Blaszfémia! – Blasphemous Teszt

Az extrém kihívást jelentő játékok a Souls-sorozat népszerűségét követően beférkőztek az összes létező zsánerbe, ami egyfelől remek ötlet, másfelől pedig emiatt gyakran kiszorulnak játékosrétegek bizonyos élményekből. A Blasphemous egy kíméletlen alkotás, amit a szetting miatt lehet imádni, a játékmenet miatt pedig átkozni.

0
 

Az extrém kihívást jelentő játékok a Souls-sorozat népszerűségét követően beférkőztek az összes létező zsánerbe, ami egyfelől remek ötlet, másfelől pedig emiatt gyakran kiszorulnak játékosrétegek bizonyos élményekből. A Blasphemous egy kíméletlen alkotás, amit a szetting miatt lehet imádni, a játékmenet miatt pedig átkozni.

A bűnös mocsokban

“Bűnnek számít minden olyan tett, érzés vagy gondolat, amely ellentétes Isten irányadó mértékeivel. Például ha valaki olyasmit tesz, amit Isten helytelennek vagy igazságtalannak tart, azzal megszegi a törvényeit, vagyis bűnt követ el (1János 3:4; 5:17). A Biblia azt is bűnnek nevezi, ha elmulasztjuk megtenni azt, ami helyes (Jakab 4:17).”

Ami legelőször megfogott a Blasphemous-ban, az egyértelműen a sötét pixelart látványvilág volt. A kifacsart vallási ikonográfia és az ismerős egyház abszolút önmagából kifordult verziója kiáltott az instant vételért. Annak ellenére is, hogy a Souls-család nehézsége nincs egyensúlyban az én kitartásommal. Oké, de mi köze a Team17 Blasphemous-ának a Dark Soulshoz? Közvetlenül nyilván semmi, de hazudnék, ha azt állítanám nem érezhető az inspiráció. Mindenesetre ez a sötét hangvételű 2D akció-platformer (metroidvania) nem kíméli a játékost, ahogyan Orthodoxia vallása sem főhősünket, a The Penitent One-t (szabad fordításban a Bűnbánó).

Az alap mechanikákat nem nehéz elsajátítani, ellenben mindegyik ellenféltípus más és más technikát kíván. Mi nagyjából 2-3 ütéstől elfekszünk, amíg ellenfeleinkbe szinte mindig annyit kell csapni, ahány főbűn létezik. Azonban ugorhatunk, kitérhetünk, védekezhetünk annak érdekében, hogy elkerüljük a súlyos találatokat.

A legtöbb 2D-s platformer árnyoldala, hogy rendkívül lineárisak, vagy nem tudják megfelelően kihasználni a játékos szabadságát. A Blasphemous azonban ügyesen megoldotta, hogy nem kell közvetlenül A-ból B pontba eljutnunk, mert számos lehetőségünk lesz letérni a fő útvonalról. A mellékesként funkcionáló pályarészek tartalmazhatnak fejlődésünket elősegítő tárgyakat, de ezekért nem kevésszer rettenetesen ádáz ellenfelekkel is meg kell birkóznunk.

A történetet nehezen értelmezhető és fogyasztható formában kapjuk, elég sokszor nehezemre esett felfogni, hogy mi is történik éppen. A szövegezés erős angol nyelvismeretet igényel, szóval ha teljes mértékben szeretnénk megérteni mi folyik körülöttünk, érdemes egy szótárat magunk mellé készíteni. A narrátor és Orthodoxia NPC-i is rébuszokban beszélnek, mondandójuk pedig gyakran erős vallási kritikát, megnyilvánulást tartalmaz.

blasphemous boss

Kép forrása: nintendoeverything.com

Kíméletlen a bűnösökkel szemben

“Így tekintettek Jézusra – mivel istenkáromlásnak számított, ha valaki olyasmit igényelt magának, ami kizárólag Istent illeti, például a bűnök bocsánatának kimondását. Jézus pedig a béna meggyógyításánál (Máté 9,3 par) ezt az ott állók megdöbbenésére kimondja. Istenkáromlással gyanúsítják Istvánt is (Aposotolok Cselekedetei 6,11.13)”

Amikor a bevezetőben azt írtam, hogy a Blasphemous kíméletlen, akkor komolyan is gondoltam. Kezdetben valamiért azt hittem, hogy valamennyire megengedő a játék, de igazából annyi helyen szívat, amennyin nem szégyell. Minden ellenféltípust kudarcaink sokasága után fogunk kiismerni, tűéles pontossággal kell megközelíteni őket, hogy csapást mérjünk rájuk. De van, amikor többen támadnak egyszerre és az is nehezítő körülmény lehet, ha épp lábunk alatt csúszik a jeges talaj, vagy tüskés vermek várják, hogy véletlenül beléjük ugorjunk.

