Bárcsak ilyen lenne minden középkategóriás TV – Philips 43PUS7304 teszt

A gyártók manapság egyre okosabb tévéket dobnak piacra. Amit viszont a mai napig nem vagyok képes feldolgozni az a tévégyártók által használt típusjelzések. Egyszerűen mintha direkt adnának olyan elnevezéseket, hogy a felhasználók még véletlenül se tudják megjegyezni azokat. Ez alól a Philips sem kivétel, az általunk tesztelt típus ugyanis a 43PUS7304 elnevezést kapta. Ne kérdezzétek miért.

Az összeszerelés rendkívül egyszerű, gyakorlatilag csupán a készülék talpát kel rápattintanunk a TV aljára, majd rögzíteni a csavart. Ezt követően betonbiztosan teljesített szolgálatot. Az anyaghasználat meglepően jóra sikerült, a tévé külső váza és a talpak is mind-mind alumíniumból készültek. A hátsó rész pedig tucatműanyag, de ez úgysem érdekel senkit, elvégre nem hátulját szokták nézegetni.

Ránézésre simán hozza a felsőkategória jellemzőit és szerencsére a belseje sem okoz csalódást.

Csatlakozókból akadt bőséggel, van itt 4 db HDMI, 2 db USB és egy 3,5”-os jack csatlakozó, LAN, illetve digitális audiokimenet, de még a műholdas csatlakozó és a coax sem hiányzik. Az biztos, hogy csatlakozók tekintetében nincs okunk panaszra.

A felsőkategóriás típusok ismérve a 4K, ami mára a középkategóriába is beszivárgott, így szerencsére az általunk tesztelt 43PUS7304 is valódi 4K, azaz 3840 x 2160-as natív felbontással rendelkezik. a 4K-s tartalmakat pedig gyönyörűen jeleníti meg, gyakorlatilag ha nem néznénk az árcéduláját, akkor nem mondanánk meg, hogy nem egy csúcskategóriás készülék előtt ülünk. Persze nagyban függ attól, hogy milyen tartalmat jelenítünk meg, mi pedig arra is kíváncsiak voltunk, hogy gyárilag hogyan boldogul a 43PUS7304 a különböző formátumokkal.

Ehhez a Prohardver videós tesztanyagát vettük elő, amiben nem csupán a leggyakrabban használt formátumok szerepelnek. A 15 tesztelt formátum közül egyedül a DivX-et nem tudta lejátszani gyárilag a tévé, ami igencsak szép teljesítmény. Emiatt nem is tudunk igazán haragudni, ugyanis egyrészt manapság már meglehetősen ritka, hogy valaki DivX-et akarjon lejátszani,

másrészt pedig mivel a készüléket Androiddal szállítják, így egy VLC-vel gyakorlatilag bármit le tudunk lejátszani.

Sajnos a gyári lejátszó ezentúl nem valami sokrétű. Sorozatnézésnél például minden egyes új résznél be kellett állítanom a magyar hangot, mert nem lehetett beállítani alapértelmezettnek. Az már csak hab volt a tortán, hogy nem nyitotta meg automatikusan a soron következő részeket. A tekerés szörnyű procedúra, de ahogyan korábban említettem: ott a VLC, azt kell használni, a gyári átgondolatlan lejátszót meg el kell felejteni.

A Philips 60 Hz-es panellal szerelte a 43PUS7304-et, ezzel együtt a videoanyagokat gyárilag 60 fps-re skálázza fel a rendszer, ami elsőre nagyon fluid képet jelent. Gyakorlatilag teljesen elvész a lassú mozis mozgás, ami először nagyon vadul néz ki, de egy idő után inkább elvesz az élményből. Nem teljesen értem, hogy ezt miért erőlteti a gyártó. A színek egyébként rendkívül élénkek, de természetesen semmi közül a valósághoz. Amennyiben úgy tartja kedvünk beállíthatunk saját szájízünk szerint, de nekem speciel bejöttek a gyári színek. Amit külön kiemelnék még ,az a betekintési szögek. Üljünk bárhová, nem kell tartanunk a színtorzulásoktól, zseniális!

Az Androidos rendszernek köszönhetően bármit telepíthetünk a Play áruházból. Természetesen egyből megnéztük, hogy hogy fut a Twitch. Nyugalom, minden úgy ment, mint a karikacsapás. Nem volt lag, szaggatás, a távirányítóval könnyen kezelhető volt a felület.

A 43PUS7304 másik nagy ütőkártyája az Ambilight technológia. Ez a rendszer figyeli, hogy a tévén milyen tartalom jelenik meg és ehhez igazítja a háttérvilágítást. Be kell ismerni, hogy a képeken és a promóanyagokon remekül fest az Ambilight, sőt az első percekben mindig előjön a “Nem hiszem el, hogy itt tart már a technika” mondat, de szépen lassan megszokjuk,aztán pár nap múlva már azon kapjuk magunkat, hogy kikapcsoljuk a fenébe, mert semmit nem ad hozzá a filmnézéshez, cserébe még idegesít is.

Hátramaradt még a hangrendszer tesztelése, de ehhez túl sokat nem lehet fűzni, egy szóval: tucattermék. Úgy tűnik a gyártók az évek során teljesen lemondtak a minőségi hangzásról. Sajnos a tévék vékonyodásával egyszerűen nem fér el nagyobb hangszóró a burkolat alatt, így marad a mélyt csak nyomokban tartalmazó hangkeltő. E tekintetben hozza az átlagot a Philips is, de semmi több.