Leteszteltük a Marvel’s Avegners bétáját. A játékot a Crystal Dynamics fejlesztette, s a Square Enix égisze alatt kerül majd a boltok polcaira.

Gyerekkorom óta szerelmese vagyok a szuperhőstörténeteknek. Emlékszem már bölcsődés koromban is Batmannek öltöztem otthon és rohangáltam fel-alá a szobába köpenyem rángatva, útközben megmentve minden rászorulót. Természetesen, ahogyan idősödtem, úgy a médiafogyasztásom is kiterjedt ezekre a tartalmakra, így tonnaszámra található képregény a padláson, vagy egyéb szuperhős-kötetek a polcon. Mindamellett, hogy minden Batmannel kezdődött, mára már inkább a Marvel történetek felé húzok. Pókember, valamint Amerika Kapitány egyértelmű kedvenceim, DC oldalról pedig még mindig csupán a dúsgazdag árvát kedvelem.

Épp ezért nem meglepő, hogy számomra hatalmas boldogságot jelentett, amikor a Marvel-mozik elkezdték átírni a filmes korképet. Egyértelműen a szuperhősök korát éljük a nagyvásznakon, ebből pedig oroszlánrészt vállalt a Marvel Studios. Egészen az első Vasember-film megjelenéséig a képregényes adaptációk felemás érzéseket váltottak ki a fogyasztókból. Robert Downey Jr. Viszont olyan mesteri munkát végzett, hogy a rajongók szomjazni kezdték a folytatást. S így szépen lassan kialakult a Marvel Cinematic Universe, vagyis az MCU.

Az MCU legsikeresebb alkotása az Avengers-höz, a Bosszúállókhoz köthető. Minél nagyobb a tét, annál komolyabb brigádra van szükség, s a filmes univerzum eljutott arra a pontra, hogy a nagysikerű karaktereit egyetlen óriási produkcióba gyúrja. Ugyan képregényes oldalról számtalan iterációját ismerjük a csapatnak, a nagyvilág számára mára az Avengers név hallatán egyből Amerika Kapitány, Fekete Özvegy, Thor, Vasember és Hulk ugrik be. Mellékszálnak pedig mindig elsüthető Sólyomszem.

S amíg a mozivásznon hosszú évekig működött a formula, már a Marvel Studios is úgy döntött, hogy váltani kell. Az Endgame (Végjáték) című filmben Tony Stark halálával és Amerika Kapitány visszavonulásával lezárult egy korszak, a stafétát a fiatalabb generációnak adták a mozivásznon. Marvel Kapitány és Pókember majd tovább vissza a szériát a hátán, miközben új hősökkel ismerkedünk meg.

Kísért a múlt

Amikor már a pénzt fejő Hollywood is tovább lép, tudjuk, hogy összességében elég volt az adott történetből. A Crystal Dynamics és a Square Enix viszont úgy fest, hogy ezzel nem foglalkozott, a legújabb játékuk, a Marvel’s Avengers pontosan ugyan azokkal a karakterekkel lett promózva, akiket jól ismerünk a moziból. Mivel egy saját történetet szeretnének feldolgozni, így a játékban felbukkanó Vasember, Amerika Kapitány, Fekete Özvegy, Hulk és Thor merőben különbözik az MCU verzióktól. Ámde mégis őket látni mindenhol.

 

A helyzet az, hogy ez a beállítás nálam már a bejelentésnél elvágott pár olyan szálat a fejemben, ami az érdeklődésemet volt hivatott stabilan tartani. Megmondom őszintén, egyáltalán nem vártam a Marvel’s Avengers-t, ugyanis egyáltalán nem érdekelt egy újabb standard bosszúállós történet.

Vonakodva ültem le a PlayStation 4 elé, amikor végre megkaptam a lehetőséget arra, hogy kipróbáljam a játékot a zárt bétaidőszak során. S míg a történet úgy, ahogy elhessegette a kétségeimet, a tapasztalt játékmenet még mindig nem hagy teljesen nyugodni.

„Avengers, assemble!”

Meglehetősen furcsa módot talált a Crystal Dynamics a Marvel’s Avengers tesztelésére. Nem egy standard demót kaptunk, hanem egy úgynevezett bétát, amit ráadásul több rövidebb időszakra darabolt fel a fejlesztőcsapat. Először a PlayStation 4-es előrendelők kaptak betekintést a játékba egy zárt béta keretein belül, majd szépen elkezdték csepegtetni a tartalmat nyílt béta formájában is az Xbox One, valamint a többi PlayStation játékos számára. Mire a teszt kikerül az oldalra, valószínűleg már a nyílt béta időszakát éljük, így az olvasók, ha megkapják a kedvet a játékra az olvasás után, akár oda is huppanhatnak a konzoljuk elé és belemerülhetnek a Marvel’s Avengers adta lehetőségbe.

