A tajvani multi tavaly megjelent gamer notebookja még mindig egészen jó biznisznek számít, ha néhány, kissé zavaró apróságon túltesszük magunkat.

Bevezető

Sokan szeretnének játékra is alkalmas noteszgépet vásárolni, mert egy füst alatt le akarják tudni a(z alapvetően egymással szemben álló) nyers számítási kapacitást, illetve a hordozhatóságot. A probléma a gamer notikkal általában az szokott lenni (az elképesztő árakon kívül), hogy a manapság oly divatos, túlságosan vékony készülékházakban a gyártók nem igazán tudják megoldani a korrekt hűtést, ezért hiába van épkézláb hardver a belsőben, a túlmelegedés miatt a ketyere folyamatosan visszaveszi az órajeleit (thermal throttling), ezáltal a kipréselt, valós teljesítmény nem áll abszolút párhuzamban a papíron taglalt specifikációkkal. Azért akadnak kivételek is, de nem ritka az ilyesmi.

kép forrása: leet.hu

Egy rövid időre hozzám került az MSI egyik játékos laposa, a GE73 Raider RGB 8RF, így kaptam az alkalmon, és nyúztam egy kicsit a drágát, hogy kiderítsem, vajon nála is fennáll-e ez a helyzet. Inkább egyszerű felhasználói szempontból igyekszem ezen írást megközelíteni, mintsem egy minden apróságon végtelen ideig elidőző mérnök szemével látni/láttatni a dolgokat.

Asztalon az MSI GE73 Raider RGB 8RF

kép forrása: leet.hu

A masszív, fémből készült felső burkolattal (az alsó rész műanyag) érkező gép első blikkre pozitív benyomással van az emberre és kézbevéve a nagyjából 2900 grammot nyomó eszközt, ez a benyomás csak tovább erősödik; van benne anyag, na. A célközönség már a felhajtható kijelző hátoldalán található, két (címezhető) LED csíkból és a felparázsló sárkányos logóból kikövetkeztethető (amit amúgy maga az LCD világít meg, szóval ha ki van nyitva a cuccos, ezt nem tudod külön lekapcsolni), a mérnökök nem akarták véka alá rejteni a szándékaikat.

kép forrása: leet.hu

Nekem egyetlen gondom volt a kültakaróval, mégpedig az, hogy nagyon gyűjti az ujjlenyomatokat, amiket utána egy II. világháború levakarni róla, szóval csak óvatosan azzal a tapogatással, ha érzékeny vagy az ilyesmire. Ja, nem, volt még valami: a magam részéről az eszközhöz méltatlannak találtam a numerikus padtól jobbra, kicsit feljebb állomásozó bekapcsoló gombot, tekintve, hogy a formája elég szerencsétlen, olcsó plasztikból készítették, és némi holtjátéka is van. A GE73-as amúgy 419,2 mm széles, 287,1 mm mély és 30,15 mm vastag.

Az Intel HM370-es chipsetre épülő rendszer agya egy nyolcadik generációs, 45 wattos Intel processzor, név szerint a hatmagos, tizenkét szálas Core i7-8750H, ami 2,2 GHz-es alap és 4,1 GHz-es Turbo frekivel dolgozik, 9 MB-nyi SmartCache-sel megtámogatva. Mikor grafikailag kevésbé intenzív feladatokat végzünk, megteszi számunkra a központi egységbe integrált Intel UHD Graphics 630-as lapka is, de ha már komolyabb „vizuális terhelés” van elsődleges napirendi ponton, dedikált grafikus vezérlőre van szükség.

kép forrása: leet.hu

Itt jön a képbe a nem Max-Q dizájnú, 8 GB-os (GDDR5) NVIDIA GeForce GTX 1070 GPU (GPU: 1480 Mhz / 1695 MHz), ami ugyan már nem számít túlontúl high-end megoldásnak, de egy notebook esetében még mindig bőven-bőven adekvátnak mondható. Memóriából alapból 2 x 8, azaz 16 GB-nyi DDR4-2400-as modul teljesít belül szolgálatot (legfeljebb 2 x 16 = 32 GB kérhető), amiket a Samsung szállít.

