A Square Enix és a Crystal Dynamics hosszú távra tervez a Marvel’s Avengers-szel. Már csak az a kérdés, hogy egyáltalán rövid távon működik-e…

A Crystal Dynamics legújabb szuperhősös játéka, a Marvel’s Avengers a Square Enix égisze alatt látott napvilágot. A kooperatív „csihipuhinak” szánt cím egyébként nem volt zsákbamacska az érdeklődők számára, ugyanis egy elég impozáns tesztidőszakot is végigélhettünk augusztus végén.

Először a PlayStation 4-es előrendelők kaptak betekintést az anyagba, majd pedig az Xbox One játékosok és az elő nem rendelő PS-esek ugorhattak fejest a bétába. A Fortnite játékosokat még külön ingyenes jutalommal is édesgették a fejlesztők, ha eleget játszottunk a bétával, két speciális csákányt kaphattunk az Epic Games lövöldéjébe. Összességében tehát bőven volt idő megízlelni azt, amit a Marvel’s Avengers nyújtani fog.

 

Én magam is próbáltam a játékot a tesztidőszak során, már az első hullámnak is tagja voltam PlayStation 4-en. Egyébként a tesztről írt véleményem is elérhető az oldalon. Ám azoknak, akik nem szeretnének mélyebben utána járni, hogy mit nyújtott az Avengers béta, igyekszem szummázni az élményt.

Kísért a nem éppen távoli múlt?

Alapvetően vonakodva álltam a Square Enix és a Crystal Dynamics játékához. Már a mozis bosszúállós formulát sem kedveltem a végére, szabályosan örültem, hogy a harmadik MCU fázis szakított a standard csapattal. Félreértés ne essék, kedveltem Vasembert, Amerika Kapitány pedig az egyik kedvenc hősöm a Marvel univerzumban, ám az elmúlt években kezdett ellaposodni a modell. Temérdek új karaktert mutattak be, akiknek bőven meglett volna a joguk arra, hogy több időt töltsenek a képernyőn. A legendák kiválásával pedig erre végre esélyt is kaptunk.

Aztán a Square bejelentette, hogy jön a Marvel’s Avengers, amiben pontosan ugyan azokkal a karakterekkel játszhatunk, akiket már halálra untunk a vásznakon. Itt éreztem azt, hogy ha már történeti oldalról nem is, de legalább a játékmenet még elragadtathat. Majd jött a béta és a pálfordulás.

Meglepetés

Ahogy elkezdtem próbálgatni a Marvel’s Avengers-t, rá kellett hogy jöjjek: abszolút rossz oldalról közelítettem meg a dolgot. Csak azért, mert már elcsépeltnek gondoltam a csapatot, még ez a felhozatal működhet másképp a képernyőn, elvégre szervesen nem ugyan azok a karakterek. S míg a fejlesztők azért nem mertek távolra rugaszkodni az alapanyagtól, azért jó pár hős új jellemvonásokat kapott. A történet mozgatórugója pedig egy új szuperhős lett, az „inhumán” Kamala Khan.

Kamala egyébként olyan, mintha mi magunk csöppennénk a játékba. Ki ne akarná kipróbálni, hogy milyen kedvenc hőseivel karöltve világmegmentő kalandokban részt venni? A fiatal lány lehetőséget kap erre, ugyanis egy tragikus baleset következtében emberfeletti képességekre tesz szert. A Bosszúállók feloszlanak, a világ pedig elkorcsosodik. A hatalmas igazságérzettel megáldott Kamala viszont nem nyugszik, folyamatosan válaszokat keres arra a kérdésre, hogy egészen pontosan mi is történhetett azon a bizonyos napon. A játékban csupán „A-Day”-ként emlegetett napon a Bosszúállók kudarcot vallottak, s több ezer ember vesztette életét. Aki pedig nem halt meg, de érintkezett a robbanással, annak furcsa képességei lettek. Őket kezdte el a társadalom inhumánnak, vagyis „emberteleneknek” hívni.

A történet összességében arról szól, hogy Kamala (később Ms. Marvel) igyekszik összeboronálni a régi Bosszúállók csapatot, hogy megtisztítsa a nevüket és helyrehozzák azt, ami 5 évvel korábban balul sült el.

S míg ez az egész papíron elég satnyának hangozhat, az igazság az, hogy a játékon belül kiválóan működik. A sztorira nem lehet egy rossz szavam sem, de ezt már a bétatesztben is írtam korábban. Kellőképpen dinamikus, a karaktereket érdekesen ábrázolják és a körülbelül 14 órás kampány úgy ahogy beleillik abba, amit elvárhatunk egy ilyen jellegű játéktól. Akik a pénzükért 100+ órányi hajtást szeretnének kapni, azok vegyenek egy Nintendo Switch-et és essenek neki a Xenoblade-szériának.

Na, de miért pálfordulás?

