A videojátékok első megjelenése óta számos kutatás irányul arra, hogy milyen hatással vannak szervezetünkre, mentális egészségünkre. Számos pozitív és negatív hatásukat ismerjük már, most pedig arra keressük a választ, mi olyan vonzó bennük annyi ember számára.

A GamesCom információi szerint 2018 júliusára a gamerek száma elérte a 2,2 milliárdot. Ez a világ lakosságának közel egyharmada. Ennyi ember játszik rendszeresen valamilyen videojátékot számítógépen, vagy valamilyen konzolon.

Mi olyan vonzó mégis ezekben a játékokban, hogy emberek milliói fordítanak rájuk több órát naponta? Mivel képesek a képernyők elé szegezni minket rendszeresen? Hogyan képesek biztosítani azt a motivációt, aminek köszönhetően órákat ölünk bele a játékba, hogy fejlődhessünk, miközben az iskola vagy a munkahelyünk nem képes erre? A válasz a pszichológiában van, amit minden videojáték-készítőnek úgy kell ismernie, mint a tenyerét.

Nick Yee, a Stanford Egyetem kutatója több ízben is vizsgálta a kérdéskört. Tanulmányainak színterei között szerepel a virtuális kapcsolatok és önkép területe mellett a motiváció kérdése is a virtuális világban. A pszichológus és kommunikációs szakember megfigyelései alapján három motivációs komponenst állapított meg. Az első a teljesítményé. Ez magában foglalja a játékban való előrehaladást, de a szabályok és szabályszerűségek minél nagyobb fokú megismerését is. A más játékosokkal való versengésről már nem is beszélve.

Mortal Kombat Scorpion v. Sub-Zero

Kép forrása: Pinterest

A második a szociális összetevő. Ez alapján a játékosok egyik fő motivációja a társas kapcsolatok kialakítása és fenntartása olyanokkal, akik hozzájuk hasonló érdeklődési körrel rendelkeznek. Itt kap helyet a csapatmunka fejlesztése és egymás segítésének vágya is, ami főként az online játékokban játszik nagy szerepet.

Végül, de nem utolsó sorban pedig az elmerülés komponense, vagyis a játék teljes átélése. Ez az RPG-ktől kezdve az MMORPG-ken keresztül az FPS-ekig az összes játéknál jelen van. El tudunk merülni ugyanis egy videojáték világában akkor is, ha csak féktelenül aprítjuk az ellent és akkor is, ha harmadik személy szemszögéből éljük át a főhős kalandjait. Fokozza azonban az élményt, ha magunk alakíthatjuk ki karakterünket és döntéseinknek megfelelően változtathatjuk a sztorit.

Egy másik tanulmány, ezúttal Richard Ryan-től és Edward Deci-től a kompetencia, az autonómia és a közösséghez tartozás érzéseiben találta meg a játékosok motivációinak forrását. A kompetencia ebben az esetben azt testesíti meg, amikor egy játék elég nehéz ahhoz, hogy kihívást jelentsen, de nem annyira nehéz, hogy lehetetlen legyen megcsinálni. Utóbbi ahhoz vezetne, hogy a játékosok nagy része feladja és végül hiába rendelkezik az adott játék a világ legjobb sztorijával, vagy grafikájával, megbukik a kasszáknál.

Az autonómia az önállóság helyett itt a kontrollt jelenti, amit játékosként érzünk. Legyen szó FPS-ről vagy egy nyílt világú RPG-ről, a billentyűzettel vagy a kontrollerrel a kezünkben miénk az irányítás. A való életben erre nem mindig van lehetőségünk, így segít a frusztrációt leküzdeni az, hogy a virtuális világban mindent mi irányíthatunk.
A közösséghez tartozás alapvető emberi szükséglet. Társas lények vagyunk, egyedül rosszul érezzük magunkat, kirekesztve, a videojátékok pedig a szociális kapcsolatok új szintjét nyitják meg előttünk.

