Szerintem itt és most megvan a megfoghatatlan Star Wars-élmény, annak ellenére, hogy kár lenne bárkinek fénykardpárbajokat remélnie. A The Mandalorian közel sem tökéletes, de aki nem kedvelte az új trilógiát, annak ezt kár lenne elszalasztani.

Túladagolás

Idén télen sem kellett sokáig kutatnia a Star Wars rajongóknak elemózsiáért. Novemberben megjelent a Jedi Fallen Order című játék, ami ugyan nem tökéletes, de legalább szerethető lett. A mozikban a Skywalker korával lezárult a nagybetűs Saga, mindeközben a kisképernyőn pedig Baby Yoda varázsolja el a nézőket.

A The Mandalorian sorozatról előzetesen nem sokat tudtam, és nem is akartam foglalkozni vele. Aztán akaratlanul is magával ragadt a Star Wars hájp, és nem volt mit tenni, néznem kellett Mando kalandjait.

“Ez már nem is Star Wars”

Az elmúlt hónapban annyiszor hallottam, hogy “ez már nem is Star Wars”, hogy már kezdem nagyon unni. Ahogy egy termék valamilyen oknál fogva nem tetszik valakinek, egyből előhúzza a mindent letaglózó “megalázták a Star Wars-ot, annak örökségét és ez már nem is Star Wars”  fröcsögést. Velük nem is érdemes vitába szállni, mert garantálom, hogy nem lehet győztesen kikerülni belőle. De ha velük is trollkodni szeretnétek, csak húzzátok elő a The Last Jedi kártyát, és mondjátok nekik, hogy imádtátok.

Azonban rohadt nehéz lehet elfogadni, hogy soha az életben nem lesz ugyanolyan élmény senkinek a Csillagok Háborúja, mint anno volt. Emlékszem, amikor az előzmény trilógia korát éltük, mindenki rajongói elméleteket gyártott a szereplőkről. Vagy a további történésekről, és imádkoztunk, hogy jöjjön el az az idő, amikor annyi Star Warst kapunk, amennyit megérdemlünk.

star wars palpatine

Forrás: Internet

Teltek az évek, és jött néhány videojáték, animációs sorozat, könyv és képregény. De sehol nem volt egy élőszereplős széria, vagy a nagyvászonra szánt alkotások. Aztán beindult a gépezet a Disney-nél, jöttek egymás után a filmek és tervek a jövőre. És azóta, cirka 5 éve mindenki szarozza a franchise-t, miközben a sokak által gyűlölt prequel epizódok piedesztálra kerültek. Igen, azok a filmek, amik kapcsán tönkretették a fiatal Anakint játszó Jake Lloyd gyerekkorát és későbbi karrierét, és majdnem öngyilkosságba kergették a Jar Jart alakító Ahmed Bestet. De ezt már elfelejtettük. Mostanra mindenki azt mondja, hogy “ja, hát nem is volt egyáltalán rossz, sőt imádtam azokat a filmeket. Meg amúgy is, jobb mint az új hülye mikiegeres baromság“.

Szóval nem tudom hol ment félre ez az egész, de ahogy két éve az Utolsó Jediknél, most úgy szakadt szét két táborra a Mandalorian közönsége is (A Skywalker koráról már nem is beszélve).

Vannak, akik szerint egy tök jó űrwesternt nézhetünk a Star Wars univerzumában, olyan megközelítésből, amit még élőszereplős SW-produktumban nem láthattunk. És persze hangos az a tömeg is, aki szerint kiherélték az egész franchise-t.

Én az előbbi csoportosulásba tartozok; ha nem is ez a legjobb dolog, amit a Star Wars világa ki tudott nyögni magából, számomra egy szórakoztató és hangulatos évad kerekedett ki belőle.

