Egy japán játékos nemrég arról írt a Twitteren, hogy elveszíti az érdeklődését a játék iránt, pont annak a vége, illetve a végső ellenség előtt. Kiderült, hogy az országban nem ő az egyetlen.

A korai és a modern videojáték-tervezés átalakult.

Kép: The Star

Az egyik legnagyobb különbség a régi és az modern játékok között, az valóban a haladás-mechanika. Régen a legtöbb játék egy képernyőn zajlott, inkább ügyességi kihívásokat tartalmazott. Az előrehaladást az elért pontszámokban lehetett mérni, ergo ki mennyire kitartó és ügyes. Így volt ez a Pac-Man vagy a Galaga esetében is.

Manapság azonban a játékokat úgy tervezik, hogy folyamatosan új játékmechanika jelenjen meg, változik a környezet és az ellenségek típusai, valamint a cselekmény. Ha belegondolunk, általában a játék vége, a főellenség legyőzése a legjobb a játékokban, ám akkor van szükség a legnagyobb fejlődésre és odafigyelésre is. Ilyenkor mindent be kell vetni, hogy győzelmet arassunk, ami stresszes lehet. Erre hívta fel a figyelmet egy japán gamer, aki a játék vége előtt inkább befejezi a játékot.

„Amikor játszom, és a végéhez közeledek, hirtelen elvesztem az érdeklődésemet, nincs kedvem legyőzni a bosst, és egy időre abbahagyom a játékot. Ez mással is előfordul? – tette fel a kérdést Fumitoshi Hizen.

A válaszokból úgy tűnik, nem ő az egyetlen japán gamer, aki így játszik:

• „Soha nem gondoltam volna, hogy nem csak én érzem így.”
• „Pontosan ugyanez a szindrómám van.”
• „Eljutok egészen az utolsó részig, aztán visszatérek az elejére, és inkább elölről kezdem.”
• „Általában abbahagyom a Pokémont, amikor eljön az idő, hogy a Elite Four ellen kell harcolni.”

Ennek egyik oka lehet, hogy a játék végén már inkább csak használnunk kell a megszerzett tapasztalatokat, újdonság ilyenkor már nem vár ránk. Csak egy nagyobb kihívást kell teljesítenünk, mint a játék más részein. Ráadásul, ha a főellenség túl erős, elveszi a játékos magabiztosságát, és értelmetlenné teheti az addig elért eredményeket.

• „Hat hónapos szünetet tartottam közvetlenül a Final Fantasy VII és a Devil Summoner utolsó bossa előtt.”
• „Az RPG-kben, ha már biztosan tudom, ki lesz a főellenség, már nagyjából mindent tudok, ami a azután történni fog.”

Persze vannak olyanok is, akik azért hagyják abba, mert egyszerűen nem akarják, hogy véget érjen.

• „A Fallout: New Vegas vége után olyan szomorú lettem, hogy új karaktert készítettem, és elkezdtem az egészet előröl.”

Jól látható tehát, hogy a japán gamerek egy része inkább nem ugrik be a végső küzdelembe, hogy ne érjen véget a játék, vagy ne legyen túl nagy a kihívás. Te mennyire tudsz azonosulni ezzel a gondolattal?

Te is abba szoktad hagyni a vége előtt a játékot?