A Skywalker kora hozott is ajándékot, meg nem is, felépített új dolgokat meg nem is, le is zárt dolgokat, meg nem is, hagyott is kérdéseket, meg nem is.

A Skywalker kora kicsit kusza, kicsit talán helyenként túl pörgős, de végső soron szórakoztató és kielégítő lezárása az új trilógiának – de azért a főcím alatt az első gondolatom az volt, hogy „ugye most már nem lesz több?” A továbbiakban igyekszem anélkül beszélni a filmről, hogy túl mélyre mennék a cselekmény részleteibe. Ennek ellenére az általános benyomásokhoz is kénytelen vagyok nagyon konkrét elemeket megemlíteni, így a kritika az alábbiakban TARTALMAZ SPOILEREKET!!!

Sok hűhó semmiért

A filmről való legelső benyomásom, ami miatt nehéz is volt sokáig komplex gondolatokat megfogalmaznom az élményről, az az, hogy a történet elképesztően gyorsan próbál egyik pontból a másikba haladni. Rengeteg jelenet néhány röpke másodperc alatt elszalad, szinte időnk sincs felfogni, mi történik.

A film egyik pontján Kylo Ren belép egy sereg parancsnok elé, rövid szócsata alakul ki arról, hogy miért viseli ismét a sisakját, majd vázolja az új terveit, az egyik parancsnok nem ért egyet, mire Kylo Ren a plafonhoz vágja az erővel, és azonnal vágunk a következő jelenetre. Nem volt nálam stopper, de a fenti jelenet nagyjából 30 másodpercesnek érződött, talán legfeljebb két oldalnyi forgatókönyv, de inkább csak egy-másfél.

Ez nem jelenti azt, hogy J. J. Abrams ne hagyna időt egy-egy komplexebb érzés átadására a jelenetekkel, sőt minden egyes alkalommal, amikor ezt teszi, akkor kelti fel igazán az érdeklődésemet a film. Addig viszont folyton az a kérdés motoszkált bennem: miért kellett ezt megmutatni, hogyha csak ilyen kevés időnk volt rá?

Miért nem lett volna elég azzal indítani a filmet, hogy Poe és Finn megérkezik a kém üzenetével? Miért kellett feltétlenül látnunk ezt a kapkodós kémküldetést, ha igazából semmi lényeges nem történt ott?

Az Ezeréves Sólyom sérüléseit a következő jelenetre kijavítják. Az információ, amit a karakterek megtudtak, érthető lett volna akkor is, ha egyetlen mondatba sűrítik („egy birodalmi kém mondta”). Ezzel a jelenettel csak újabb néhány perccel bővült a játékidő, amelyben láttuk, hogy Poe milyen ügyes pilóta (ezt eddig is tudtuk), Finn ügyesen lő (ezt is tudtuk eddig is), valamint használtak egy új, úgynevezett „hiperszökkenés” manővert, melyet soha nem látunk többet.

És sajnos a filmben nagyon sok az ilyen következményekkel nem bíró, de azért túlságosan pörgősre megírt jelenet, és emiatt kevesebbet foglalkozik azzal, ami viszont tényleg jó: az Adam Driver és Daisy Ridley közti kémiával.

Rómeó és Júlia egy messzi-messzi galaxisban

Az Utolsó jedik legjobb eleme volt Kylo Ren és Rey furcsa telepatikus kapcsolata, melyet maguk sem tudtak megmagyarázni. Csalódás volt számomra a film végén, hogy Rey nem fogadta el Kylo Ren kezét, hogy együtt építsenek valami újat – de természetesen tudtam, hogy pontosan ezt az érzést akarta kelteni akkor Rian Johnson, és nagyon nagyon reméltem, hogy Abrams tudja, hogy ebben a filmben ezt a csalódást fel kell oldania.

És bizony feloldotta. Azt hiszem túlzás nélkül állítható, hogy Adam Driver alakítása a legjobb eleme az egész új trilógiának, ami pedig ebben a filmben történik a két karakter kapcsolatával, az a leglogikusabb és kielégítőbb lezárása az előző két filmben felépített történetnek.

A Skywalker korának gerincét a kettejük között bontakozó konfliktus-románc adja, kezdve onnan, hogy Kylo Ren kiprovokálja Reyből, hogy használja az erő sötét oldalát, keresztül egy telepatikus lézerkardcsatán, egészen addig, hogy végül a Kylo Ren életerejének utolsó morzsáit is feláldozza, hogy feltámassza a császárral való csatában meghalt Reyt.

Következmények nélkül

Csak sajnos közben a film lépésről lépésre kigáncsolja saját magát. Már épp mikor következménye lenne egy kifejezetten jól felépített, látványos, és érzelmileg is fontos jelenetnek (Rey azt hiszi, hogy megölte Chewie-t), akkor a következő pillanatban kiderül, hogy az Első Rend rohamosztagosai szándékosan egy kis itt a vuki hol a vuki játékkal lepték meg a lázadókat (a játék nevének szerzői jogai száz százalékban az egyik filmnéző partneremet illetik).