Űrwestern

A sztoriról túl sok mindent nem lehet mondani. A nem túl szószátyár főhősünk, a mandalori fejvadász a Birodalom bukása után is célpontok levadászásával tölti idejét. Egy alkalommal élve kellett egy személyt leszállítani megbízójának, aki nem mellesleg birodalmi tiszt. A célpontról kiderült, hogy a mára hatalmas mémmé nőtt Baby Yoda az. A továbbiakban is ezen a néven fogok rá hivatkozni, mert noha egyértelműen nem Yodáról van szó (a Jedi Visszatér cselekménye után járunk évekkel), a fajának nevét nem ismerjük, így kénytelen-kelletlen rám ragadt ez az elnevezés. Itt fedezhető fel a sorozat fő mozgatórugója, így az egyetlen olyan aspektusa is, ami spoileres lehet. Így nem is mennék bele jobban, mi lesz kettőjük sorsa.

Mando a továbbiakban, mint egy jól nevelt videojátékhős, felveszi küldetéseit, a fizetségből a páncélját fejleszti, és megy tovább következő missziójára. A fő történet szál csak nagyon halványan van jelen, igazából nem ez adja a sorozat báját. Többek között a direktben rájátszott western-hangulata az, amitől sajátos, egyedi íze van a Mandaloriannak. És igazából az utolsó Star Wars filmhez képest számomra ez kecsegtet a legkézzelfoghatóbb élménnyel.

Noha sekélyes sztorijáról tényleg nincs értelme beszélni, a karakterek kedvelhetők, és még ha azonnal nem is értjük motivációjukat, pár résszel később biztosan kapunk utalást korábbi döntéseikre vonatkozóan. Ehhez kapcsolódik egyik hibája is, hogy az első pár epizód erősen bukdácsol, és a néző sem tudja, hogy mire számítson. Szerencsére az évad végére megtalálja a hangját, és még ha a történet nem is lesz komplexebb, sokkal jobban beérik a sorozat íze.

baby-yoda

Forrás: Internet

Volt rá keret

Mando és Baby Yoda kapcsolata folyamatosan árnyalják a keveset beszélő fejvadász jellemét, és a hozzájuk csapódó pozitív és negatív szereplők is szépen mozgatják előre a cselekményt. Rengeteg akciót láthatunk, ügyesen koreografált közleharcokat és lövöldözéseket is. Ismét bebizonyosodott, hogy abszolút nem létszükség a fénykard párbaj ahhoz, hogy jó Star Wars-alkotást kapjunk.

A látvány is arról árulkodik, hogy a világ minden pénzével rendelkező Disney nem aprózta el a kisképernyős műsort sem (kb 100 millió dollárból készült a sorozat). Legtöbbször mozivászonra kívánkozik mindaz, amit láthatunk. Kivéve talán néhány jelenetet, ahol mégsem találták el a megfelelő speciális effekteket. De szerencsére ezeknél a képsoroknál alkalmazták a Trónok harca áldásos „sötétben semmi sem látszik” technikát. Ami jót tett annak, hogy szart sem láttunk a béna effektekből – bár semmi másból sem.

mandalorian-at-st

Forrás: Internet

Zenei téren is eltértek a szokványos Star Wars imázstól, hiszen John Williams ikonikus dallamai nem csendülnek fel, csupán az ismételten western hangulatot megteremtő taktusok fognak végig szólni.

A Mandalorian humora is nagyon rendben van, csomószor reflektál a saját univerzumára, ráadásul teszi mindezt olyan érzékkel, hogy a hardcore rajongókat és a film világát éppenhogy ismerő nézőket is képes megmosolyogtatni.

A sorozat kapcsán nagy a konszenzus, hogy az öreg motorosok is legalább annyira fogják kedvelni, mint a Star Wars fiatalabb követői. A nézők és a kritikusok is egyetértenek abban, hogy a többek között a Vasember első két részének rendezeséért (és megannyi produceri tevékenységért) felelős Jon Favreau és az egész stáb remek munkát végzett.

