Ha már a húszas éveid közepén, vagy azon túl jársz, ezek némelyike biztosan ismerős lesz a számodra. Ha pedig a még fiatalabb generációhoz tartozol, érdemes megnézni, honnan indultak kedvenc játékaid!
Ha már a húszas éveid közepén, vagy azon túl jársz, ezek némelyike biztosan ismerős lesz a számodra. Ha pedig a még fiatalabb generációhoz tartozol, érdemes megnézni, honnan indultak kedvenc játékaid!
A ‘90-es évek gyerekei még biztosan emlékeznek az első otthoni konzolokra. Ezek közül csak néhány működött lemezzel, a többség a jó öreg kazettás verziók közé tartozott. Ekkor még nem az volt a lényeg, hogy egy játékos több száz órát beleöljön egy mentésbe. A sztorik ennek megfelelően vagy hiányoztak, vagy rettenetesen primitívek voltak. Piacra kerültek olyan játékok, amiken ma már csak nevetnénk. Szállíthattunk például újságot egy biciklisfutárral, akinek közben vad kutyákkal, sőt, még a Nagy Kaszással is meg kellett küzdenie. Super Marioval az elrabolt hercegnő megmentésére indulhattunk gombák, teknősök és eldugott világok útvesztőjében, és ez csak a kezdet!
A ‘80-’90-es évek videojátékai még egy teljesen más világszemléletet tükröztek. A tárhely korlátozottsága miatt nemcsak a sztorik, de a grafika sem volt annyira kifinomult, mint manapság. Akiknek gyerekkorukból ismerősek ezek a játékok, azokat valószínűleg a grafikai hiányosságok nem fogják zavarni. Azok számára, akik most ismerkednek a videojátékok első generációival pedig érdekes utazás lehet a múltba kipróbálni néhányat.
Ezekben a retró játékokban ráadásul az a jó, hogy ellentétben megjelenésükkel, amikor még tőlük voltak hangosak a játéktermek, most a legtöbbjük teljesen ingyenes. Kis tárhelyigényüknek köszönhetően bármilyen gépen elfutnak, de egy Raspberry-ből is varázsolhatunk rögtönzött konzolt. A klasszikus játékok és a retró kedvelőire nemrég a Nintendo is gondolt és piacra dobta a Nintendo Classic Minit.
A konzol az eredeti dizájn elemeit idézi, habár kazetta helyett ennek már eleve a memóriájáról futnak a játékok. Még egy eredeti kontroller is jár hozzá és bármilyen HD tévéhez csatlakoztatható. Annak, aki épp csak bele akar kóstolni a ‘80-’90-es évek játékainak hangulatába, de annak meg akarja adni a stílusát, ez is megfelel. A tárhelyén kínált játékok felhozatala ugyanakkor nem túl átfogó. A Super Mario Bros., a Legend of Zelda, a Metroid, a Pac-Man és a Kirby Adventure azért még így is köztük van. Mi most ezeken kívül hoztunk nektek néhány olyan címet, amik nélkül elképzelhetetlen lett volna az árkád játékok kora és amiket még mindig megéri kipróbálni.
Egyszerű, de nagyszerű! A Battle City 1985-ben jelent meg Nintendóra, és valóban a legegyszerűbb játékok közé tartozik. A feladat: védd meg a bázisod! A játékban különböző pályák vannak, mindegyik különböző nehézségi szinttel. Csak egy a közös, te és az ellenfeled is meghatározott számú tankot kap egy körre és az nyer, aki hamarabb pusztítja el a másikat. A másik módja a játék elvesztésének, ha a tűzharcok közepette megfeledkezel a bázisod védelméről, amit egy sas jelképez a pályán.
Kép forrása: Youtube
Nem tűnik túl bonyolultnak, de sok órát el lehet vele tölteni, ha az ember rákap az ízére. A játéknak összesen harminc szintje van, amik persze egyre nehezebbek is és könnyen addiktívvá válhat, hogy megverjük a gépet.
