Gamer egér, gyárilag neoncsíkokkal extrázva.

Manapság egyre gyakrabban futhatunk az Endgame brandbe, ugyanis a gyártó egereit olyan profi CS:GO játékosok is előszeretettel használják, mint Mikail „Maikelele” Bill, vagy Timo „Spiidi” Richter. Az első egerüket stílusosan csak XM1-nek nevezték el, amit viszont nemrég követett is a második variáns XM1 RGB néven. Ez utóbbi mostanra ért el hazánkba, de nézzük meg, hogy mit kapunk a 26 ezer forintunkért cserébe.

Doboz

Az Endgame XM1 RGB a semmi extra kategóriáját vonultatja fel, azaz az üdvözlőkártyán és a beállítási segédleten kívül semmi mást nem találunk a kicsike dobozában.

Forma

Első ránézésre semmi extra, de tényleg. Egy szép, matt egér, ami picit lapos és nyújtott. Az XM1 RGB tipikusan egy olyan egér, amit bárhogyan foghatunk, könnyű ugyanis fogást találni rajta.

Mondhatnám, hogy abszolút eltalálták a formát, de ez teljesen szubjektív. Az biztos, hogy nem nagyon tértek el a jól bevált receptektől. Érdekesség, hogy az egeret ugyan az az illető tervezte, aki annak idején a SteelSeries Sensei-t. Említettem, hogy semmi extra így első ránézésre. Másodikra azért egészen más mondható el róla:

A korábban egyszerű forma hirtelen életre kap és egyszerűen csak úgy sugározni kezd belőle a 16,7 millió színű RGB LED dióda, ami menten egyedi megjelenést kölcsönöz az XM1 RGB-nek.

Hirtelen felvillannak az emlékek és visszamegyünk 15 évet az időben, ami leírva elképesztő soknak tűnik. Utoljára ekkor állítottam be tökéletesre a neon fénycsöveket, amit most az XM1 RGB-n is meg kellett tennem, ugyanis az alján végigvezettek egy homályosított LED csíkot, ami sötétben elképesztő külsőt kölcsönöz az egérnek. Manapság már millióféle világítást raknak az egerekbe, ez viszont egyedi, ami dicsérendő.

Anyagminőség

Ahogyan korábban említettem az egér külseje egy fehér, matt borítást kapott, de csak esetünkben, ugyanis fekete verzióban is kapható a modell. Az egér nem recseg-ropog, bármennyire is szorítjuk, az anyagminőséggel nincs probléma, a piacon kapható egyik legjobb borítást kapjuk, ami nem gyűjti az ujjlenyomatot sem szerencsére. A főgombok lenyomása után egy minimális post travel felfedezhető, de érzetre egyáltalán nem zavaró a jelenség.

Kábel, talpak

Pár éve még ujjongva örömtáncot jártunk volna, mostanra viszont szerencsére már bevett szokás, hogy az egeret könnyű, flexibilis kábellel látják el, amihez tömör PTFE talp társul. Az Endgame XM1 RGB esetén is parakábelt és tömör teflon talpakat kapunk.

Ezek mind a piacon kapható legjobb minőségű darabok, jó látni, hogy ezen sem spórolt a gyártó.

Hardver

Idáig egyáltalán nem hibázott az Endgame XM1 RGB, de vajon hol fog elcsúszni? Nos, az előre borítékolható, hogy nem a szenzor lesz a gyenge pont. Egyrészt a profi esportolók egész biztosan nem állnának neki egy meccsnek sem egy gagyi szenzorú egérrel, hiszen ha nem tudja lekövetni a gyors mozgást, akkor egyszerűen nem alkalmas játékra az adott eszköz. A PMW 3389 nem egy új fejlesztés, viszont számtalan helyen remekelt már és manapság is a legjobb szenzorok között tartjuk számon.

A kapcsolók esetén már más a helyzet. A görgők és a főkapcsolók esetén is érződik, hogy a gyártó iszonyú mód ráment arra, hogy játékokban senki ne csináljon semmit véletlenül. A fő gombok alatt a Kailh GM 4.0-ás mikrokapcsolói foglalnak helyet, amelyek az Omronoknál magasabb élettartammal rendelkeznek és állítólag sokkal ritkábban szenvednek a „duplaklikk” jelenségtől. A Kailh 60 millió kattintásra hitelesítette a GM 4.0-ás kapcsolókat, ami kiemelkedőnek számít (ha csak nem PR-féle mesebeli számokról van szó, de mi megelőlegezzük a bizalmat).

A görgő esetén a fokozatok rendkívül jól elkülönülnek, viszont egyúttal az átlagnál kicsit nehezebb a görgetés. Az átlag alatt pedig nem a Zowie-féle borzadályokat értem, hanem a mai, újabb egereket. Aki esetleg Zowie-ről érkezik, annak még így is könnyűnek fog tűnni, de valamiért az esportolók inkább ezeket kedvelik.