kép forrása: leet.hu

kép forrása: leet.huHáttértárolóból rögtön kétfélét kapunk; a Toshiba gyártotta, 256 GB-os, M.2 2280-as, MLC (!) NAND-ot használó, SATA-s SSD (THNSNJ256G8NY) mellé egy 1 TB-os, 7200 rpm-es, SATA III-as HGST Travelstar merevlemez (HTS721010A9E630) jár, de az alaplapon figyelő, extra M.2 foglalat révén utólag is könnyedén növelhető a tárhelyméret, csak figyelni kell, mert NVMe-s apparátusokkal előfordulhatnak kompatibilitási problémák, szóval a konkrét típusokat illetően érdemes lehet némi fórumozást beütemezni a vásár előtt.

kép forrása: leet.hu

A zajkeltést egy Nahimic 3-as ESS Sabre Hi-Fi DAC végzi, ami egy két hangszóróból (2 x 3 watt), valamint két wooferből (szintén 2 x 3 watt) álló kis Dynaudio hangredszeren keresztül szólal meg. Persze kompetensebb asztali rendszerekhez nem érdemes hasonlítani a hangzást, de a sok szoftveres beállításnak hála mobil fronton tisztességes iparosmunkának tartom a jelenlegi implementációt. Az állapotjelző LED-ek elöl, a touch pad alatt pislákolnak.

kép forrása: leet.hu

A nálam járt példány az opcionális, 17,3 hüvelykes képátlóval rendelkező, FullHD-s, 3 milliszekundumos és 120 Hz-es, tükröződésmentes TN panellel szerelt változat volt (100 százalékos sRGB, 85 százalékos NTSC és 89 százalékos AdobeRGB színtérlefedettség, átlagosan 255 nit fénysűrűség), de elérhető belőle 100 százalékos Adobe RGB-s színtérrel operáló, 4K-s IPS is, igaz, csak 60 Hz-cel. A fedél felnyitásához (kb. 160 fokig lehet hátrafelé dönteni) célszerűbb két kézzel nekikezdeni, mert van súlya és a jóféle zsanér bizony nem tingli-tanglizik, érezteti, hogy komolyan gondolja a rábízott feladatot.

kép forrása: leet.huJátszódós vashoz én inkább a magasabb képfrissítési ráta mellett teszem le a voksomat, de ha gyakran szöszmötöl az ember képekkel, bizony jól jöhet a nagyobb felbontású, színhűbb kijelző. A káva felső részén egy mikrofonnal megspékelt HD webkamera pihen, ami 30 fps-sel képes rögzíteni a lencse előtt zajló eseményeket. A meglévő HDMI (4K@60 Hz), továbbá az 1.2-es Mini DisplayPortnak köszönhetően további két képernyőt kapcsolhatunk a rendszerhez, megvalósítva a háromképernyős, kiterjesztett asztalt.

kép forrása: leet.hu

A chiclet stílusú, gombonként címezhető háttérvilágítással bíró – és kifejezetten halk – klaviatúrát a SteelSeries követte el. A billentyűsapkák tetejének enyhén gumírozott tapintása van és egészen jól lehet velük gépelni (1,9 mm-es útja van a gomboknak), bár a magam részéről asztali használathoz bizonyosan külsőleg csatlakoztatott billencset használnék. Ebben az árkategóriában már nem volna teljesen ördögtől való az alacsony profilos, mechanikus kivitel, de erről most sajnos le kell mondanunk. A tapipad többféle gesztust támogat és kielégítő hatékonysággal működik (találkoztam már jobbal és rosszabbal is; hasra ütve ezt berakom a középmezőnybe), de ha a laptop saját tasztatúrájával akarsz zsonglőrködni, célszerű lehet letiltani (a külső egér csatasorba állítása mellett), mert a tenyered alsóbbik fele könnyen mozgásra késztetheti az egérkurzort, ha nem figyelsz.

kép forrása: leet.hu

A hálózatra való csatlakozás vagy gigabites Killer E2500-as Ethernettel, vagy 802.11 ac-s Wi-Fivel történik, de természetesen különféle eszközeink számára Blutooth 5 is a rendelkezésre áll a wireless oldalon. Az I/O részlegen a már említetteken felül még két USB 3.1 Gen 1 Type-A, illetve egy-egy USB 3.1 Gen 2 Type-A és Type-C aljzatot, no meg egy fejhallgató kimenetet és egy mikrofon bemenetet találunk (igen, Kensington rögzítőpont is van). A Type-A csatik LED-es megvilágítást kaptak, amiért jár a piros pont; az esti órákban nagy segítséget jelent ez, mert nem kell vakon a masina oldalainál kotorászni. A mérnökök az SD kártyaolvasót (XC/HC) sem felejtették el.