Igazán nagyvonalúak voltak a fejlesztők, ugyanis a bétába temérdek lehetőséget pakoltak bele. Körülbelül 19-20 órát öltem bele a tesztelésbe, ez pedig lenyűgöző, tekintve, hogy van ahol egy teljes játékot nyüstölünk ennyi ideig.

Meglepetés a reménytelenségben

Ahogy a bevezetőben is írtam, a történet volt az, ami a legkevésbé érdekelt a bemutatók alapján. Számomra már nem volt akkora ereje a filmes Bosszúállók csapatnak, mint mondjuk 5 évvel ezelőtt, így én könnyedén el tudtam volna engedni ezt az egészet és valami teljesen újba belecsöppenni. Végül a játék nyitójelenete meghozta számomra az áttörést.

San Francisco városában járunk, ahol Taskmaster igencsak felforgatja a várost. A később csak „A-Day”-ként emlegetett napot a Bosszúállók próbálják megmenteni, ám végül hatalmas kudarcot vallanak. Az ellenséget sikerül megfékezni, viszont több ezren veszítik életüket egy robbanásban, ami ráadásul még Amerika Kapitánnyal is végez. A robbanás miatt nemcsak életek hunynak ki, hanem a túlélők közül többen földöntúli képességeket is szereznek maguknak. Mutánsokká válnak.

A Marvel’s Avengers története a robbanás után 5 évvel folytatódik, a Bosszúállók feloszlottak, viszont szükség lenne a visszatérésükre. Ms. Marvel és Bruce Banner (Hulk) elindulnak, hogy ismét összeverbuválják a csapat megmaradt tagjait és rendet teremtsenek a Földön.

Nagy vonalakban legyen ennyi elég a sztoriról, őszintén nem szeretnék ennél többet lelőni előre, ugyanis úgy gondolom, hogy ez a vonal tényleg erősre sikeredett. Féltem tőle, viszont végeredményben emiatt tudtam vissza-visszatérni a játékhoz a tesztelés során. Kíváncsi voltam hogyan folytatódik hőseink története, ugyanis ha valami, akkor a játékmenet biztosan nem tudott elvarázsolni…

Dolgozzunk együtt!

Maguk a fejlesztők sem tagadják, a játék többjátékos szórakozásnak készült. A bevezető misszió során kipróbálhatjuk az összes főbb karaktert, később viszont online együtt is megküzdhetünk a gonosszal más játékosokkal.

Az irányítható hősök egyébként tényleg különböznek egymástól, érezhető, hogy mindegyiknek megvan a maga feladata egy kompozícióban. Pontosabban csak meglenne, ha nem lenne röhejesen optimalizálva a többjátékos élmény. Ahelyett, hogy együttműködnénk társainkkal, gyakorlatilag csak párhuzamosan játszunk egymás mellett. Számomra nagyon hiányoznak a játékból a közös kombinációk, valamint a különböző szerepek (harcos, tank, lövész, stb.).

Bízom benne, hogy ezek a szálkák csak azért vannak a szememben, mert még csak a bétát próbáltam. Minden karakter fejleszthető, új képességeket vásárolhatunk nekik, így a harcban is több hasznukat vehetjük. Jelenleg viszont mindez nem változtat túl sokat a játékmeneten. A béta során egyedül a „Primary” ágat pakolhattuk ki az összes szuperhős esetében, elvileg emellé még két új ág fog érkezni a teljes játékban. Ha azok nem csupán statokat, hanem tényleges mozdulatokat és kombinációkat is hoznak, valószínűleg elégedett leszek.

A legnagyobb félelmem viszont az, hogy az alap játékmenet már nem fog sokat változni. A harcrendszer sok esetben rettenetesen egydimenziósnak hatott, a kombinációk egyszerűek, viszont könnyedén abszolválhatunk mindent csupán azzal, hogy daráljuk a gomboka. Több helyen olvastam, hogy ez a nehezebb módokon megváltozik. Nos, kipróbáltam, ha megfelelő időben alkalmazzuk a kitéréseket, teljesen mindegy, hogy mennyire erősek az ellenfelek, az eszetlen gombnyomogatás is bőven meghozza majd a kívánt végeredményt.

Hulk létezik, Ms. Marvel meg harcol

Minden hősnek megvan a maga játékstílusa, ezt egyértelműen jól eltalálta a Crystal Dynamics csapata. A line-upnál viszont tökéletesen látszik az, amitől tartottam, amikor bejelentették a játékot. Már a filmek esetében sem értettem, hogy hogyan kellene izguljak egy Hulkért, vagy mi haszna lehet egy Fekete Özvegynek a harcmezőn, s a kétségeimet a Marvel’s Avengers is igazolta.