Márpedig az eszes leány meg tudta győzni Mátyás királyt azzal, hogy hozott is ajándékot, meg nem is, meztelen is volt, meg nem is, csak abban a helyzetben ez volt a nehéz feladat, amit teljesíteni kellett. Abrams viszont mintha a rajongók gyűlölethullámától tartana, és ezért próbálja körüljárni a lehetséges következmények mindegyikét, hogy mindenki találjon valamit, ami neki tetszik. Így viszont nem talál mindenki neki valót, csak még inkább átverve érzik magukat.

A folyamatos „csavarokkal” folyton minden következmény az ellenkezőjére fordul, és ezek a fordulatok a film végén már-már egy centrifugára emlékeztetnek. A karakterek lépten nyomon meghalnak, csak hogy a következő pillanatban feltámadjanak, aztán mégis meghaljanak. Hogy a film kicsit facsarhasson az érzelmeinken, C3PO a film egy pontján elveszti minden emlékét, csak hogy húsz perccel később visszakapja szinte az összeset.

Skywalker kora

És sajnos ez a tragédia az egész filmre kihat. A Skywalker kora lehetett volna sokkal jobb is, ha következetesen eldönti, milyen következményeket akar megtartani, és azokat meg is tartja. Lehetett volna sokkal jobb is, ha nem akarta volna mindenképp az összes jelenetet megtartani, még akkor is, ha azokra nem marad elég idő, és nem is feltétlenül szükségesek a film egészéhez.

Végső soron a film a „jó” és a „rossz” közti felezővonal „jó” felőli oldalára esett. Viszont épp ezért különösen szomorú, hogy mennyivel jobb is lehetett volna, ha egy picivel többet foglalkoznak vele, hogy megtalálhassák, mi is volt az igazán jó része a történetnek, hogy arra többet fókuszálhassanak.

Egy kis epilógus

Ez a kis néhány bekezdés itt a végén csak félig-meddig része a hivatalos kritikának, de muszáj beszélnem arról, hogy mennyire borzasztóan negatívnak tartom, amit szegény Carrie Fisherrel műveltek. Néhány, az előző filmből megmaradt jelenetet felhasználni, amiben Leia homályosan, általánosan fejezi ki meg nem határozott véleményét egy meg nem határozott cselekményelemről, csak hogy valahogy jelen lehessen egy filmben… nagyon nem szép gesztus.

Bár kétségkívül érzelmileg fontos szerepe volt Leiának a filmben, de kérdezem én, muszáj volt ezt így megoldani? Ha a cselekmény elején kijelentették volna, hogy Leia hercegnő meghalt az előző film vége óta, én személy szerint szemrebbenés nélkül elfogadtam volna: tudva a valós hátterét a történetnek, ez lenne a legtiszteletteljesebb alternatíva. És a kulcsfontosságú pillanatnál miért lett volna annyira furcsa ha Leia a síron túlról, szellemként szólítja meg fiát?

Annak ellenére, hogy a gyártás körülményeit ismerve tudható, hogy ezzel próbáltak meg fejet hajtani Carrie Fisher a sorozatban betöltött fontos szerepe előtt, ez a módszer mégis inkább kínosnak és erőltetettnek hatott.

Ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy ez az egyik legnehezebb helyzet, amiben egy rendező és egy stáb találhatja magát. Mindannyian szorosan dolgoztak együtt a színésznővel, rengeteg személyes élmény és érzés kötötte őket hozzá. Vélhetően ezzel a módszerrel próbálták meg kifejezni a halála után érzett gyászt. Bár számomra kellemetlen volt végignézni ezeket a jeleneteket, igazságtalan lenne emiatt rosszabbnak tartani a Skywalker korát. Ezért került ez a vélemény csak egy kvázi különálló epilógusba.

Összefoglalás

Az okos leány tragédiája – Skywalker kora kritika


Szerzői értékelés

7

Bár kétség kívül többet kellett volna nyújtania a filmnek, hogy az igazán jó Star Wars filmek közé kerülhessen, mégsem lehet rossz filmnek titulálni. Méltó befejezést nyújt az új trilógiának, minden hibájával együtt.

A zseniális színészek kiélhették magukat, és a jók is kaptak megfelelő direkciót

A trilógia előző két részében bemutatott legfontosabb szál, Kylo Ren és Rey története méltó véget talált

Izgalmas, Star Warstól megszokott harcjelenetek

Túlságosan pörgős, történet szempontjából nem is releváns jelenetek tömkelege

Túl sok félig belengetett következmény, melyek hatására úgy érezzük, semminek semmilyen következménye nincsen

Olvasói értékelés

3.5

×