kép forrása: leet.hu

 

A hűtésről a kétmodulos, 7 darab réz hővezető csővel érkező MSI Cooler Boost 5 gondoskodik, több-kevesebb sikerrel. Mármint alapvetően sikerrel, csak ennek ára van (erről majd később). A burkolat alá került, 6 cellás Li-ion akkumulátor 51 Whr-es, a 230 wattos AC tápegység pedig igen nagyra (780 gramm) nőtt. Operációs rendszerként 64 bites Windows 10 Home-ot kapunk. A 2 év garanciával árusított notesz utolsó ismert ára bruttó 600 000 forint környékén mozgott.

kép forrása: leet.hu

Szoftverek

A géphez szoftvercsomag is dukál, melynek első eleme az MSI Dragon Center 2. Előszöri indításakor egy gyökketőre leegyszerűsített varázsló köszönti az egyszeri usert, ami segít testhezálló formába önteni a lényegesebb beállításokat, úgy mint az energiagazdálkodást érintő, vagy a primér felhasználási módhoz optimalizált szettingeket, továbbá bekapcsolhatjuk vele az MSI Gaming Mode-ot, ami felszabadít némi memóriát és prioritást ad az éppen futó játékoknak, valamint finomít a True Color és Nahimic jellemzőkön.

kép forrása: leet.hu

A nyitó, „System Monitoring” nevezetű képernyőn a processzorunk, GPU-nk, illetve rendszermemóriánk terheltségét láthatjuk százalékosan ábrázolva a háttértároló töredezettsége mellett – ezeket amúgy kis méretben fixen rögzíthetjük a képernyő egy adott pontján, hogy mindig szem előtt legyenek. A „Detail” gombokra kattintva közszemlére téteik az adott elem üzemi hőmérséklete, de a „Free Up Memory” és „Clean Up Disk” gombokkal már némi interakcióra is nyílik módunk, hiszen ezekkel tudjuk manuálisan kilapátolni a memóriából a fölösleges dolgokat, vagy éppen lemezkarbantartást végezni a fájlszemeteket eltávolítandó. Az alul elterülő ablakban a GE73-asunkkal kapcsolatos, főbb információkat olvashatjuk le.

Második a sorban a „System Tuner” képernyő, ahol az energiagazdálkodással, a ventilátorok sebességével, az USB Type-A portok világításának fényerejével és effektjével (folytonos fény, villogás, lélegző effekt), az operációs rendszerben használt karakter/ikon méretezéssel (DPI scaling), ezenfelül a kijelző bizonyos felhasználásokhoz előre definiált képi beállításaival bíbelődhetünk (Standard, Anti_Blue, Gaming, Movie, Office, Light) a GPU tuningon felül (ami a Turbo módban lévő „Shift” résznél elhelyezkedő fogaskerékre klikkelve érhető el). A bal oldalon nem csupán a webkamerát kapcsolgathatjuk ki-be, de a Windows és Fn billentyűket is.

Felül láthatók a profilok (Current, Performance, Theater, Meeting, Profile 01, Profile 02), melyekbe elmenthetjük variálásunk gyümölcsét, és ahol az adott profil „on-the-fly” aktiválásához gyorsbillentyűket határozhatunk meg.

A „Voice Wizard” tabon a VOIP-hoz (Voice over IP, azaz internetprotokoll feletti hangátvitel, pl. Discord csevegés) kapcsolódó változókat konfigurálhatjuk, a „Mobile Center” tab segítségével az MSI Dragon Dashboard applikációt futtató mobiltelefonunkkal Wi-Fi hálózaton keresztül tudunk mókolni a PC-re telepített Dragon Centerrel, míg a „Tools & Help” fülön a használati útmutatót tekinthetjük meg digitális formában, regisztrálhatjuk a noteszt az MSI adatbázisában, valamint a Li-ion telepeket kalibrálhatjuk (ennek elvégzését háromhavonta javasolja a gyártó).

A termetes G betűvel indikált „Gaming Mode” fül különböző, ismertebb játékokhoz kínál előre tárolt beállításokat.