Hulkkal a kezemben gyakorlatilag semmi sem állhatott az utamba. Mindenen és mindenkin úgy vágtam keresztül mint kés a vajon, míg Fekete Özvegy olyan érzést keltett néha, mintha karok nélkül akarnék szkanderversenyt nyerni. Azokban a helyzetekben, amikben Thor, egy isten is megizzad, vajon mennyi esélye lehet egy orosz titkosügynöknek? Bizony, nem sok. A kontextus pedig több ízben is röhejessé tesz mindent.

Ám ha ettől elvonatkoztatunk, Hulkon kívül egyébként az összes karaktert szórakoztató volt irányítani. Személyes kedvencem Amerika Kapitány volt, aki körülbelül 15 perccel a béta startja után meg is halt, így relatíve gyorsan depressziós is lettem.

Egy összetört világ

A sztori során igyekszünk mindent helyreállítani, ami öt évvel korábban balul sült el. Útközben rábukkanunk a Bosszúállók összetört hajójára, amit szépen lassan ki is fogunk kupálni. Itt lesz majd megtalálható a War Tables is, ahol karakterspecifikus és egyéb mellékküldetéseket találhatunk. Ez lesz a gerince egyébként a többjátékos módnak is.

Ahogy írtam korábban, a harcrendszer nem igazán tudott meghatni, s az igazat megvallva a multi sem tűnik feltétlenül szórakoztatónak. Félreértés ne essék, az első 10 órában szerintem még egész lendületes voltam, aztán elkezdtem határozottan ráunni a zászlófoglalásra, na meg az irányított: „pusztíts el három generátort”-szerű feladatokra. A gond ezzel pedig az, hogy a Square Enix hosszútávra tervez a játékkal, folyamatosan bővíteni szeretnék és vagy két évnyi tartalmat biztosan szánnak még hozzá. Ha viszont ez lenne az alapja a játéknak, aminek hosszú hónapokig ki kellene tartania, engem valószínűleg valahol félúton el fognak veszíteni. (Ám tudom jól, ez még csak a béta, reméljük ennél jóval érdekesebb és sokszínűbb feladatok várnak ránk a teljes játékban).

Amikor felveszel egy új kesztyűt, de senki sem látja

A szerepjáték elemekkel teletűzdelt akciójáték során felszereléseket is gyűjteni fogunk kedvenc hőseinkre. Ezek, ahogy azt mondjuk egy Diablo esetében megszokhattuk, növelik karakterünk statisztikáit. Itt is lesznek szokványosabb és ritkább elemek is, a fejlesztők igazából ettől a modelltől várják a szavatosságot. Viszont van egy rossz hírem, rettentően ingerszegény lett.

Valószínűleg kevesen fognak 5-10 órát grindolni egy olyan tárgyért, ami csupán csak pár statisztikát javít a karakterünkön. Kívülről ugyanis semmi sem látszik, vizuálisan egyetlen tárgy sem fogja megváltoztatni a hősünket. Arra egy Marketplace nevű opciót készítettek a játékba, ami elhozza korunk legnagyobb ellenségét a játékba: a mikrotranzakciókat. Alapvetően nem vagyok ellenére annak, hogy a kiadók különféle monetizációs lehetőségekkel pakolják tele a játékukat. A skinek jól értékesíthetők, s mivel a játékosok szeretnek kitűnni a tömegből, a legtöbb esetben veszik is őket mint a cukrot. Viszont egy olyan játékban, ahol van egy tárgyfarmolós rendszer, hatalmas hibának tartom, hogy a kozmetikai vonalat elválasztották tőle. Meg lehetett volna találni szerintem az aranyközéputat. A játékban a tárgyak módosíthatták volna a karaktereink kinézeteit, a speciálisabb tartalmakat viszont árulhatta volna a Square Enix a Marketplace-en keresztül. Így viszont maradt a „fejjük meg a felhasználóinkat tartalmanként”, na meg az őrületes Battle Pass rendszer. Így van, utóbbi is valószínűleg érkezik a játékba idővel.

Esküszöm nem tudom, hogy ez most pre, vagy next gen

Beszéltünk már a pénznyelőről, az idővel bővülő szuperhős-repertoárról, az erőltetett multiról, valamint a szürke harcrendszerről. Nem maradt más hátra, mint hogy beszéljünk egy keveset arról, hogy vizuálisan mit nyújt a Marvel’s Avengers. A helyzet pedig az, hogy még én magam sem tudom eldönteni, hogy mi a véleményem róla. Ezért is halasztottam a teszt végére ezt a topikot.

