A Cenega Magyarországnak köszönhetően lehetőségünk adódott a Persona 5 Strikers tesztelésére. S nagy Persona rajongóként kapva is kaptam az alkalmon.

Mindig is közel álltak hozzám a JRPG-k, ám igazából csak néhány évvel ezelőtt indult el bennem az a fejlődési folyamat, ami teljes mértékben megtanította értékelni ezeknek a játékoknak a részletességét. Ugyanis itt nem arról van szó, hogy egy történet során megismerünk egy-egy embert, legyőzzük a főgonoszt és köszöntük is szépen, jöhet a következő. Pontosabban nem érdemes őket így játszani. A világok hatalmasak, gondolok én itt arra, hogy gyakorlatilag bárkivel interakcióba léphetünk, ezzel is tágítva a sztori mélységét. Még ha bejárható területében nem is olyan őrülten nagy egy JRPG, a karakterek, valamint az atmoszféra mindig eléri, hogy óriásinak érezzük.

A Persona 5 is egy olyan játék volt, ami elsőre is tetszett, de várnom kellett vele, míg megértem hozzá. A karakterek ugyanis akkor voltak képesek kifejteni a tényleges hatásukat, ha amolyan mellékküldetésszerűen törődtünk velük. Iskolába jártunk, társalogtunk, vagyis kivettük a részünket a közösségi életből. Ez a történethez is bőven hozzáadott, valamint az élményt is sokkal inkább magaménak éreztem.

Tolvajok és hentelés

A Persona 5 Strikers – vagy eredeti címén Scramble – elsősorban, mint spin-off játék lett bejelentve. A híres körökre osztott harcrendszert a Dynasty Warriors játékokból jól ismert hack ‘n slash elemek váltották fel, ami elsőre nagyon menőnek, viszont a széria szempontjából igencsak veszélyesnek tűnt. A fejlesztést is az erre szakosodott Koei Tecmo végezte, akik korábban (ha a Hyrule Warriors: Age of Calamity-t nem vesszük ide) komoly történettel megáldott Warriors játékot még nem nagyon csináltak. Ezek a játékok többnyire arra voltak jók, hogy az ember leüljön eléjük, pár órát kikapcsoljon a nagy hentelések közepette, majd utána haladjon tovább a dolgára. A katarzis sztori terén mindig elmaradt.

Ezért amikor arról volt szó, hogy a Persona 5 legendás univerzuma is beköltözik a gombcsapkodós táborba, kissé megijedtem. A grafika, a karakterek, az animációk teljes mértékben megegyeztek az eredetiben tapasztaltakkal, viszont az kérdéses volt, hogy a harcrendszer, na meg a történetvezetés mennyire állja majd meg a helyét. A léc igencsak magasra lett helyezve, pláne azért, mert a Persona 5 Royal nem rég jelent meg, így sokunkban még meglehetősen éles volt az emlék.

Míg az előzetesek alapján egy rajongóknak készített, felületes sztorival megáldott Dynasty Warriors klónra számítottam, most úgy érzem, hogy számozott folytatásnak is bőven elmenne a Persona 5 Strikers.

A történet szerint…

Joker és a Fantom Tolvajok egy évvel az alapjáték eseményei után egy nagy közös nyaralásra készülnek – véleményem szerint az első ismerete nélkül is élvezhető a játék, de értelemszerűen jobb, ha játszottunk azzal is -, amikor rejtélyes események történnek a Metaverzumban. Ezeket ráadásul főszereplőinkre, a hivatalos a Fantom Tolvajokra próbálják rákenni. Jokert ezúttal is „ellátogat” a Velvet Roomba, később pedig hőseink felfedeznek egy teljesen új appot, az EMMA-t. Ez az applikáció nyitja meg nekik az utat egy őrült és veszedelmes részébe a Metaverzumnak, a Börtönökbe. A Persona 5-ben Palotákkal ismerkedhettünk meg, amik lényegében az emberek személyiségét jelképezték. Nos, ezzel szemben itt egy Helytartó próbálja begyűjteni az EMMA-n keresztül levadászott személyek vágyait, hogy azok birtokában teljesen átvehesse az irányítást felettük a tudatos világban. Ráadásul szemben a Palotákkal, a Börtönök irányítói a valóságban is sokkal inkább tisztában vannak a Metaverzumon át gyakorolt hatalmukkal. A Fantom Tolvajok feladata így a Börtönök felszámolása, az elrabolt vágyak visszaszerzése, és annak kiderítése, hogy ki vagy mi állhat a jelenség hátterében. A csapathoz hozzácsapódik útközben két új tag, MI és Sophia. Őket később egy harmadik is csatlakozik, az a Hasegawa, aki eredetileg a Fantom Tolvajok után nyomozott.