A SteelSeries Engine 3 nevű programmal a billentyűzet gombonként címezhető RGB világítását szabhatjuk részletekbemenően testre (nekem a Disco preset a kedvencem), és a fedőlapon feszítő dupla LED csík által generált színekhez/effektekhez szintúgy itt férhetünk hozzá.

Az „Apps” tabon azokat az alkalmazásokat láthatjuk, melyek képesek együttműködni a szoftverrel, a „Library” részen pedig a szettingeket hozzárendelhetjük mindenféle, előtérben futó apphoz.

A Nahimic 3 progi a hangchiphez tartozó, széleskörű konfigurációs lehetőségeknek ad zöld lámpát, beleértve a mikrofont is, ezenkívül a Sound Trackerrel egy kis GUI-t rakhatunk a képernyőre, ami például FPS-ekben megmutatja a különféle zajok irányát (ejnye-bejnye, ez nem feltétlenül etikus). Ha tudsz egy kicsit angolul, itt találhatsz hozzá egy gyorstalpalót: [link]

Alkalmazástesztek, játékok

Mielőtt belevágtam volna a határok kipuhatolásába, puccba vágtam a Windows 10-et (nem idei modell a gép és nem is nálunk járt először), majd 1903-as verziószámra frissítettem azt, és az NVIDIA drivert is update-eltem 436.15-re. Az alkalmazástesztek során vegyesfelvágottat próbáltam tálalni; az elgondolás az volt, hogy a programok között legyenek olyanok, amik főleg a processzort izzasztják, legyenek olyanok, amik a grafikus alrendszert boncolgatják jobban (netán a kettő kombinációját), legyen egy kis sugárkövetéses leképezést érintő szakasz, némi irodai szimuláció, minimális videó kódálás és némi kriptográfiai aroma a hasítófüggvényekkel (ahol az újabb keletű Intel CPU-k általánosságban jól szoktak szerepelni).

A mérések idejére az operációs rendszerben beállítottam az úgynevezett „Ultimate Performance” energiagazdálkodási profilt (külön, admin jogosultsággal indított PowerShellből kell aktiválni, aztán megjelenik a választható opciók közt).

Az olvashatóságot szem előtt tartva a kapottakat egy kis táblázatba írtam össze, de ha esetleg arra lenne igényetek a jövőben, hogy a CPU-Z és CrystalDiskMark/CrystalDiskInfo képek mellé a többi screenshot is felkerüljön az oldalra, jelezzétek a dolgot gárdánk irányába.

kép forrása: leet.hu

A számokból az tűnik ki, hogy a GE73-as számos tekintetben korrektül helyt állt, a rendszer gyors, reszponzív, s bár a hasonló árszegmensben (600 000 magyar valuta tőszomszédsága) induló asztali vasaktól jócskán elmarad, cserébe bármikor a hónunk alá kaphatjuk és nekiindulhatunk vele a világba, tudván azt, hogy még desktop viszonylatban is meglehetősmód decens erőforrások állnak szolgálatunkra.

A háttértárak sebességtesztjénél a C: meghajtó az M.2-es, SATA-s Toshiba SSD-t, a D: meghajtó pedig a mozgó alkatrészekkel „tömött”, klasszikus HGST merevlemezt jelöli. Előbbi szekvenciális szinten szépen feszegette a 6 Gbps-os SATA interfész korlátait, míg az utóbbi nyilván nem a lemezműveletek utánozhatatlan fürgesége miatt, hanem az olcsón kihozható, grátisz tárhely zászlaja alatt vonult hadba.

Játékok terén háromféle leképező API-t, a DirectX 11-et és 12-t, valamint a Vulkant állítottam rajtvonalhoz. A grafikai részletesség mindehol „High” presetre volt pöccintve, kikapcsolt vertikális szinkronizáció, illetve 1920 x 1080-as felbontás mellett. Ez felfogható akár egyfajta arany középútnak is, mert bár ugyan nincs kimaxolva minden, azért még kellemes a képi összhatás, de az élményhez nem túl sokat adó bónusz effektek sem húzzák le nagyon a teljesítményt és bőven-bőven a kulturált játszhatóság mezsgyéin belül maradunk.

