hullámokban tudnak csak szállíttatni már sejthettük, hogy lesz még valami gubanc a történetben.

Hát lett is, aztán lehet azzal jönni, hogy „olyan magyaros dolog megvenni valamit aztán jó drágán eladni, ilyenek vagyunk mi„, de a helyzet az, hogy az egész világon pontosan ugyanez megy, bizonyítva, hogy ez a fajta nyerészkedő attitűd nem tulajdonítható egyelten népességnek.

A dolog végül oda fajult, hogy néhányan már 500.000 forintot is képesek voltak elkérni egy PlayStation 5-ért, aminek tudjuk jól: 185.000 ft az ajánlott – eredeti ára.

Na de mit lehet ezekkel kezdeni?

A képen nem látni, de éppen akciós volt

Hát egyelőre nem sok semmit. Persze nem vagyok politikus, sem piaci elemző, ahogyan a szabad piaci kereskedelem szabályait sem látom teljesen át, de elméletileg bele kellene férnie a nyerészkedőknek a kapitalista rendszer működési elvébe. Ezzel tulajdonképpen a nagyvállalatokat nem károsítják, hiszen megvenni megveszik tőlük a konzolokat tucatjával is akár, az pedig már más téma, hogy ezzel direkt befolyásolják a piac árainak alakulását, hiszen elérhető kínálattal csak ők rendelkeznek, amit kvázi vállalkozóként úgy áraznak be, ahogyan csak akarnak. Ha erre ilyen áron nem lenne kínálat, akkor ők is kénytelenek lennének csökkenteni rajtuk, de úgy tűnik mégis elfogy. Tulajdonképpen a tőzsde is hasonlóan működik, pont emiatt alakulhatott a GameStop történet is úgy, ahogy, sőt, az ottani kereskedelem sokszor talán még vadabb is.

A brit parlamenti képviselőknek viszont nem tetszik a dolog és hajlandóak lennének szabályozásokkal megregulázni a már-már spekulánsnak számító nyerészkedőket.

Ez a sztori már nem újkeletű, mivel már december közepén benyújtották az erre vonatkozó törvényjavaslatot. Igen ám, csakhogy hiába a jó szándék – a tisztes vásárlók megvédése -, ezzel a törvénnyel való ellensúlyozás mondhatni a szabad piac korlátozása. Tovább megyek: mivel a retro gépekre elvileg nem tér ki a beterjesztett szabály, így a „múzeumi” darabokat sem lehetne csak a gyártó által meghatározott áron eladni.

A történet persze akkor válik érdekesebbé, ha a kriptovaluta bányászokra gondolunk, hiszen az újabb videokártyák és processzorok, na meg laptopok árait pont ők tornázzák fel azzal, hogy sokszor a piacot megkerülve „haveri alapon” egyenesen a raktárakból tolják ki jókora talicskákon őket, ki, egyenesen a farmra. Itt viszont szó sincsen továbbadásról, csupán a piacot szűkítik még jobban le.

Kép: Techpowerup

Mindez nem mellesleg a koronavírus-járványnak is köszönhető, hiszen a vírus nyomán meghozott intézkedések miatt sem az új csúcskártyákból, sem az újgenerációs konzolokból nem tudtak elegendőt legyártani. A megoldást úgy gondolom az is jelenthetné, ha a gyártók – úgy az NVDIA és partnerei, illetve a Microsoft és a Sony is – látva a kezelhetetlen helyzetet nemes egyszerűséggel sűrű bocsánatkérések közepette leállítanák a szállítmányokat addig, amíg nem sikerül elegendő mennyiséget előállítani a termékeikből. Akkor legalábbis, ha valóban sérül emiatt a reputációjuk, de a kevés és ritka készletekkel jelenleg leginkább a scalpereknek kedveznek.

Az is vitatható, hogy mindebben az államnak mi szerepe van és meddig mehet el. A gyártóknak ugyanis úgy tűnik nem sok érdekük fűződik ahhoz, hogy bármilyen érdemi intézkedést tegyenek az ügyben (még ha látszólag próbálkoznak is): hiszen az Excel táblázat alapján a konzoljaik-videokártyáik rendkívül jól fogynak, ők így is, úgy is a pénzüknél vannak, arról meg aligha tehetnek, hogy a piac lehetővé teszi a nyerészkedők megjelenését.

 A közhangulat a játékosok körében természetesen nem túl jó, de semmilyen bűncselekmény nem történt.

Természetesen akad precedens a világban a spekulatív tevékenységek kriminalizálására (Portugália), de ha valaki hasonló intézkedéseket szeretne bevezetni, akkor ne csak az elektronikai termékekkel való üzérkedést büntesse, hanem terjessze ki a legtöbb gazdasági ágazatra is, ahol az szükséges lehet.

Pontosan nem tudom, hogy mi a helyes és megfelelő megoldás, de az egészen biztos, hogy valamit tenni kell az ügyben. Van, aki szerint a nyerészkedők büntetése abszolút jogos és célszerű lenne, és vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy a piac ilyen formában való szabályozása nem lenne jó dolog, hiszen az valójában csak egy tűzoltás, a probléma alapja megmaradna. A nyerészkedőknek ugyanis két dologra van szükségük:

magas érdeklődésre és limitált termékre-készletekre.

Ez persze már csak a személyes véleményem, de a helyzetért jócskán felelősek a gyártók is, hiszen jól tudták, hogy egyszerűen nem tudnak legyártani annyi terméket, amennyi nemhogy a teljes, valódi igényt kiszolgálná, de még az előrendelők töredékét sem tudják vele kiszolgálni. Ők ennek ellenére is piacra dobták az Xboxot és a PlayStation, na meg az új RTX-eket (és így tovább),melyekből még egy ideig biztos nem is lesz elegendő. Ha a kormány valóban törvényeket dolgozna ki a helyzet orvoslására, akkor érdemes lehet a fentieken túl azt is belefoglalni, hogy addig nem kerülhet piaci forgalomba egy termék, amíg legalább az előrendelőknek nincs belőle elég.

Szerinted milyen intézkedésekre lenne szükség, hogy elejét vegyék a nyerészkedőknek?