Ezúttal a kifejezetten gamereket célzó Glorious újabb népszerű egerét teszteltük.

Valószínűleg sokaknak teljesen kimaradt a Glorious márka az életükből, ami részben annak köszönhető, hogy egy nemrég indult vállalkozásról beszélünk, másrészt közel sem tolnak bele annyit a marketingbe, mint mondjuk a Razer. Mindettől függetlenül már csak azért is szimpatikusak, mert míg egyesek a dizájnba és a PR-ba pakolják a legtöbb pénzt, addig a Glorious-nál a belsőre is kellően odafigyeltek.

Épp ezért egész kellemes áron lehet hozzájutni, a 21-22 ezer forintos árával a középkategóriát célozza, de vajon valóban megér-e ennyit? Erre kerestük a választ…

Doboz, csomagolás

Nos, a Leetnél is ezerrel pörög a home office intézménye, ennek megfelelően éreztem, hogy valami kimaradt az életemből, de aztán mégsem. Tudom ez kicsit szokatlanul hangzik, de megmagyarázom. Mikor az egérről készítettem képeket a doboz teljesen kiment a fejemből, de nem véletlenül, ugyanis gyakorlatilag semmilyen szinten nem tett hozzá az egérhez. Ez alatt azt értem, hogy az ég világon semmit nem ad a gyártó grátiszba a vásárlóknak, míg mondjuk egy Hatinál a hozzáadott extrákat megpillantva gyakorlatilag ódákat zengtünk. Itt becsomagolták szépen az egeret és ennyivel el is volt intézve minden. Na, haladjunk…

Forma

Magával az egér kinézetével nincs gond, kicsit olyan, mint egy nagyra nőtt Razer Deathadder. A gyártó egyértelműen a közepes-nagy kezű felhasználókat célozta,

így senki se egy kis, kecses egeret várjon, ez egy vadállat, kérem szépen.

Sajnos nekem túl nagynak bizonyult, így őszintén nem tudtam igazán megkedvelni magát a formát, de akinek mondjuk bejött a Zowie EC széria, annak ez sem fog csalódást okozni.

Az anyaghasználat igazán pompásra sikeredett, ez a nem túl tipikus matt-szerű műanyaggal borították be, aminek köszönhetően egyáltalán nem gyűjti az ujjlenyomatokat az egér. Természetesen itt is a lyukacsos dizájn hódít, de hála Istennek a széleket már nem faragták ki, így teljesen kényelmesen lehet fogni a Model D-t.

Lévén gamer egérről beszélünk, így az RGB színpompa sem maradhatott le a kínálatból. Amíg mondjuk a Hatinál a letisztultságot éreztem, itt inkább a bazári jelző jutott először eszembe, amikor szivárványszínben kezdett pompázni a kicsike. Ezen az effekten kétségkívül dolgoznia kell még a Glorious-nak, szerintem inkább nevetséges ezzel az átmenettel, de majd kinövik. Szerencsére a szoftverében mindent be tudunk állítani, kedvünk szerint, így gyorsan be is lőttem egy másik színt, így már nem verte ki a szememet használat közben.

Mint említettem a gyártó leginkább a belsőre gyúrt rá, azaz az Model D-be az egyik legjobb gamer szenzort, a PMW 3360-at pakolták, ami egy stabil választás. A főgombok alatt egy-egy Omron kapcsoló bújik meg, amelyek 20 millió kattintásra vannak hitelesítve. Nos, ez már annyira nem szimpatikus őszintén megvallva, hiszen az olcsóbb gamer egereknél szoktunk 10 millió kattintást bíró switch-eket látni, egy középkategóriás egérnél azért már elvárnánk a 30, de inkább 50 milliót bíró, minőségibb kapcsolókat.

Sajnos az összszerelési minőség nincs egyenes arányosságban az anyaghasználattal. A főgomb ugyan nem leng ki balra-jobbra (talán csak nagyon minimálisan), viszont mind a pre, mind pedig post travel jelenség előjött a Model D esetén. Ez azt jelenti, hogy még mielőtt a burkolat hozzáérne a mikrokapcsolóhoz, előtte és utána is van egy kis holtjáték, szerencsére előtte és utána is csak minimális. Engem nem zavart, pedig háklis vagyok az ilyenekre, szerintem másoknak sem lesz zavaró (feltéve ha észreveszik egyáltalán).

A kábel tekintetében már sikerült jó helyre lőniük, ugyanis a manapság divatos parakábel viszi az adatokat. Itt azért megjegyezném, hogy kissé merve sikeredett, szóval ha mondjuk az idáig tesztelt lyukacsos egerekkel kellene összevetnem, akkor a Glorious parakábele lenne az utolsó helyen, ugyanis az Xtrfy M4 és a Hati is jobban hajló, kellemesebb tapintású kábellel volt szerelve. Ettől függetlenül jár a piros pont.