Jelen esetben egy 120 Hz-es kijelző is benne van az egyenletben, így hatványozottabban érdemes megcélozni a három számjegyű frame rate-ek régióját – bár ha nincs meg a képfrissítéssel 1:1 szinkront jelentő 120 fps, akkor is jobb a minél több másodpercenként kirajzolt képkocka, mivel ugyan a képtörés nem eliminálódik, de az input lag valamelyest csökkenni fog. Ennek ellenére nem akartam medium, vagy low beállításokat foganatosítani, mert a magas frame rate-re kevésbé érzékeny, nagy többség némileg joggal hozhatná fel azt, hogy nem azért költöttek ennyi pénzt egy mobil játékállomásra, hogy aztán mindent a sárga földig butítsanak – viszont mikor az eredményeket nézed, kalkuláld bele azt is, hogy bőséggel van még hová visszábbvenni a részletességet, képjavító eljárásokat és effekteket.

A méréshez a belső benchmarkokat használtam és többször is lefuttattam őket, hogy az eseti kilengéseket, anomáliákat jó eséllyel kiszűrhessem.

kép forrása: leet.hu

A Metro Exodustól eltekintve (ahol főleg egy effekt húzta le ennyire alkalmasint a minimumot, de ettől még 60 közeli átlagot produkált) a minimum értékek végig a „mágikus” 60 fps felett maradtak, amit a legtöbb player bőven kielégítőnek talál majd. Különösen a Far Cry 5 (a DX11 és az egészen korrektül optimalizált engine okán ez nem annyira meglepő) és a Vulkanos Strange Brigade hasított. Az öt cím minimumainak átlaga 60,896 fps, átlagainak átlaga (de szépen hangzik, nem?) 89,578 fps, s ha az összesítést erősen torzító Metrot kivesszük a receptből, akkor ezek az átlagok 76,12 fps, valamint 97,675 fps lesznek – akárhogy is nézzük, adekvát számok, ha játékról van szó. Ezt amúgy csak érdekességképpen jegyeztem meg.

Fogyasztás, akkumulátor

A falból felvett kakaót egy Voltcraft Energy Monitor 1000-essel monitoroztam (ez ám a szójáték) és többfajta használati körülményt néztem. Először a Windows asztalán üresjáratban való időzés fogyasztását csekkoltam, majd a filmezés került fókuszpontba. Itt a VLC Media Player 3.0.8-as verziójával indítottam el a The Sopranos (Maffiózók) első évadának harmadik epizódját (720p-s Blu-ray, MKV konténer, H.264 kódolás, AC3 hangsáv, dinamikusan változó bitráta, ami jellemzően 4000-7000 kbps közt „mozgolódott”). A következő lépés az AIDA64 rendszerstabilitást vizsgáló, terheléses tesztje volt, majd a játékos órák során fellépő energiaéhséget szerettem volna wattban számszerűsíteni.

Kiegészítő a történethez, hogy AIDA64-ben a klaviatúra feletti sáv bal oldala 37-39 °C-os volt, a jobb oldala 2-3 °C-kal hűvösebb, a touch pad körüli övezeten pedig 28-31 °C-ot mértem a Voltcraft IR 500-12S típusjelű infra hőmérőmmel, miközben a proci 75 °C közvetlen szomszédságában „táborozott le”, visszavett órajelekkel (az átlag mindössze ~2810 MHz volt), mely órajeleket a gép mindig igyekezett úgy módosítani, hogy ezen az ominózus, 75 °C-os határon ne nagyon haladjunk túl. A körülbelül 9 százalékos throttlingnak tudható be, hogy nem kúszott magasabbra a „higany szála”, ami az alkatrészek élettartamának ugyan kedvez, ám ezért némi számítási kapacitással fizetünk. Hopp, majdnem elfelejtettem: a noti hátulja az egész tesztmaraton alatt ki volt ékelve, hogy alatta is járjon valamennyi levegő.

Final Fantasy XV Benchmark közben már határozottan rózsásabb volt a dolgok állása az üzemi frekvenciákat illetően, hiszen a gép 3,8 GHz-es átlagot prezentált, ami azért már elég közel van az i7-es maximális (4,1 GHz-es) Turbo órajeléhez. Az is igaz, hogy a központi egység hőmérséklete a 96 °C-os zenitet is elérte, míg a középérték kb. 82 °C volt. Ez a „hőhullám” a készülékházon is mutatta jelét, mert a klaviatúra feletti sáv bal oldala 51, jobb oldala 47-48 °C-ig melegedett fel; határozottan lehetett érezni, hogy izzad a masina. Ez mondjuk a gépigényesebb játékok szempontjából inkább reprezentatív, mint az AIDA64, hiszen Far Cry 5 közben is nagyon-nagyon hasonló (effektíve hibaszázalékon belüli) adatokat jegyeztem fel a papírra.

