A játékosok gyakran kaphatják meg más körökben mozgó ismerőseiktől, hogy túl sok időt töltenek a képernyő előtt. Nehéz megtalálni a határt az addikció és a kedvtelésből űzött tevékenységek között, a jelek azonban itt sem különböznek sokban más függőségekétől.
A játékosok gyakran kaphatják meg más körökben mozgó ismerőseiktől, hogy túl sok időt töltenek a képernyő előtt. Nehéz megtalálni a határt az addikció és a kedvtelésből űzött tevékenységek között, a jelek azonban itt sem különböznek sokban más függőségekétől.
A WHO (World Health Organization) létező rendellenességként ismeri fel a videojáték-függőséget. Pontos meghatározása szerint ez egy olyan “állandó, vagy ismétlődő minta a játékos online vagy offline magatartásában, ami a játék felett érzett kontrollal hozható kapcsolatba. Jellemzően egyre nő a játék fontossága más értékekkel, érdeklődési körökkel és napi teendőkkel szemben, a negatív következményektől függetlenül”.
Leginkább a szerencsejáték-függőséghez hasonlítható, ahol annak ellenére, hogy a játékos mennyit veszít, úgy érzi, mindig van hová tovább. A következő kör jobb lesz és a befektetett pénz és idő sikereket hoz majd. Valójában azonban bármilyen más szenvedélyhez hasonlíthatnánk. A videojáték-függőség tünetei nem különböznek nagyon a dohányzásétól vagy az alkoholétól sem. A szenvedélybeteg tisztában van a kockázatokkal és a negatív hatásokkal, a fiktív vagy reális kedvező következmények miatt azonban kész vállalni őket.
Kép forrása: playthebible.com
Nem kell azért rögtön videojáték-függőt kiáltani, ha valaki véleményünk szerint “túl sokat játszik”. Mennyi az a túl sok? Honnan állapítható meg, hogy valóban függő-e valaki, vagy csak egyszerűen a szórakozás és a kikapcsolódás kedvéért játszik?
A WHO adatai alapján több milliárd játékos él a földön, mégis csak 3-4%-uk számít függőnek. A különbség pedig könnyen mérhető egészséges és nem egészséges szenvedély között, méghozzá a negatív hatásokkal. Egy szenvedélybeteg számára függősége tárgya lassan mindennél fontosabbá válik, ezt pedig elsősorban családtagjai, barátai fogják észrevenni. Itt is fontos tényező ugyanakkor az idő. Egyértelmű diagnózist orvos is csak hosszabb megfigyelés után állíthat fel, ami általában tizenkét hónapot ölel fel. Könnyelműen dobálózni a függőség vádjával tehát nem lehet.
Az American Psychiatric Association kilenc figyelmeztető jelet állapított meg, ami a legtöbb videojáték-függőn megfigyelhető. Ezek ugyan segítenek abban, hogy akár magunkon, akár ismerősünkön időben észrevegyük a káros szenvedélyt, pusztán ezekre azonban nem lehet alapozni, érdemes inkább egy szakembert megkeresni.
1. A játékos minden gondolata a videojátékozás körül forog
Intő jel lehet, ha az illető esze csak azon jár, mi volt egy korábbi játékban, mit csinálhatott volna másként, illetve milyen stratégiákat használhatott volna, vagy máris a következő alkalomra vár, hogy játszhasson. Ez rövid távon, például egy régóta várt új játék megjelenésekor, vagy olyan társaságban, ahol játékostársakkal van, nem jelent problémát. Akkor válik azzá, amikor már csak erről tud beszélni és semmi más nem érdekli.
Kép forrása: wccftech.com
2. Elvonási tünetei vannak
Mint a legtöbb függőségnél, a videojátékozásnál is elvonási tünetek jelentkezhetnek, ha elveszik a lehetőségét a játéknak. Ezek általában hasonlóak más szenvedélybetegségek tüneteihez: ingerlékenység, idegesség, unalom, szomorúság, vagy stresszevés. Bármi, ami elvonja a figyelmet a függőség tárgyának hiányáról.
3. Egyre több időt tölt játékkal
A legtöbb videojátékot úgy készítik, hogy elég nehezek legyenek ahhoz, hogy mindig nyújtsanak elég kihívást, de ne legyenek túl nehezek ahhoz, hogy a játékosok előbb-utóbb feladják őket. Ennek köszönhetően a siker eléréséhez több gyakorlásra, ezzel együtt a videojátékban eltöltött több időre van szükség, ami más tevékenységek rovására mehet.
