Gamer billentyűzet 13 ezer forint alatt.

Manapság már elképesztő olcsón kaphatunk gamer perifériákat, ám az alsó szegmensben mindig nagyobb a rizikófaktor. A White Shark Legionnaire korábban már bizonyította, hogy az alsóbb kategóriában is találhatunk megfelelő felszerelést, ezúttal viszont egy még olcsóbb, TKL billentyűzetet vettük górcső alá. Nézzük, ezúttal is sikerül-e megugrani a lécet?

Doboz

Nesze semmi, fogd meg jól. Na jó, persze a billentyűzetet benne találjuk, de ennyi. Ezen kívül egyetlen leírást mellékeltek.

Külső

Amit a Legionnaire is jól tudott már, azt itt is felfedezhetjük, azaz ismét fémmel találkozhatunk a gombok alatt, ezzel pedig egy csapásra elszáll az olcsó hatás, amit amúgy az alsó kategóriás billentyűzetek árasztanak.

Jól mutat az asztalon, viszont a „Rainbow RGB” ezúttal is kicsit csalókás, ugyanis valójában nem kapunk valódi RGB-t, azaz a háttérvilágítás fix, nem tudunk túl sokat variálni a színekkel.

Persze kapunk különféle effekteket, amelyek között van 1-2 jópofa, de ismét az a helyzet áll fenn, mint legutóbb: azaz, akinek tetszik az előre beállított színkombináció, az nem fog csalódni, viszont ha nem jön be, akkor ki lehet kapcsolni vagy másfelé kell nézelődni.

Minőség

Mivel egy 15 ezer forintos billentyűzetről van szó, így eleve nem támaszt túl nagy elvárásokat az ember. Ettől függetlenül viszont van pár pont, ahol sikerült meglepniük a spártaiaknak.

A billentyűkupakok például már a középkategória felé kacsingatnak, ugyanis dupla falú ABS-sel örvendeztettek meg a White Shark tervezői.

A külső résztől nem fogunk térdre borulni, viszont a szennyeződések sem látszanak meg rajta egykönnyen és maga a felső rész is tartósnak tűnik, ami azért jó pont, ha valaki hosszabb távon szeretné élvezni a billentyűzetét, ami az 50 millió garantált leütés mellett nem jön rosszul.

Sajnos fix kábelt kapunk, viszont legalább adtak a kábel minőségére. A jól ismert, fonott (braided) kábellel szerelték, ami ezúttal nem túl merev, szóval egész jól el lehet vezetni az asztalon. Kapunk még egy zajszűrőt a csatlakozó végén, ami szintén plusz pont.

A hátulját vizsgálva viszont ezúttal is felfedezhetjük az olcsóság jeleit. Jellemzően ez az a terület, ahol a gyártók előszeretettel spórolnak. Itt a hagyományos kopogós műanyagot találjuk. A széleken ott figyelnek a csúszásgátló gumibütykök, ezek többé, kevésbé teszik a dolgukat. Itt találjuk még a talpakat, amik valószínűleg az első rage-ig tartanak, ugyanis olyan vékonykára sikeredtek, hogy Chuck Norris puszta ránézéssel is kettétörné.

Teljesítmény, használat

A kategória ékessége, a jól ismert Outemu Blue teljesít szolgálatot. Ez a belépő szint a mechanikus billentyűzetek világában, viszont ez is a Cherry MX dizájnján alapul, illetve az 50 millió garantált leütés sem maradt ki a repertoárból.

A kék kapcsolókkal nem igazán lehet félrelőni, legyen szó játékról vagy gépelésről, nagyszerű a kapcsolási érzet. Hozza a szinten, ezt nem lehet tőle elvenni, viszont van hangja. Aki csendesebb megoldást szeretne, annak nem ez lesz az ideális választás, bár egy barna vagy piros kapcsolóért jellemzően jobban bele kell nyúlni a zsebünkbe.

Egyedüli furcsaság, amit nem teljesen értek, az a kialakítása. Valamiféle furcsa hibrid, az US és UK kialakítás között. A gyártó US-nek titulálja, ennek ellenére a „rendes” nagy entert kapjuk, viszont az „í” billentyű ezúttal is hiányzik, szóval marad az altg+j a mindennapok során. A TKL kialakítás pedig játéknál külön jól jön, hiszen a NumPad elhagyásával köszönhetően több helyünk marad az egérpadon, ami mondjuk egy XL egérpad esetén nagyon is jól tud jönni. A tesztpadon persze ez nem igazán jött elő, hiszen egy teljes asztalt beterítő MPC Cordurát használunk, ami önmagában drágább, mint a Spartan.

Verdikt

Ezúttal sem csalódtunk a White Sharkban. A Spartan is bizonyította, hogy bizony szerényebb összegből is lehet értelmes, a mindennapokban is használható gamer billentyűt vásárolni, ez pedig nem kis szó, hiszen manapság rengeteg hitvány minőségű perifériát árulnak, főleg az olcsóbb szegmensben.

A kék kapcsolók ezúttal is hozták a kötelezőt, az 50 millió garantált leütésnek köszönhetően pedig hosszútávra is nyugodtan tervezhetünk vele, főleg a dupla falú billentyűzetkupakok mellett. Jól mutat az asztalon, bár az RGB nem pont az az RGB, amire az ember számít.

A Legionnaire után kicsit hiányzott a magyar nyelv, vagyis pontosabban az í billentyű és a szoftver is kimarad, ami a drágább esport ready billentyűzetek esetén is megesik. Alapesetben pedig 15 ezer forintot kell a kasszánál hagynunk érte, ami igencsak baráti ár egy mehanikus billentyűzetért cserébe. A jövőhétig pedig még olcsóbban, mintegy 12 742 forintért hozható el a „leetblast” kuponkóddal.

Galéria

 

Összefoglalás

Túl olcsó, hogy igaz legyen? – White Shark Spartan teszt


Szerzői értékelés

7

A White Shark Spartannal nem igazán lehet mellényúlni. Legyen szó játékról vagy gépelésről, hozza a kötelezőt, sőt még többet is. Az alsókategóriás ár szerencsére nem ment a minőség rovására, viszont hiányzik a szoftver, így az egyedi beállítási lehetőségekről le kell mondanunk.

elképesztő árcédula

mechanikus kapcsolók

kategóriájához képest remek anyaghasználat

“RGB” világítás

jól érezhető nyomáspont

duplafalú ABS kupakok

50 millió garantált leütés

funkcióbillentyűk

nincs szoftver

a színeket nem lehet testreszabni

a makrók is kimaradtak

hangos

Olvasói értékelés

9

×