Az akkumulátorban rejlő tartalékokat két turnusban vettem górcső alá; a Windowsban inicializált Ultimate Performance módban, majd pedig Balanced (kiegyensúlyozott) profillal is, természetesen mindig 100 százalékos töltöttségi állapotról indulva, maximális fényerővel a kijelzőn. Először a Final Fantasy XV Benchmarkot röffentettem be (1080p, High Quality), loopra állítottam (ha véget ér a bench, rögvest újraindul) és vadul meredtem a stopperórára. Mindössze 38 perc múltán a lapi jelezte, hogy itt a vége a dalnak és lekapcsolt.

kép forrása: leet.hu

Ez nem túl impresszív, főként ha azt is hozzáveszem, hogy bár Ultimate Performance profilban volt a kicsike, a CPU magok átlagban 1750 MHz-en, a GPU pedig 780 MHz-en pöfögött és ez bizony látszott is a képernyőn a gyermekkorom diavetítéseit idéző események formájában. A második rund a filmezés jegyében telt el, ahol 2 óra 28 percet bírt a drága.

kép forrása: leet.hu

Ezt követően a Balanced energiagazdálkodási profilt forszíroztam, bekapcsolt Wi-Fi-vel. Az irodázást (szövegszerkesztő, levelezőprogram és Skype megnyitva, egy-két IrfanView ablak, Pale Moon Portable böngésző két instance-szal, számos füllel, be-beficcenő YouTube-bal, némi Format Factorys képkonvertálással vegyítve) 2 óra 11 percig bírta a gépsárkány (ó, tényleg, a céglogón is sárkány van, nagyon frappáns…), ami egy fokkal már szívderítőbb, de az ideálistól messze áll. Persze nem szabad elfelejteni, hogy ha valaki főleg ilyen jellegű feladatokhoz keres noteszgépet, az nem a nagyobb fogyasztású alkatrészeket használó, gamer modellek közül választ magának társat. Mozizás közben ez a Balanced profil csupán 8 perc plusz jelentett, ugyanis a „záróra” 2 óra 36 perc múlva érkezett el.

A teljes lemerülések után nagyjából 90-100 percig tartott a fullos töltöttség elérése. Azt is idebiggyeszteném egy széljegyzetbe, hogy amint azt már írtam, a készülékről nem én fejtettem le a fóliát, több helyen is megfordult már az elmúlt közel 1 év során és nem lehet tudni, hogy milyen procedúráknak volt kitéve az MSI üdvöskéje, illetve hogy használták-e az akkumulátor kalibrációs szoftverét vagy sem; ezzel csak azt akarom mondani, hogy ha esetleg elsőként bontottam volna fel a dobozt, elképzelhető, hogy egy picivel (de valószínűsíthetően nem „nagyságrendekkel”) jobban szerepelt volna a Raider lapos a telepeket érintő kérdésekben. Amúgy meg ezeket a kaliberű gépeket inkább asztali konfigok kiváltására vásárolják az emberek, így kis költői túlzással lehet azt mondani, hogy a konnektortól függetlenített készenléti/használati idő másodlagos szempontnak tekinthető (de ez nem jelenti azt, hogy az ne lehetne több annál, amit mértem).

Személyes gondolatok, zárszó

Összességében kicsit vegyes érzelmeket keltett bennem az MSI GE73 Raider RGB 8RF és meg is mondom, hogy miért. Egyrészről ott az igényes összeszerelési minőség; nem recseg-ropog a kicsike, össze van rakva rendesen – bár egy minimálisan meg lehet hajlítani, ha kicsit megerőlteted magad. A burkolat zöme fém, így strapabíró, minőségi benyomást kelt. Szépséghiba, hogy a kültakaró „rajong” az ujjlenyomatokért (biztosan ezért szeretné annyira, ha rajta maradnának), de ezzel azért együtt lehet élni, főleg, ha vigyáz az ember.