4. Fizikai tünetek jelentkezése
Ezek közé tartozik a végtagok zsibbadása a számítógép előtt vagy a kanapén kuporogva töltött hosszú, órákig tartó játék miatt. Ahogy az ülőmunkát végzőknél, úgy a játékosoknál is kialakulhatnak bizonyos keringési rendellenességek, amik főleg a lábak zsibbadásához vezetnek.
Kép forrása: wavemagazineonline.com
Nem ritka a migrénes fejfájás sem, amit a képernyőre irányuló intenzív koncentrálás okoz, de ínhüvelygyulladás és a kéz ízületeinek gyulladása is kialakulhat. Ezeket a kontrollerek, vagy az egér erőteljes szorítása okozza, ami hosszú távon vezet csak problémákhoz.
5. Az érdeklődés elvesztése
Egyéb hobbik, vagy társas tevékenységek iránt. Fokozatosan a videojáték válik az egyetlen szórakoztató tevékenységgé. Semmi nem ér fel ahhoz a sikerélményhez, amit virtuális világában elérünk.
6. A problémák ismerete és figyelmen kívül hagyása
Akárcsak más függőségek esetében, a videojáték-függők is rájöhetnek arra, hogy szenvedélyük tárgya káros az egészségükre, társas kapcsolataikra. Ahogy azonban a szerencsejátékosoknál, vagy a dohányzóknál is megfigyelhető, valamilyen kifogással mégis tovább folytatható a tevékenységük.
7. Tagadás
A szenvedélybetegek gyakran hazudnak arról, mennyi időt töltenek videojátékozással. Pontosan tisztában vannak vele, hogy milyen reakcióval szembesülnének, ha elárulnák a valós számot, ezért töredékére csökkentik azt.
Kép forrása: joyofandroid.com
8. A játék menedék a problémák elől
Sokunknak ismerős lehet az a helyzet, amikor egy fontos döntést kellene meghoznunk, egy határidős feladatot kellene befejeznünk és hirtelen minden érdekesebbnek tűnik, aminek nincs köze hozzá. Míg a legtöbben ilyenkor kitakarítjuk a lakást, átrendezzük a gardróbunkat, vagy végignézünk egy egész évadot egy sorozatból, a játékfüggők játszanak.
A különbség a gyakoriságban keresendő. Egy játékfüggő minden problémája elől virtuális világába menekül, legyen az a bűntudat, az esélytelenség, a szomorúság érzése, vagy a mosogatás elvégzése. Egyszerűbben fogalmazva keresi a legapróbb lehetőséget is, hogy hódoljon a szenvedélyének és ebben talál megnyugvást.
9. Előbb-utóbb rámegy a kapcsolatokra is
A függő életében a videojátékozás tölti be az elsődleges szerepet. Ennek megfelelően előtérbe helyezi a társas kapcsolatokkal, tanulmányokkal vagy munkahelyi feladatokkal szemben is. Ez előbb-utóbb kifejti negatív hatását élete minden területére, esetleg még tisztában is van vele, mégsem képes elszakadni tőle.
Ennek okai egyrészt pszichológiaiak. A játék jelenti a menedéket a problémák elől, itt ugyanis sikerélményekben lehet része. Másrészt fizikaiak, az elvonási tünetekkel ugyanis ebben az esetben is épp olyan nehéz megküzdeni, mint a dohányzásról vagy az alkoholról való leszokás alkalmával.
Kép forrása: techthelead.com
Rövidtávú függőséget elsősorban az offline játékok válthatnak ki, amelyek egy történettel vagy egy feladattal szögezik a képernyők elé a játékosokat. Ez a fajta szenvedély általában addig tart, amíg végig nem játsszuk az adott játékot. A történet megismerésével és a feladat befejezésével elérjük áhított célunkat és el tudjuk engedni a függőségünket.
Ilyen oldalról vizsgálva veszélyesebbek az online játékok, ezeknek általában ugyanis nincs végük. Mindig van egy újabb küldetés, egy újabb pálya vagy egy újabb történetszál, amit megismerhetünk. Mindkét esetben tudjuk azonban kontrollálni a helyzetet. Ha bármelyik figyelmeztető jelet észrevesszük, érdemes csökkenteni a játékkal töltött időt. A kulcsszó a fokozatosság lehet. Az elvonási tünetek csökkentése érdekében lassan visszafoghatjuk a képernyők előtt töltött időt, de személyenként eltérő módszerek lehetnek hatásosak.
Összességében tehát a videojáték-függőség a gamer közösség nagyon kis százalékát érinti csupán, de létező jelenség. Érdemes odafigyelni az intő jelekre, mert ha időben észrevesszük őket, nagyobb problémákat előzhetünk meg. Egy kis egészséges szenvedéllyel azonban még nincs semmi gond.
