A videojátékok negatív hatásairól már a Pong és a Space Invaders kora óta keringenek rémhírek. Ezúton üzenjük azonban minden aggódó szülőnek, hogy se vak, se pszichopata nem lesz a gyerek, ha játszik, sőt!
A videojátékok negatív hatásairól már a Pong és a Space Invaders kora óta keringenek rémhírek. Ezúton üzenjük azonban minden aggódó szülőnek, hogy se vak, se pszichopata nem lesz a gyerek, ha játszik, sőt!
Ha már gyerekként is gamer voltál, neked is biztosan ismerősek lesznek a következő mondatok. “Ne ülj annyit a gép előtt, menj ki inkább játszani!”, vagy “Ne nézd olyan közelről a képernyőt, mert rossz lesz a szemed!”. A szülők évtizedek óta ijesztgetik a gyerekeiket, de leginkább egymást a videojátékok negatív hatásaival. A híresztelések szerint ezek az agresszív és véres játékok ugyanis nemcsak a fizikai egészségre, de a szellemire is igencsak rossz befolyással vannak. 2019 végére ez a felfogás már ugyan változni látszik, de még mindig sok olyan szülőt találni, aki, bár gyerekként videojátékozott, saját kis utódját mégis félti tőlük.
A legelterjedtebb tévhitek, amik az amerikai sajtóban újra nagy visszhangot kaptak, arról szólnak, hogy a virtuális agresszió a valóságban is agresszívvá tesz minket. Valójában azonban bele kell gondolnunk, hogy egy lövöldözős videojáték vajon mennyiben más egy népszerű akciófilmnél? A first person shooterek esetében persze karakterünk szemszögén keresztül látjuk a világot, az ismétlődő tevékenységek, amiket egy-egy küldetés során végzünk pedig kialakíthatnak egyfajta toleranciát az erőszakkal szemben. A legtöbben, és ez vonatkozik a gyerekekre is azonban el tudják különíteni a virtuális agressziót a valóságostól. Ennek a vizsgálatára nagyjából azóta irányulnak vizsgálatok, amióta megszületett a széles körben elérhető videojáték. Egyszerűen fogalmazva tehát, egy lovoldozős vagy horror játéktól nem lesz pszichopata a gyerek. Jobban legalábbis biztosan nem, mint egy átlagos akció vagy horrorfilmtől. Cserébe a videojátékok rengeteg jótékony hatást gyakorolnak azokra, akik rendszeresen fordítanak rájuk időt.
Az American Pain Society kutatásai alapján azok a gyerekek és felnőttek, akik súlyos sérülést szenvedtek vagy komoly beavatkozáson estek át, kevesebb fájdalmat tapasztaltak játék közben. Ennek az oka az, hogy a videojátékok erős koncentrációt igényelnek, az agyunk így egyszerűen másra fókuszál és nem a fájdalomra. Stresszoldónak sem utolsók azonban, egy nehéz munkában vagy iskolában töltött nap után például már egy óra videojáték is segíthet a feszültségoldásban. Ez a hatása már a számodra is ismerős lehet.
Kép forrása: earth.com
A multiplayer és online játékok legalábbis biztosan. Ahhoz, hogy sikeresek legyünk egy csapatjátékban kommunikációra és közös munkára van szükség. Lehet nyerni persze akkor is, ha csak a saját fejünk után megyünk, de sokkal nehezebb. Egy jó kis couch co-opnál pedig különben sincs jobb.
A University of Iowa kutatói készítettek felmérést több felnőtt bevonásával arról, milyen hatással vannak a gondolkodtató játékok az agyműködésre és memóriára. Nekik sikerült kimutatniuk és egy tanulmányban publikálniuk azt is, hogy bizonyos videojátékok már tíz órányi játék után három évre növelik a kognitív tartalékaink mértékét. Magyarul tehát fejlesztik és javítják a memóriát.