A TN kijelző ugyan nem a színpontosság bajnoka, de ebben a vonatkozásban nem is kétségbeejtő, sőt, a magas, 120 Hz-es képfrissítésnek hála kellően reszponzív, így nagyon szépen „folynak” rajta a mozgó dolgok, ami talán egy leheletnyivel fontosabb a színeknél, ha az élvezetes játék a cél (grafikai orientáltságú munkához viszont – értelemszerűen – inkább a 4K-s IPS panelt válaszd hozzá). A vertikális betekintési szögek már nem ennyire impozánsak, de nem alulról vagy felülről, hanem nagyjából szemből kell nézni a képernyőt, és akkor semmiféle gond nem lesz. Ettől függetlenül nekem tetszett a panel, használnám versenyszerű online lövöldéhez is.

A chiclet billentyűzet, mint olyan, alapvetően nem a szívem csücske, inkább szükségmegoldásként tekintek rá, miközben nem értem, hogy a gyártók miért főként ebbe az irányba indultak meg a dizájnnal. Na mindegy, ez teljes mértékben személyes preferencia/szemlélet és egy erős közepest azért így is megérdemel, bár a régi EliteBookom chicletes megoldása jobb ennél, mert a gombok kupakjai keményebb tapintásúak és még kevesebb holtjátékuk van.

Amit az öreg HP nem tud, az a gombonként címezhető, RGB-s (vagy egyáltalán bármilyen) világítás. A GE73-as tasztatúrájának ezen része kellemesen sikerült, a vetett fény szép homogén, egyaránt megvilágítja az elsődleges és másodlagos karaktereket a kupakokon, és széleskörűen személyre is szabható. Külön jár a piros pötty azért, hogy az Fn-t lenyomva csak a különböző, extra funkciókat (médiavezérlés, világítással és ventisebességgel kapcsolatos dolgok) aktiváló társbillentyűk maradnak fényárban, így a hasznos hotkeyekre azonnali és átfogó rálátásunk nyílik.

kép forrása: leet.hu

A bal alsó sarokból a jobb alsó szegmensbe száműzött Windows billentyű szintúgy kedves adalék, mert így még véletlenül sem fogunk a nagy népírtás közepette akaratlanul rátunkolni egyet. Ha ez valakit zavar, akkor az vagy a BIOS-ban, vagy az MSI Dragon Centerben felcserélheti a Fn és Windows gombokat. A beépített hangszórók egészen jól szólnak (szem előtt tartva, hogy egy notebookról beszélünk), vannak mélyek is és a hangerő viszonylatában abszolút élvezhető (sőt, akár igen hangos) szintet tudunk belőle kicsikarni, nem beszélve a Nahimices szöszölésre kínálkozó lehetőségről. A mindenféle portok száma rendben van, bár a Mini DisplayPort helyett egy nem minit többre értékeltem volna, továbbá ugyan van USB Type-C, de Thunderbolt 3 nincs, és a kártyaolvasó sem éppen egy fürge darab.

kép forrása: leet.hu

Ha asztali módban, konnektorról üzemeltettem a lapit, a teljesítményre igazából egy rossz szavam sem lehetett, bár az is igaz, hogy 2019 végén már combosabb GPU-t (például GTX 1070 helyett RTX 2070-et stb.), illetve gyorsabb, NVMe-s SSD-t is ki lehet hozni ennyi (~600 000) pénzből a mobil fronton – de ez szimplán csak a múló idő velejárója, nem több.

A Core i7-8750H még mindig igen-igen tisztességes processzornak számít, nem sok jobb van noteszekhez, és ugye az a kijelző is 17,3 hüvelykes, ami súlyos felárat jelent ám. Az egyedüli gondom az volt, hogy komolyabb terhelés (amibe nyilván nem tartozik bele a netezgetés, irodázgatás, filmezés) idején a rendszer hűtése felfokozza a tempót. Na nem ez a probléma, hanem az ennek következében fellépő zajterhelés. Ami azért hangos. Hogy mennyire? A Vega 64-gyel és kilós CPU hűtővel vigéckedő, 12 magos asztali vasam csendben befordult a sarokba malmozni, mikor a GE73-as hűtése igazán munkához látott. Először azt hittem, hogy egy kétrotoros Cessna száll fel valahol a közelben – fejhallgatót használva nyilván sokat javul a helyzet. Az akkumulátor üzemideje nem nyűgözött le, de ezt feljebb már kicsivel jobban kifejtettem.