A pálfordulás részt arra értettem, hogy míg előzetesen a sztori hidegen hagyott, a harcrendszerben és a játékmenetben még bíztam. Aztán a kezemben fogtam a játékot és rá kellett, hogy jöjjek, teljesen rosszul álltam az IP-hez. Mint az előbb írtam, a sztori szerintem teljesen rendben van, egy érdekes Bosszúállók kalandot követhetünk végig, ráadásul kedvenc karakterünk irányításával, sőt testreszabásával fűszerezhetjük mindezt.

Viszont ami tragédia, hogy ezt egy olyan körítéssel tesszük, ami már a PlayStation 3-as időszakban is megemelt volna pár szemöldököt.

Amikor a bétával játszottam, abban bíztam, hogy ez még csak egy korai build, amit azért adtak a játékosok kezébe a fejlesztők, hogy megérezzék az ízét a játéknak, ám ők addig befejezik a teljes játékot. Mint kiderült, hozzá se nyúltak az alapanyaghoz, gyakorlatilag ugyan azt az egy dimenziós játékot kaptuk meg, csak épp egy teljes sztorival kibővítve.

A harcok irtózatosan unalmasak egy idő után, arról nem is beszélve, hogy az ellenségek erősödésével nem a kihívás nehezedik, hanem az agyvérzés kialakulásának az esélye. A különféle ellenfelek egy idő után repetitívvé válnak, ugyanis nincs belőlük elég fajta, így körülbelül 3-4 órával a játék kezdete után már azért fogunk imádkozni, hogy az átvezető videókat és a barangolást ne vágja ketté egy-egy harcjelenet. Ugyanis azokon nem tudok szépíteni, pokoli rosszak lettek.

Pályákra osztott haladás

Ha sikerül eljutnunk a történet szerint az összetört Chimera Helicarrierhez, feloldhatjuk magunknak a War Tables menüpontot, amin keresztül onnantól kezdve a teljes Marvel’s Avengers-élményünket menedzselhetjük.

Innen indíthatjuk el a sztori küldetéseket, de karakter specifikus kalandokra is indulhatunk. Utóbbiak során fejleszthetjük kiválasztottunkat, vagy éppen exkluzív skineket szerezhetünk meg neki. Itt nem kell, hogy felcsillanjon a szemünk, ingyen csak pár alap kinézetet kapunk, a Square Enix ugyanis úgy döntött, hogy fizetőssé teszi a kozmetikai rendszert a játékban. Ha feltétlenül ki akarunk tűnni a tömegből, akkor a Marketplace nevű menüpontban kell keresgéljünk. Természetesen ezt már nem a játékban megszerezhető valutával, hanem valós pénzzel kell álljuk magunknak.

 

Visszatérve a War Tables-re, azért volt szükség erre a megoldásra, mert onnantól kezdve, hogy a világban elkezdünk barangolni, beindul a kooperatív játék. A központi gépről indított küldetéseket más játékosokkal együtt is játszhatjuk, vagy akár kiválaszthatunk magunk mellé egy csapatot, akiket a számítógép fog irányítani. Ezekre egyébként azért lehet szükség, mert minden karakter másban jó, így összességében egy jól összehangolt csapattal tudunk missziókat teljesíteni.

Annyi bökkenő azért mondjuk van az előző gondolatmenetben, hogy míg képesek vagyunk harmonikus bandát toborozni, ez a játékmenetben abszolút irrelevánsnak hat. Mint mondtam, ha elég határozottan csapkodjuk a kontrollerünk gombjait, könnyedén abszolválhatjuk az összes feladatot és mint forró kés a bajon, úgy haladhatunk át a sztorin.

Fény az alagút végén

Mivel a küldetéseket játszhatjuk barátainkkal, vagy interneten lézengő vadidegenekkel, így a küldetések is rettentően egyszerűek lettek. Nem elég, hogy nincs fantázia a harcrendszerben, de a kialakított missziók is ugyan ezt tükrözik. „Zászlófoglalás”, kijelölt mennyiségű ellenség kiiktatása, kijelölt célpontok megsemmisítése és hajmeresztően bugyuta főellenségek várnak a játékosokra.

Őszintén úgy gondolom, hogy ezt az egészet meg kellett volna hagyni a többjátékos módnak és a kampányba nem kellett volna belekeverni mindezt. Valószínűleg senki sem szólt volna egy szót sem, ha lett volna a játéknak egy egyszemélyes és egy többszemélyes módja is. Ez a hibrid viszont egy hatalmas tragédia. Már az első két küldetés után az unalom kerülgetett és csak azért hajtottam magam előre, hogy haladjak a történetben. S ha már eljutunk erre a pontra, akkor véleményem szerint nem beszélhetünk jó játékról. Ennek a legrosszabb esetben is fordítva kellene működnie…

Egyébként a standard többjátékos mód, ha sikerül a kampányról elvonatkoztatni, egészen rendben van. Nem állítom, hogy szórakoztató, de a tematikusan és folyamatosan változó feladatot listája sokat dob a szavatosságon. Még ha a sztorihoz hasonló feladatokat is csinálunk, ezt így szívesebben nyüstöltem, mert tudtam mire vállalkozom. A kampány viszont egy igazi baleset.

Ez biztosan a következő generáció?

Anélkül, hogy lelőnék bármilyen poént a sztoriból, szerettem volna megosztani egy rettenetesen furcsa jelenetet a tesztelésből.