A Hudson Soft játéka először 1987-ben jelent meg, mára pedig jogai átkerültek a Konami tulajdonába. A Bombermanben, ahogy a nevéből is sejthetjük, egy karakterrel kell bombákat lerakni egy labirintusszerű pályán. A cél, hogy elpusztítsuk a ránk leselkedő veszélyeket és közben megtaláljuk az átjárót a következő pályára. Bonyolítja azonban a helyzetet, hogy a saját bombáink is veszélyforrások. Ha többen is játsszátok viszont vissza tudtok térni a játékba. Ehhez csak a másik játékost kell parkoló pályára küldeni a terep széléről.
Kép forrása: steampowered.com
A Bomberman így ideális multiplayer játék lazulós baráti összejövetelekhez, vagy a munkanap utáni stressz levezetéséhez is. Csak nehogy barátságok menjenek rá!
Az autóverseny-játékok egyik korai előfutára. Nem kell egy Gran Turismora számítani azonban, a Road Fighterben minimális kontrollja van a játékosnak. Míg a mai autós játékok a minél valóságosabb élmény elérésére törekednek, itt jobbra meg balra lehet irányítani a kocsit.
Kép forrása: Youtube
A pályán sem kell sok izgalomra számítani, a cél csak az, hogy azelőtt érjünk a verseny végére, hogy elfogyna az üzemanyagunk. Ezt a véletlenszerűen az úton feltűnő háromszínű üzemanyagszállítókból tudunk nyerni, amikből úgy tankolunk, hogy meglökjük őket. Még jó, hogy a valóságban ez nem így működik!
Szerencsére a Road Fighter képében egy teljesen ingyenes játékot tisztelhetünk, ami a maga korában népszerűnek számított. Ma inkább azért érdemes kipróbálni, hogy lássuk, honnan indult ez a játékkategória.
A Mortal Kombattal nagyjából egyidőben tűnt fel a Capcom utcai harcos-szériája, a Super Street Fighter. Minden választható karakter egyedi képességekkel bírt, amit a gombok speciális sorrendben történő lenyomásával lehetett elérni és kemény küzdelmeknek lehettünk tanúi.
Kép forrása: polygon.com
A Mortal Kombathoz hasonlóan ebből is jelennek meg folytatások a mai napig. Megjelenésének harmincadik évfordulójára még egy külön kollekciót is piacra dobtak belőle, ami kreatívan a Street Fighter 30th Anniversary Collection nevet kapta.
Az 1980-as évekbeli videojátékból 2017-ben készített animációs sorozatot a Netflix nem kis sikerrel. Az ismerős Drakula történet egészen más megvilágítást kap a sorozatban, ahol a hataloméhes papok okozzák a világ pusztulását, persze a hírhedt vámpír keze által. Habár Drakula a sztori gonosztevője, valahogy mégis együtt tudunk érezni vele, ámokfutása is szimpátiát ébreszt.
Kép forrása: comicbook.com
A játékok nem fordítanak ennyi figyelmet a történetre. A Belmont klán tagjaival küldetésük elején ismerkedünk meg ugyan, de körítés nélkül. A feladat: legyőzni Drakulát. A grafika és a zene a kortársakhoz képest jónak mondható, de azért itt se számítsunk 4K felbontásra. A Simon’s Quest című második rész kihagyható, az első és a negyedik pedig történetében és a gameplayben is nagyjából azonos. Az 1986-os eredeti és 1991-es folytatás között minőségi különbség azért akad. Utóbbi könnyebben irányítható és a látványa is jobb az elsőnél.
Kép forrása: nivelul2.ro
Ha a 16 bites grafika sem lenne elég, vethetünk egy pillantást a 2003-as Aria of Sorrow című fejezetre, ami GameBoy-ra jelent meg, vagy a 2010-es Lord of Shadow-ra. Utóbbi már Play Station 3-on és XBox 360-on futott, így látványvilágában már megközelíti a korai PS4 játékokat.
Reméljük, tetszett az összeállítás és sikerült néhány gyerekkori kedvencedet is beválogatnunk a listába. Te mivel egészítenéd még ki a sort?