A legfőbb eltérés

Ahogy azt már korábban is tárgyaltuk, a Strikers esetében leginkább a harcrendszer a legjelentősebb eltérés. A fejlesztők ugyanis tökéletesen alkalmazták az anime filmekre hajazó bejátszásokat, a szövegbuborékos párbeszédeket és a naptárszerű időábrázolást az eredeti játékból. Viszont a körökre osztott harcokat egy sokkal nagyobb területeken zajló óriási kaszabolás váltotta fel. Ami meg kell, hogy mondjam, nagyon jól áll a játéknak.

Ami érdekes, hogy sok esetben akár el is kerülhetjük a harcot, ha szeretnénk, ugyanis a játék elehetőséget ad arra is, hogy elmanőverezzünk a kisebb-nagyobb börtönőrök mellett. Természetesen előfordul, hogy kötelezően ölre kell mennünk egy ellenséges csapattal, de ettől még jó volt tapasztalni, hogy adhatunk magunknak szusszanásnyi időt, ha úgy látjuk jónak.

Sőt, visszatér a rajtaütés lehetősége is! Így a harcok elején komoly kezdeti előnyhöz juthatunk! Vannak olyan tárgyak, amiket egyébként elvétve a pályán használhatunk is, ezzel bizonyos esetekben komoly kivégzéseket hozhatunk össze. A lényeg tehát, hogy a Börtönökben bőven van lehetőségünk arra, hogy kivágjuk magunkat a nagyobb galibából.

A harc hevében

Elsőre nekem meglehetősen kaotikusak voltak az összecsapások, bizonyos esetekben még zavaró is volt a sok ellenség a képernyőn. Már rég volt tökéletes a szemem, így a kezdeti nehézségeket annak a ténynek a számlájára írtam, hogy hamarosan ideje lesz felkeresnem egy szemészetet. Miután hozzászoktam a hatalmas ellenségcsoportokhoz, a játék is sokkal gördülékenyebbnek és letisztázottnak tűnt. Az ellenségeket megjelölhetjük magunknak, így a nagyobb dögöket könnyedén kiemelhetjük a tömegből magunknak, hogy könnyebben megküzdhessünk velük. Ha pedig szorult helyzetben érezzük magunkat, ott vannak a Persona-támadások, valamint a Baton Pass, ami lehetővé teszi, hogy bármikor karaktert váltsunk. Ugyanis igen, temérdek játszható karakter kapott szerepet a Persona 5 Strikers-ben, s mindnek megvannak a maga specialitásai. Így erősen ajánlott a csere-bere.

A játékban helyet kaptak különféle Checkpointok is, amiket a Börtönök során oldhatunk fel. A később Fast Travel pontokként használható mérföldkövek bizonyos esetekben stratégiai funkcióval szolgálnak, ugyanis egy-egy Börtönt nem egy, hanem több nekifutással fogunk csak tudni kitakarítani. Ezeknél a Checkpointoknál van lehetőségünk életet és SP-t tölteni, na meg az egyéb fejlesztések (pl. Personák) is itt történnek.