Relatíve korán a történetben, Kamala Khan összetalálkozik Hulkkal, aki elsőre – szokásához híven – nem valami barátságosan közelíti meg a nyúlékony inhumánt. Itt egy rövidebb menekülős rész kezdődik el, ami olyan pocsékul volt összegányolva, hogy meg kellett álljak pár percre, mert nem hittem el, amit látok.

A legrosszabb ebben az egészben, hogy tanúm is volt az esetre. Ryder ugyanis egy rövid időre becsatlakozott a tesztelésbe. Hulk mozgása olyan erőteljesen scriptelve volt, hogy a karakter szabályosan teleportált a pályán. Nem tudom, hogy pontosan mire számítottak a fejlesztők, hogy menekülés közben majd nézelődöm, vagy ilyesmi, de ha határozottan haladtunk előre, akkor a hatalmas zöld dühgombócnak irreális sebességgel kellett pattognia, hogy végül ott kössön ki, ahova őt szánták.

Eleinte nem mertem megszólalni, mert azt hittem, csak én vagyok túl kritikus a béta után. Ám amikor a munkatársamból is az bukik elő, hogy „ez mennyire béna volt” (nem, nem ezeket a szavakat használta), akkor azért kezdtem megnyugodni, hogy nem én borultam meg teljesen.

Azt hitted szebb lesz? Ugyan kérlek…

Mikor írtam a bétának a tesztjét, beszéltem arról, hogy eleinte annyira koncentráltam a játékmenetre, hogy szinte alig foglalkoztam a látvánnyal. Most, hogy már játszottam a kész játékot, úgy gondolom, hogy a fejlesztők is pontosan így tettek.

A pályák kialakítása és a környezet úgy általában, tényleg gyönyörű. A tájakat és a helyszíneket sikerült jó érzéssel megvalósítaniuk a fejlesztőknek, ez pedig összességében jót tesz a játéknak. Viszont olyan, mintha a karaktereket és az effekteket egy másik csapat csinálta volna, ugyanis hatalmas a kontraszt a kettő között.

Míg a pályákra és a tájakra nem lehet egy rossz szavunk sem, a karakterek kidolgozottsága tényleg a korábbi generációkat idézi. Arról nem is beszélve, hogy a harc közben megjelenő törmelékek és effektek egyáltalán nem érződnek valóságosnak.

Csak, hogy egy példát is említsek, ott van Hulk esete, aki előszeretettel váj ki egy maroknyi földet a pályáról és vágja hozzá ellenfeleinek. Szerintem ez abszolút elfogadható, ám amikor egy repülőn állunk vele és abból is képes 10 másodpercenként hatalmas fémgolyókat gyúrni anélkül, hogy annak bármi hatása lenne a járműre, akkor úgy érzem, egy logikai hurokba kerültem. S ha mindez ennyire fel tud tűnni, akkor ott bizony gondok vannak.

Nem lett jobb

A bétateszt szövegét úgy zártam le, hogy remélem a fejlesztők még javítanak az alapanyagon és rám cáfolnak majd, amiért azt írtam, hogy a Marvel’s Avengers egy középkategóriás játék. Most viszont sajnos azt kell, hogy mondjam, nem sikerült megváltoztatni a véleményem.

Az időzítés sem az igazi, a PlayStation 5 és az Xbox Series X megjelenése előtt állunk, a Crystal Dynamics fejlesztése pedig olyan érzést kelt, mintha a PlayStation 3, vagy az Xbox 360 egyik kifutó játéka lenne. Nagyon maximum a PlayStation 4 és az Xbox One bevezetője… (Bár az inFamous Second Son jobb volt ennél, holott 2014-ben jelent meg.)

Egy szó, mint száz, amellett, hogy vannak jó pillanatai a játéknak és egy ideig le tud kötni, összességében rettentően unalmas lett. Bugyuta harcrendszer és repetitív küldetések jellemzik. A Marvel rajongók biztosan fognak benne találni némi élvezetet, de ha ilyen jellegű kooperatív bulira vágynak, akkor arra inkább az Ultimate Alliance 3-at ajánlom.

A játékot a Cenega Magyarországnak köszönhetően PlayStation 4-en teszteltük.

 

https://www.facebook.com/groups/erackgaming/

Összefoglalás

Hogy bírja ez majd évekig? – Marvel’s Avengers teszt


Szerzői értékelés

6

Amellett, hogy vannak jó pillanatai a játéknak és egy ideig le tud kötni, összességében rettentően unalmas lett. Bugyuta harcrendszer és repetitív küldetések jellemzik. A Marvel rajongók biztosan fognak benne találni némi élvezetet, de ha ilyen jellegű kooperatív bulira vágynak, akkor arra inkább az Ultimate Alliance 3-at ajánlom.

Érdekes történet.

Marvel karakterek.

Az első pár óra.

A pályák kidolgozottsága.

Förtelmes harcrendszer.

Repetitív feladatok.

Gyenge grafika.

Feltűnően scriptelt jelenetek.

Olvasói értékelés

5.5

×