Tőszavas konklúzióként azt tudnám levonni, hogy nem rossz a pakk, de gy kis finomítás még ráférne; itt elsősorban a hűtési rendszer intenzív szeánszok alatt produkált hangerejére és az akksi üzemidejére gondolok (főleg az előbbire). Ha ezektől elvonatkoztatunk, egy eléggé összeszedett, sokrétű rendszerrel van dolgunk és már csak rajtunk áll, hogy a mobilitás oltárán beáldozzuk-e azt a teljesítménytöbbletet, amit egy ugyanennyi valutából vásárolt, „helyhez kötött” konfig beszerzésével birtokolhatnánk. A modell utódja a GE75-ös Raider, amibe már GeForce RTX GPU-kat pakolnak, de ha jó áron találsz GE73-ast, azon is nyugodtan elgondolkodhatsz, csak mérlegeld a leírtakat.


SW

Összefoglalás

Játékos gép a hónod alatt: MSI GE73 Raider RGB 8RF laptop

CPU: Intel Core i7-8750H
chipset: Intel HM370
RAM: 2 x 8 GB Samsung DDR4-2400 (2 soDIMM slot, max. 32 GB)
GPU: NVIDIA GeForce GTX 1070 8 GB GDDR5
kijelző: 17,3", FullHD, TN, 120 Hz, 3 ms, anti-glare (opicionális 17,3", 4K, IPS)
SSD: 256 GB Toshiba HG6 M.2 (2280), SATA 6 Gbps
HDD: 1 TB HGST Travelstar 7K1000, 2,5", 7200 rpm, SATA 6 Gbps
audio: ESS Sabre Hi-Fi DAC + 2.2-es Dynaudio hangrendszer (2 x 3 + 2 x 3 watt), Nahimic 3
billentyűzet: SteelSeries chiclet, numerikus pad, gombonként címezhető RGB
LAN: Killer E2500 RJ45
wireless: 802.11 ac Wi-Fi + Bluetooth v5
I/O: 2 x USB 3.1 Gen 1 Type-A, 1 x USB 3.1 Gen 2 Type-A, 1 x USB 3.1 Gen 2 Type-C, 1 x HDMI 2.0, 1 x Mini DisplayPort, audio jackek
webkamera: igen, 720p@30 fps, integrált mikrofon
kártyaolvasó: igen, SD (XC/HC)
akkumulátor: 6 cellás Li-ion, 51 Whr
OS: Microsoft Windows 10 Home x64
méretek (SZ x MÉ x VA): 419,2 x 287,1 x 30,15 mm
Tömeg: kb. 2950 gramm
Garancia: 2 év
Ár: ~600 000 forint


Szerzői értékelés

7

Tőszavas konklúzióként azt tudnám levonni, hogy nem rossz a pakk, de gy kis finomítás még ráférne; itt elsősorban a hűtési rendszer intenzív szeánszok alatt produkált hangerejére és az akksi üzemidejére gondolok (főleg az előbbire). Ha ezektől elvonatkoztatunk, egy eléggé összeszedett, sokrétű rendszerrel van dolgunk és már csak rajtunk áll, hogy a mobilitás oltárán beáldozzuk-e azt a teljesítménytöbbletet, amit egy ugyanennyi valutából vásárolt, "helyhez kötött" konfig beszerzésével birtokolhatnánk. A modell utódja a GE75-ös Raider, amibe már GeForce RTX GPU-kat pakolnak, de ha jó áron találsz GE73-ast, azon is nyugodtan elgondolkodhatsz, csak mérlegeld a leírtakat.

-korrekt és gyors kijelző
-erős hardver
-notebookhoz képest jó audió
-igényes RGB implementáció
-megvilágított USB portok
-extra M.2 slot (összesen 3 belső háttértároló lehet)

-komoly terhelésen a hűtés nagyon hangos
-rövid üzemidő akkumulátorról
-az M.2-es SSD ugyan MLC NAND-os, de csak SATA-s, és lehetne nagyobb kapacitású
-lassú kártyaolvasó
-a burkolat nagyon gyűjti az ujjlenyomatokat és nehéz takarítani
-lehetne még egy kicsit masszívabb (vastagabb fémek)

Olvasói értékelés

0

×