A fentebb említett okok mellett művésziségükkel, interaktivitásukkal is motiválnak minket a játékra. Arra, hogy minél jobban megismerjük és minél többet láthassunk belőle. Ez nagyon hasonlít ahhoz, amikor valaki nem képes abbahagyni egy sorozatot, vagy letenni egy könyvet, mielőtt a végére érne. Folyamatosan új információk birtokába kerülünk, új részletekre leszünk figyelmesek és a játék új mélységeibe kapunk bepillantást.

Az már megvan, miért kezdünk el játszani a videojátékokkal és, hogy sok esetben mi vezethet már-már függőséghez hasonló tünetekhez. Például, hogy addig képtelenek vagyunk másra koncentrálni, amíg be nem fejeztünk egy küldetést, vagy magát az egész játékot. De miért folytatjuk? Erre többrétegű választ is adhatunk, melynek első szintje a sikerélmény.

Winning video game

Kép forrása: techspot.com

Szeretünk sikeresek lenni, az agyunk pedig minden alkalommal, amikor sikerélményben van részünk, boldogság hormonokkal árasztja el a testünket. Ezek szabadulnak fel sportolás, egy teljesített vizsga, vagy csak egy finom étel elfogyasztása után is. A videojátékok ráadásul szervezetünk ösztönös reakcióján kívül is jutalmaznak minket az előrehaladásért. A nehezebb pályák, vagy küldetések teljesítése általában szintlépést eredményez, de legalábbis egy új fegyvert, felszerelést, vagy virtuális pénzt kapunk érte. Minél jobbak vagyunk a játékban, a jutalom is annál nagyobb, mivel pedig a feladatok is nehezednek, úgy érezzük, folyamatosan fejlődnünk kell.

Ha mindez nem lenne elég, a sokat emlegetett, de többségében nem bizonyított negatív hatások mellett pozitívak is jelentkeznek bőven a gamereknél. Kutatásokkal támasztották alá például, hogy a rendszeresen videojátékozóknak jobb a szem-kéz koordinációjuk, jobbak a helyzetfelismerésben, de még a színeket is jobban meg tudják különböztetni. Ezen kívül kevésbé stresszesek, hiszen a feszültségüket a virtuális térben le tudják vezetni.

Adam Eichenbaum és Daphne Bavelier 2014-ben megjelent kutatása a videojátékozás hosszú távú egészségügyi hatásaira is talált bizonyítékot. Felméréseik szerint a játékosok sokkal jobban teljesítenek a kognitív teszteken, mivel agyukat folyamatosan kihívások elé állítják. A mozgásfelismerő és döntéshozó képességeik is jobbak, hiszen rendszeresen gyors választásokat kell hozniuk a virtuális térben. Ezek mellett azt figyelték meg, hogy a szem bizonyos betegségei, mint mondjuk a kancsalság is javítható videojátékozással.

Ehhez három csoport eredményeit hasonlították össze. Mindannyiuknak lefedték a működő szemét, így csak a másikra támaszkodhatott. Az egyik csoport tagjainak tévét kellett néznie, a másiknak kötni, míg a harmadiknak játszani. A kísérletük végére csak a videojátékosoknál következett be javulás. A videojátékok jótékony hatásairól egy korábbi cikkünkben bővebben is olvashatsz, ha pedig idáig elértél, már a pszichológiai hátterükről is többet tudhatsz.

A játékkészítőknek ahhoz, hogy igazán sikeres videojátékot dobhassanak a piacra, ha nem is kell pszichológus professzornak lenniük, ismerniük kell az emberi természet alapjait. Ebben nagy szerepet játszanak a társas kapcsolatok, a versenyszellem és a sikerélmények is. A legtöbb játék, legyen az online, vagy sem épp ezekre fókuszál. Mindig épp akkora kihívással kerülünk bennük szembe, aminek leküzdéséhez meg kell dolgoztatnunk az agyunkat, de nem annyira, hogy teljesíthetetlennek érezzük. Az utóbbi években a stratégia és ügyesség mellett a történet és a látvány is nagy hangsúlyt kapott a felhasználók és készítők oldaláról is. Egy-egy lenyűgöző történet pedig épp úgy magába tud szippantani, mint egy jó könyv, vagy film esetében.

https://www.facebook.com/groups/1737295806551859

×