De a platformer részek, és az „alap” ellenfelek legyőzése csak az egyik szelete a Blasphemousnak. A boss harcok minden olyan képességünket igénybe veszik, amiket a hozzájuk való eljutásig begyakorlunk. A dasht, a kivédést, az ugorva csapást (és a többi skillt), és ezek ügyes kombinációi mellett szükség lesz egy hatalmas adag reflexre és pontos reakcióra. A bossok kegyetlenek és elég sokáig kell őket gyepálni, és természetesen több fázison keresztül boldogítanak minket, nehogy egyszerű legyen kitapasztalni a mintázatot.

A Blasphemous még akár egy sima Souls és metroidvania kombó is lehetne, de mégis ott az a plusz adalék, ami miatt újra és újra berántott magába ez a rettentő furcsa világ. Ez pedig a látvány és rettenet erős vallási kritika. A pixelart ezúttal nem a bájosság oltárán áldoz, hanem a minél inkább kegyetlen, naturalista, egyben szürreális megoldásokat részesíti előnyben. A vallási ikonográfia teljes kifacsarása és a gore egy rendkívül velőtrázó és kényelmetlen elegyet képez, amiben nem lehet nem elámulni.

blasphemous game

Kép forrása: gamepedia.com

A különböző ellenfelek és a bossok nagyon kreatívan vannak megalkotva, de az biztos, hogy kinézetük még órákig kísérteni fognak bennünket. A hangulat éppen ezért nagyon egyedi és a Diablo 1-re hajazó gótikus dallamok felcsendülése még tovább emeli a tétet.

 

Ez egy kegyetlen Isten

A nehézséghez még hozzátartozik, hogy a checkpoint-lehetőségek közti távolság az elviselhetőségi faktor szempontjából borotvaélen táncol. Egymástól relatíve távol vannak, és ugye minden elhalálozásunk során oda kerülünk vissza, és kezdhetjük elölről az adott szekciót. A Children Of Morta-val ellentétben itt viszont gyakran a frusztráció kerekedik felül, semmint az egészséges kihívás iránti vágy. Emiatt gyakrabban hibáztam, így többször haltam meg és kezdődött elölről az ördögi kör. Azonban, ha újabb checkpointot találtam, azt elképesztő sikerélményként éltem meg és újult erővel tudtam tovább haladni.

blasphemous baby boss

Forrás: ign.com

Segítségként szolgálnak itemek és kioldható képességek, de használatuk külön taktikát igényel. Ugyanis a skillek vagy az élettöltő potik igénybevétele megszakítja korábbi mozgásunk animációját, használat közben nem is mozoghatunk, így roppant módon ki vagyunk szolgáltatva az ellenséges csapásoknak. Gyakran abba haltam bele, ha potit vagy képességet használtam, és elég sok idő után jöttem rá, hogyan és mikor érdemes felhasználni ezeket a „segítségeket”.

Összességében a Blasphemous egy majdnem szokványos pixelart akció-platformer, amit megbolondítottak a fejlesztők egy erőteljes Souls/Dead Cells/Hollow Knight utánérzéssel. Azonban a rengeteg extra plusz, amit kínál a játék, könnyűszerrel kiemeli a középszerből és igazán emlékezetessé tudja tenni. Nehézsége és tanulási görbéje kifejezetten meredek, egyből a mélyvízbe kerülünk és elég sokszor el fogunk halálozni, mire nagyjából megszokhatjuk a játékmenetet. Aki érez magában affinitást, hogy megmérettesse reakcióidejét, vagy szeretne egy változatos és roppant nehéz platformerrel játszani, amit megspékeltek egy halom már-már bántóan ijesztő boss-harccal, azoknak nyugodt szívvel merem ajánlani a Blasphemoust. De tematikáját és kíméletlenségét tekintve tényleg nem való mindenkinek.

Összefoglalás

Blaszfémia! – Blasphemous Teszt

Összességében a Blasphemous egy majdnem szokványos pixelart akció-platformer, amit megbolondítottak a fejlesztők egy erőteljes Souls/Dead Cells/Hollow Knight utánérzéssel. Azonban a rengeteg extra plusz, amit kínál a játék, könnyűszerrel kiemeli a középszerből és igazán emlékezetessé tudja tenni.


Szerzői értékelés

8

Igényes és egyedi látványvilág

Erős atmoszféra

Kiváló pályatervezés

Sok ellenféltípus

Meredek nehézségi görbe

Helyenként túlzóan kíméletlen

Olvasói értékelés

0
Kiemelt ajánlat

Samsung C27RG50FQU

122 990 Ft

Kosárba

122 990 Ft

  • Panel típus: VA (Vertical Alignment)
  • Képernyőátló (col): 27 col
  • Felbontás: 1920 x 1080 pixel
  • Képarány: 16:9
  • Válaszidő: 4 ms
  • Betekintési szög - vizszintes: 178 °
  • Betekintési szög - függőleges: 178 °
  • Fényesség: 300 cd/m²
  • Színek száma: 16.7 M
  • Függőleges frekvencia: 240 Hz
  • Kontrasztarány: 3000:1

×