Akinek valaha volt már tömör teflon talpú egere, az hálát fog adni, hogy a Model D esetén már nem kell azonnal berendelnünk a kedvenc dílerünknél, ugyanis a gyártó már eleve tömör PTFE talpakkal szállítja az egeret, amelyek minőségéről a G-Skates felel. Ennek köszönhetően úgy csúszik az egér, mint az álom, de ebbe mondjuk ez részben a 68 grammos tömegnek is köszönhető.

Szoftver

Őszintén szólva kellemes meglepetés volt a Model D szoftvere, gyakorlatilag minden úgy ment a telepítés során, mint a karikacsapás. Nem kellett egy percig sem szenvedni, ráadásul maga a kezelőfelület is rendkívül könnyen átlátható. Gyakorlatilag mindent belőhetünk rajta, amire csak vágyunk, a színtől és a DPI beállításoktól kezdve a Polling Rate-en át még a klikkelési válaszidőt és a LOD-ot is magunk állíthatjuk. A LOD egyébként gyárilag 2 mm-en volt, aminek köszönhetően egyáltalán nem mászik el a kurzor, ha arrébb rakjuk a padon az egerünket (aka. felemeljük).

 

Teljesítmény

Mint már korábban is említettem a szenzor szerepét egy PMW 3360 látja el. Ezt a Logitech kezdte el használni először, majd napjainkban már szinte minden gyártónál találkozhatunk vele. Ez nem véletlen, ugyanis egy rendkívül potens szenzorról van szó, ami a korábban óriási sikert aratott 3310-et is képes felülmúlni.

Ezúttal a sokak által használt 800 DPI-n és a maximum elérhető 12 000 DPI-on néztük meg, hogy mit is tud a szenzor. A 800 DPI-s teszt alatt kétszer nagyobb sebességgel rántottam meg. E ekkorát valószínűleg kevesen rántanak játék közben, de ebben az esetben ugyebár az érdekelt, hogy a szenzor képes-e lekövetni a hirtelen mozgást. A 3360 ezúttal is hibátlanul vizsgázott, első alkalommal egy 5-6 m/s-os gyorsulást sikerült összehozni, második alkalommal viszont csak 4-5 m/s-mal sikerült megrángatni a Model D-t.

A polling rate teszt közben

Mindemellett a polling rate-re, azaz a frissítési frekvenciára is ránéztünk. Noha kicsit össze-visszának tűnik a grafikon, de sajnos az 1000 Hz melletti mérések általában ilyenek. Az egér stabilan tartotta az 1000 Hz-et, nincs itt semmiféle trükközés.

Teszt 12 000 DPI mellett

Őszintén szólva, nem tudom,  hogy valaha fogja-e bárki 12 000 DPI mellett használni az egeret, ennek ellenére megnéztük, hogy tudja-e tartani a teljesítményt ebben az esetben. Nekem már a teszt során használt MouseTester v1.5-öt is alig sikerült elindítani, a kurzor ugyanis egyszerűen száguldozni kezdett, már akkor is, amikor épp hozzáértem az egérhez. Sebaj, a tesztet sikerült elvégezni,

a Model D pedig itt sem okozott csalódást. Ezúttal egy 5 m/s-os gyorsulást sikerült elérni, amiből kiderül, hogy a szenzor teljesítménye nem romlik 12 000 DPI mellett sem,

szóval akár ezt az értéket is bátran beállíthatjátok. Nem fogtok csalódni.

Az egeret itt találjátok, amennyiben pedig fehér színben érdekelne, akkor erre nézelődjetek.
A gyártó oldalát pedig erre találjátok.

Borítókép: Techspot

Összefoglalás

Van benne valami elképesztő báj – Glorious Model D teszt


Szerzői értékelés

8

Mit is lehetne elmondani a Glorious Model D-ről? Egy olyan egér, ami igazából mindenből hozza a kötelezőt, de azért bele lehet kötni pár apróságba. A világot biztos, hogy nem ez fogja megváltani, de ezzel együtt elmondhatjuk azt is, hogy nem lehet nagyon mellélőni vele. Mármint nem a szenzor miatt (ami amúgy brutál jóra sikeredett), hanem az összkép miatt. Parakábel, jó szenzor, teflon talpak és mindeközben 68 grammnyi az egész cucc.

Minőségi szenzor

Egyszerű, letisztult szoftver

Állítható RGB

A méretéhez képest elképesztő könnyű

Gyári teflon talpak

Parakábel

Kellemes anyaghasználat

20 millió kattintást bíró kínai Omron kapcsolók

Minimális pre/post travel

Nulla extra a dobozban

 

 

Olvasói értékelés

0

×