Bevallom őszintén, elsőre egyáltalán nem vett meg a grafika. A bemutató alapján nem tűnt következő generációs játéknak. Amikor a kezembe fogtam először és belevetettem magam az első küldetésbe, a játékmenet lekötötte a figyelmem. Mivel így nem tudtam odafigyelni a részletekre, olyan érzésem volt, mintha valami felső-középkategóriás PS3 játékkal játszanék. Majd minél több órát töltöttem a játékban, annál több időm volt felmérni a grafikát és úgy összességében a látványt, amit összedobott nekünk a Crystal Dynamics.

Parázs és hópehely

Második nekifutásra már feltűntek a részletek, amik bizakodásra adnak okot. A rombolható környezet, a részletes animációk harc közben és az ingerdús környezet bizony sokat dobott a játékélményen. Ha nem lett volna ennyire sokszínű a játék, talán nem is rakok annyi órát a tesztelésbe, mint amennyivel most nekiültem leírni a véleményem.

Számomra egyértelműen a helyszínek vitték a prímet. Sosem voltam nagy szerelmese a futurisztikus laboroknak, így azok a pályák, amelyek ilyen környezetben játszódtak nem varázsoltak el, viszont ezeknél is fel tudtam mérni, hogy jó munkát végeztek a részletek kidolgozásával a fejlesztők. Ám emellett szerencsére barangolhatunk gyönyörű barlangrendszerben, egy égő erdőben, vagy akár egy havas tájon is. Érdemes ezeknél a helyeknél némi időt tölteni azzal, hogy megcsodáljuk a karakterünket körülvevő világot, ugyanis innen indul a következő generációs élmény. Biztosan nagyot fognak ütni ezek az élőnek ható helyszínek PlayStation 5-ön és Xbox Series X-en.

Összegzés

Minden hibája ellenére a Marvel’s Avengers egy érdekes projekt. Az értékelésem és a véleményem olyan téren valószínűleg nem lesz hosszútávon releváns, ugyanis ez még csak a játék bétája. Remélhetőleg a visszajelzések alapján dolgoznak még egy kicsit a játékon a fejlesztők és egy sokkal tökéletesebb játék érkezik majd meg szeptemberben a boltok polcaira. Az évek során bízom benne, hogy érkezik majd annyi szuperhős a játékba, hogy összességébe elnyomják a sablonos Bosszúállók csapatot. A játékmeneten bőven van mit csiszolni, itt a további képességfák megjelenése sokat dobhat az élményen. A Crystal Dynamics fejlesztése a béta alapján számomra nem több, mint egy erősen közepes játék. Őszintén bízom abban, hogy szeptember 4-én rám cáfolnak.

Összefoglalás

Thanos szabadságra ment – Marvel’s Avengers bétateszt


Szerzői értékelés

7

A Marvel's Avengers jelenleg nem egy hibátlan játék. Ám mivel hosszú út áll még előtte, idővel egy igazán kiváló címmé válhat. A látványvilág és a történet lebilincselő, a játékmeneten viszont még érdemes lenne csiszolni. Igazán kár a miktrotranzakciós-rendszerért.

Marvel szuperhősök

Érdekes történet

Szép környezet és grafika

Hosszútávú szolgáltatás

Mikrotranzakciók

Egyszerű játékmódok és küldetések

Döcögős multi

A tárgyak csupán a statokon módosítanak

Kíváncsi lennék a bővített képességfára…

Olvasói értékelés

6

Kiemelt ajánlatok

Tovább a shopba

ArenaRacer DARK DESERT

129 990 Ft

Kosárba

129 990 Ft

Az ArenaRacer Dark Desert gamer szék megnövelt magassággal, ülőfelülettel és teherbírással rendelkezik, így nincs olyan gamer, akit ne tudna kiszolgálni! Designja tekintve az elegancia és modern vonalvezetés tökéletes ötvözete,... tovább »

129 990 Ft

Kosárba

  • Hinta funkció
  • Állítható háttámla
  • Állítható ülésmagasság
  • Két memóriapárnával a csomagban
  • Deformálódás tűrő hideghab
  • Tartós hidraulikus emelő
  • Rozsdamentes acél alkatrészek
  • Max. 180 kg terhelésig

Astralis Snapback Sapka

9 320 Ft

Kosárba

9 320 Ft

Astralis Snapback Világosszürke színvilága miatt, tökéletes kiegészítője lehet bármely egyéb Astralis szettednek. De önmagában is méltón képviseli a kedvenc csapatod.

  • snapback
  • Astralis
  • 6 paneles
  • világosszürke

Az Aldi nem volt a helyzet magaslatán, a csalódott vásárlók Facebookon fejezték ki nemtetszésüket.

Bár nem egy hosszú videó, de kiválóan jellemzi a videojáték-karakterek mozgását. A paródia igen népszerű lett a Twitteren.

Gyászol a filmes és a videojátékos világ. Elhunyt az egyik legkiemelkedőbb zeneszerző, az olasz Ennio Morricone. Több nagy sikerű videojátékba is készített zenét.

×