Vajon hány bőrt lehet róla még lehúzni? – Terminátor: Sötét végzet kritika

A Terminátor sorozat első, 1984-es része James Cameron rendezésében, Linda Hamilton és Arnold Schwarzenegger főszereplésével a filmtörténelem egyik klasszikusává vált. Egy lapon emlegethetjük az 1979-es Aliennel, és az 1978-as Halloweennel és főszereplőivel, melyek meghatározták egy-egy műfaj jövőjét. Az elmúlt harminc évben a készítők igyekeztek újra, meg újra visszatérni a sikert hozó gyökerekhez, miközben próbáltak újdonságot csempészni a már jól ismert sztoriba. Ennek köszönhetően öt-hat évente új Terminátor filmet is láthattunk a mozikban. A széria legújabb tagja épp a napokban, október 31-től lesz elérhető a nagyközönség számára.

Az előző öt részben már több oldalról is megismerhettük a történetet, Sarah és John Connor karakterei pedig olyanok, mintha régi barátok lennének. Amikor beültem a Terminátor: Sötét végzet vetítésére, nem is tudtam, mire számítsak. Azon járt az eszem, vajon hány bőrt tudnak még lehúzni erről a sztoriról és vajon mikor fogy ki belőle a szufla? Ehhez képest kellemes meglepetésben volt részem.

Tim Miller, a Deadpool rendezője és James Cameron, mint a film producere szép munkát végzett a Terminátor hatodik részével. A történet Az ítélet napja után, vagyis 1998-ban kezdődik, majd a közeli jövőben folytatódik, ezzel elfelejtve mindent, ami a két film között történt. Sarah és John sikeresen megállította a Skynet felemelkedését, ezzel több milliárd ember életét megmentve, de úgy tűnik, csak elhalasztani sikerült nekik a világvégét. Az emberiség sikeresen lépett újra az önpusztítás útjára, ami újabb Terminátorok felbukkanásához vezetett.

Hőseink tehát új, mégis ismerős ellenséggel néznek szembe a Sötét végzetben, ami látványos akciójelenetekben bővelkedik. A magasabb korhatár-besorolást mégsem a fröcsögő vér, inkább az ízes káromkodások miatt kapta, amiknek nagy része Linda Hamilton száját hagyja el. A színésznő karaktere az eltelt évek során nem sokat változott, még mindig egy kőkemény anyatigris, akinek csak időnként láthatjuk érzékenyebb oldalát. Érdekes triót alkot azonban a film másik két női főszereplőjével, Mackenzie Davis-el és Natalia Reyes-el.

Mindhárman eltérő személyiségek, épp ezért egészítik ki nagyon jól egymást. Reyes, aki Dani Ramost formálja meg a fiatal Sarah Connorra emlékeztet, míg Davis karaktere a céltudatos megmentő szerepében tetszeleg. A történet elsősorban hármójukra koncentrált, így Schwarzenegger T-800-as modellje mellékszerepbe szorult vissza. A trió mellett Gabriel Luna terminátora kapott még sok figyelmet. A REV-9-esnek nevezett harci gép több hasonlóságot is mutatott a második részben feltűnt halálosztóval, de azért új képességekkel is felruházták a készítők.

A Deadpool rendezőjétől nem is vártunk mást, mint röpködő ütéseket, hatalmas robbanásokat és jól elhelyezett poénokat. Ezt is sikerült hoznia a filmnek. A Terminátor: Sötét végzetre bármit lehet mondani, de azt nem, hogy ne lett volna tele pörgős akcióval. A történetet ugyanakkor nem bonyolították túl. Míg nem telik el öt perc úgy a filmben, hogy ne lőnének el a szereplők egy teljes tárat, vagy robbantanának fel valamit, addig a sztori elég butácska.

Miután kiesett az idővonalból három filmnyi esemény, a Sötét végzetnek lenne épp mit megmagyaráznia, például, hogy hogyan öregedett meg Schwarzenegger karaktere. Ezzel pedig épp csak a felszínét kapargatjuk meg annak a kérdéskörnek, ami az eredeti halálosztó személyét körbeveszi.

Helyette nagyobb hangsúly került a társadalmi üzenetek és értékek átadására, jelenlegi technika-központú világunk kiparodizálására. A film próbálja boncolgatni az elidegenedés témakörét és nemcsak a jövőből modern világunkba csöppenő időutazó szemén keresztül. Felhívja továbbá a figyelmet arra, mennyire kiszolgáltatottak vagyunk a hétköznapjaink részét képező technológiai eszközök által.

Ezek mellé még a feminizmus kérdéskörét is sikerül beszorítani az alig több mint két órás filmbe, de legalább nem érzi úgy a néző, hogy le akarnák nyomni a torkán. Ettől függetlenül erősen jelen van a sztoriban a női egyenjogúság témája. Ez látszik abból is, ahogy a három női főszereplő a háttérbe szorít minden karaktert a moziban. Ennek ellenére a filmet nyolc pasi neve fémjelzi. A rendező Tim Miller mellett ugyanis csak férfiak dolgoztak a forgatókönyvön is, akik között James Cameron, Charles H. Eglee, David S. Goyer és Justin Rhodes is előkelő helyet foglal el.

A széria hatodik része ettől függetlenül nemcsak élvezhető, de rendkívül szórakoztató, izgalmas és látványos is. Nem kell tőle csodát várni, hiszen a készítők sem a világot akarták megváltani vele. Képében egy átlagos, kissé butácska akciófilmet köszönthetünk a mozikban október 31-től, de egy jó Terminátor filmet. Akik már ismerik a korábbi történeteket, azok nagyon fogják élvezni Sarah Connor és a Terminátor visszatérését a mozivászonra. Azoknak, akik még csak névből ismerik Arnold Schwarzenegger egyik legnépszerűbb karakterét, nyújt annyi háttérinformációt a film, hogy előzetes tudás nélkül is jól szórakozhassanak.