Ebből lehet építkezni

A Mandalorian atmoszféráját és sikeres megítélését én is üdvözlöm, és borzasztóan remélem, hogy ebből tanul mindenki, aki a Star Wars univerzumával akar foglalkozni a közeljövőben. Tudom jól, hogy más a piac és a közönség a moziban és más a tévé képernyője előtt, de kvázi sztori nélküli sztorivezetés és karakterek terén lenne mit ellesni a Mandalorian készítőitől. Például lehet csínján bánni a fan service-zel, és ügyesen elhelyezni az easter eggeket, teret adva az újdonságnak és más koncepcióknak. Lehet valami egyszerre látványos és visszafogott is. Mindeközben az Erő ugyanúgy átjárja a galaxist, és a jedik legendája is visszakapta azt a misztikumot, amit igazán megérdemelne.

Szóval, ha most kapcsolnak a filmgyártók, és a Mandalorianhoz – mentalitásban – hasonló alkotásokat kapunk a közeljövőben, akkor szívélyesen várni fogok bármit, ami az univerzumot bővíti.

Összességében tehát a Mandalorian első ránézésre nem feltétlenül az a műsor, amit vártunk. De ha jobban megnézzük, akkor viszont egy tökös űrwestern, ami biztosan nem fog sok ősrajongónak tetszeni. De ahogy korábban is írtam, aki erre fogékony, annak mindenképpen tartogat kellemes és szórakoztató perceket. Az epizódok nem hosszabbak 40 percnél, és legtöbbször elég feszesen pörögnek a cselekmények, de itt-ott akad pár üresjárat vagy fölösleges jelenet.

A színészek remekül hozzák karaktereiket, ahogy a látvány és a zene sem marad el a megszokott minőségtől. A videojátékos beütés egyáltalán nem hat negatívan a sorozatra, sőt kifejezetten mókás látni ezt a fajta megvalósítást. A Baby Yoda hájp pedig még biztosan el fog tartani hónapokig. Utána reméljük érkezik a következő évad, és esetleg meg tudunk valamit a cuki kis zöld apróságról is. A Mandaloriant tudom mindazon Star Wars rajongóknak ajánlani, akik bírják a fejvadászokat, ismerik a mandalori legendákat, és nem csak a kilenc film keretein belül mozog az érdeklődésük. Szerintem itt és most megvan a megfoghatatlan Star Wars-élmény, és ezt kár lenne elszalasztani bárkinek is.

Összefoglalás

Űrwestern – The Mandalorian Sorozatajánló


Szerzői értékelés

8

A Mandaloriant tudom mindazon Star Wars rajongóknak ajánlani, akik bírják a fejvadászokat, ismerik a mandalori legendákat, és nem csak a kilenc film keretein belül mozog az érdeklődésük.

Remek látvány

Izgalmas western-koncepció

Baby Yoda

Érdekes karakterek

Sekélyes történet

A rövid részek ellenére is sok üresjárat

Csetlő-botló tempó

Olvasói értékelés

8
Kiemelt ajánlat

Endgame Gear XM1

16 090 Ft

Kosárba

16 090 Ft

Az XM-1 tervezésében aktívan részt vettek, az e-sport élvonalához tartozó veteránok is, így biztosak lehetünk benne, hogy nem csupán az ultrakönnyű felépítés, és a nagy sebességű adatfeldolgozás lesz segítségére a kezdő és... tovább »

16 090 Ft

Kosárba

A termékhez nem tartozik rövid leírás.

Az új Lunar New Year skinek között kép apró érdekességre figyeltek fel az Overwatch játékosok. Sombra fegyvere és Lúcio szalagja is folyamatosan változik.

Ahogy mindig, most is ingyen skin jár a Rainbow Six: Siege-ben az aktuális esemény alkalmából. A Road to S.I. Event és Battle Pass jutalomra hívjuk fel a figyelmet.

Egy Instagram filter használatával Budapest metróhálózatának 3D-s vizualizációja látható, amennyiben a hivatalos Metro logót szkenneljük.

×