A fenti ponthoz kapcsolódik a videojátékok másik jótékony hatása, méghozzá, hogy bizonyos szempontból lassítják az öregedést. Ha a hetvenes táblánál te is láttál már autósokat negyvennel araszolni, majd megelőzve őket végül kiderült, hogy egy idősödő sofőr ül a vezető ülésben, jó hír, hogy gamerként te előnyből indulsz hozzájuk képest. A videojátékok javítják ugyanis a reflexeket. Ezzel csökken a reakcióidő, ami játék közben egy ellenfél legyőzéséhez, míg vezetésnél a zebráról hirtelen lelépő gyalogos, egy elénk vágó autó vagy a pirosra váltó lámpa észrevételéhez kell.
Kép forrása: playstation.com
Arra, hogy testünk és erőnlétünk rendben legyen a legtöbben már odafigyelünk, de az agyunk is formában tartható. Ezzel bizonyos öregedési folyamatok is lassíthatók, például a memória romlása, vagy a reakcióidő megnövekedése. Szintén a University of Iowa kutatói bizonyították be, hogy erre pedig jó megoldást jelentenek a videojátékozással töltött órák.
A döntéshozatali képességünket ráadásul nemcsak stratégiai játékokkal növelhetjük, hanem akciójátékokkal is. Míg előbbieknél a kihívás a saját stratégia kidolgozásában rejlik, utóbbinál a rendelkezésünkre álló adatok alapján gyorsan kell döntéseket hoznunk. Egy akciójátéknál a fő cselekmény mellett oda kell figyelnünk a környezetünkre, a látóterünk szélén folyó eseményekre. Ha csapatban dolgozunk, akkor csapattársaink, sőt, ellenfeleink mozzanataira is és, amikor szükséges, azonnal megfelelően reagálni.
Kép forrása: gamechannel.hu
Míg elsőre ez nem tűnik olyasminek, amit könnyen használhatnánk a valóságban is, ha jobban belegondolunk, a legváratlanabb helyzetekben is hasznunkra lehet. Az önvédelmi tanfolyamokon az első, amit megtanítanak, hogy tudd megkülönböztetni az átlagos járókelőt a potenciális támadótól az utcán. Nemcsak ilyen esetben jöhet azonban jól a helyzetfelismerés. Ha egy nehéz döntést kell meghoznod, akár munkahelyet váltanál, akár lakást vennél, jó, ha minden lehetőséget fel tudsz ismerni és mérlegelni, mielőtt fejest ugrasz a változásba.
És már a látásunkat sem károsítják… A University of Texas Medical Branch kutatói egy csoport középiskolás, főiskolás és rezidens szem-kéz koordinációját vették megfigyelés alá. Azt persze nem vitatjuk, hogy éles helyzetben egy operáció végrehajtására még mindig a rezidensnek van a legjobb esélye, a kutatás azonban érdekes eredményeket hozott. A résztvevőknek egy virtuális műtétet kellett végrehajtaniuk és hiába a sok évnyi orvosi iskola valamint gyakorlat, a középiskolások lekörözték a rezidenseket is. Hogy miért? A videojátékok miatt.
Kiderült, hogy a gimisek többsége legalább napi két órát tölt játékkal, míg a rezidenseknek erre egyáltalán nincs idejük.
Kép forrása: thisisanothercastle.wordpress.com
Az egyik elterjedt tévhit a szülők körében, hogy a gyerek agya az iskolában a tananyag helyett a videojátékokon jár, ezért sokan tiltják, vagy legalábbis korlátozzák őket. Vikranth Bejjanki végzett felmérést a témakörben egy csoport tapasztalt és egy csoport tapasztalatlan játékos bevonásával. A feladat formák és minták felismerése volt, amikkel általános iskolában is gyakran találkozhatunk foglalkoztató füzetekben.
A felmérése kimutatta, hogy a tapasztalt játékosok könnyebben felismerik ezeket, ráadásul könnyebben jegyeznek meg új információkat, mint nem gamer társaik.
Összességében úgy tűnik, tehát, hogy nemhogy tiltani, inkább támogatni kell a gyerekeket a videojátékozásban. Nem árt persze itt is ésszerű korlátokat szabni. A korhatár besorolások, ahogy a filmek esetében, úgy itt sem díszként vannak feltüntetve. A közös játék azonban akkor is jó családi program lehet, ha a kert és egy focilabda helyett a kanapé és egy pár kontroller szerepel benne.