Mint korábban említettem, a Strikers-ben lazítottak kicsit a közösségépítésen, így nem kell hosszú mellékküldetés-szálakat teljesítenünk azért, hogy feloldjunk pár Perket. Ehelyett megjelent a Bonds, vagyis a Kötelékek menüpont, amin belül különféle feladatok teljesítése után kapunk bónuszokat. Ezek a feladatok van, hogy a valós világban, s van hogy a Metaverzumban kapnak helyet.

A Personák közül szabadon válogathatunk akár harc közben is, ami felüdülést jelent az alapjáték után. Ezek megszerzése ráadásul véletlenszerűen történik a harcok után, vagyis bőven van értelme erőltetni a küzdelmeket.

Töltésből is megárt a sok

A PlayStation 4-en tesztelt játékot kipróbáltam PS5-ön is, ami egy komolyabb hibát azonnal ki is küszöbölt számomra. A Checkpointoknál van lehetőségünk kilépni a valóságba, ami automatikusan feltölti az életerőnket és az SP-ket. Viszont az egy hatalmas talány, hogy a fejlesztők miért így oldották meg az egészet. A Slim gépemen hosszú másodpercekbe telt ki-és betölteni, ami minden csak nem kényelmes. Az újgenerációs konzol szerencsére játszi könnyedséggel birkózott meg ezekkel. Így utóbbin végül is nem volt olyan zavaró

A játék vége felé már kissé vonatottá váltak a ellenséges csoportok eltakarításai. A nagyobb Börtönök végére már sokszor éreztem úgy, hogy gyakorlatilag mindent szívesebben csinálnék, mint a hömpölygő szörnyhullámok hadainak gyepálása. Viszont ne értsetek félre, a játék kiváló, viszont ahhoz, hogy tényleg ki lehessen élvezni, néha bizony szünetet kell tartani. Én a teszt határideje miatt két nekifutásból vittem végig a játékot, ami szerintem bőven rányomta a pecsétjét az általános játékélményre.

Borítékolható élmény

A történet ugyanis úgy ahogy van tökéletes. Egy „warriors-like” játékhoz képest igazi élménybomba a Persona 5 Strikers, amire csak rádob egy lapáttal a temérdek bejátszás. Ami természetesen anime-szerű videókat jelent, ezzel is erősítve a rajongókban az igényt arra, hogy a Persona 5-öt végigtolják, mint anime sorozat is. Ugyanis bizony, az alapjáték történetét elkészítették animációs sorozat formájában is. Nem annyira jó, mint a játék, de ha a Strikers előtt képbe akartok kerülni, arra tökéletes gyorstalpaló lehet!

A Persona 5 Strikers tehát egy kiváló játék lett, amit boldogan ajánlok mindenkinek. Nem állítom, hogy hibátlan, viszont a kategória, valamint a széria kedvelőinek biztosan kötelező. A kérdés már csak az, hogy most mégis mi az istennel játsszak…?!

A játékot a Cenega Magyarországnak köszönhetően, PlayStation 4-en és PlayStation 5-ön teszteltük. A játék elérhető Nintendo Switch-en és PC-n is. (Utóbbi február 23-tól.)

https://leet.hu/?s=%22Xiaomi%22+%22Redmi%22+%221More%22+%22YEELIGHT%22&post_type=product

https://www.facebook.com/groups/erackgaming/

Összefoglalás

Joker és bandája még sosem volt ennyire átütő – Persona 5 Strikers teszt


Szerzői értékelés

8

A Persona 5 Strikers tehát egy kiváló játék lett, amit boldogan ajánlok mindenkinek. Nem állítom, hogy hibátlan, viszont a kategória, valamint a széria kedvelőinek biztosan kötelező. A kérdés már csak az, hogy most mégis mi az istennel játsszak...?!

Kiváló történet

Lebilincselő látványvilág

Szórakoztató harcrendszer

A Fantom Tolvajok…

Volt mikor untam a zenéjét

Repetitív Börtönök, néha érdemes pihentetni

Egyszer vége lesz

Olvasói értékelés

0

×