Az Endgame MPC1200 Cordura padon próbálgattam az egér teljesítményét az általam preferált 900 DPI-n és nem lehetett zavarba hozni az XM1 RGB-t. A legnagyobb, közel 4 m/s-os rántásomat is gond nélkül lekövette. Ezt követően több lépcsőben is megnéztem az egér teljesítményét:

A grafikonokon jól látszik, hogy egyetlen esetben sem sikerült megközelíteni a szenzorban rejlő lehetőségeket, azaz játék közben bármekkorát ránthatunk, nem fogunk problémába ütközni. Legyen szó akár 800 vagy akár 16 000 DPI-ről, bár nem tudom, ki az az elvetemült, aki 10 000 DPI fölé menne bármikor is.

Mindemellett az 1000 Hz-es (polling rate) mintavételezés is stabil volt a teszt során, így a válaszidővel sem lesznek problémák a használat során.

Szoftver

Az Endgame fejlesztőcsapata a szoftver terén sem lőtt félre. Nem azt mondom, hogy ez minden idők legdurvábban konfigurálható rendszere, viszont mindent tartalmaz, amire egy játékosnak szüksége lehet. Állíthatjuk a színeket, a gombok funkcióit, a DPI állító lépcsőket itt át is programozhatjuk, sőt ki is vehetjük a lehetőségeket, nehogy esetleg átkapcsoljunk menet közben.

Kapunk némi haladó beállításokat is, állítható a LOD, azaz hogy milyen magasságig érzékeljen a szenzor, továbbá a „ripple control”, azaz a smoothing is bekapcsolható, amennyiben valaki nem nyers bevitel párti. A szoftveren belül találjuk az update lehetőséget, ennek segítségével pár perc alatt frissíthetjük egerünket a legfrissebb firmware-re.

Hiányoznak viszont a makrók és a mikrokapcsoló delay sem állítható. Így aki ezen funkciókra vágyik, annak nem az XM1 RGB lesz az igazi.

Verdikt

Az az igazság, hogy az Endgame mérnökei majdnem mindent kitaláltak. Adott egy új forma, ami mégis ismerős a korábbi évekből. Az egér külseje teljesen ránk van bízva. Ha akarjuk teljesen átlagos is lehet, de választhatunk a szolidabb árnyalatoktól egészen a vadabb kombinációkig tényleg mindent.

A belsejében csupa minőségi alkatrészt találunk, viszont a főkapcsolók helyére ezúttal Kalih kapcsolók kerültek a megszokott Omronok helyett. Cserébe viszont ezek az átlag 20-30 millió klikk helyett 60 millió leütésre vannak hitelesítve, ami nagyban növeli a tartóssági faktort. A rántások lekövetésével sem lesz probléma, köszönhetően az egérben rejlő PMW3389 top szenzornak. Casual játékra és esportra is egyaránt alkalmas és könnyen megszerethető.

 

 

 

 

 

Az Endgame XM1 RGB már megtalálható a leet.hu webshopjában, fekete és fehér színekben egyaránt kapható. A tesztterméket köszönjük a Caseking Hungary-nek!

Perifériák

Összefoglalás

Elkapták az Underground 2 feelinget – Endgame XM1 RGB teszt


Szerzői értékelés

8

Az Endgame XM1 RGB egy korrekt iparosmunka, ami ha akarjuk egy visszafogott átlagegér, de ha kedvünk támad úgy felpimpelhetjük kedvencünket, akár csak 2004-ben az NFS: Underground 2-ben tettük. Megnyerő forma, minőségi matt borítással megspékelve. Mindemellett a minőségi kábelről és az első osztályú talpakról sem feledkeztek meg. Ha valaki egy megbízható, esportra is alkalmas egérre vágyik, az az XM1 RGB-vel nem fog félrelőni. A picit keményebb kapcsolók talán a legmegosztóbb elemei az egérnek, na meg a makrózás hiánya fájhat még egyeseknek. Ezeken túl nem tudunk túl sok negatívumról beszámolni, talán az ára lehetne még egy kicsit barátibb.

minőségi szenzor

vad külső

minőségi matt külső bevonat

ultra rugalmas parakord kábel

minőségi PTFE talpak

(kikapcsolható) RGB világítás

a görgő fokozatok jól elkülönülnek

viszonylag könnyű

jó szoftver

kemény kapcsolók

minimális post travel a fő és oldalgombok esetén egyaránt

a megszokottnál nehezebb a görgetés

nulla extra a dobozban

nincs makró

Olvasói értékelés

10

×